Egyeseknél a szerepjáték kimerül abban, hogy anyu és apu külön-külön érkeznek ugyanabba bárba, majd úgy tesznek, mintha sosem találkoztak volna, miközben egyikük felszedi a másikat; azonban vagyunk egy páran, akiknek mást (is) jelenthet. Számtalanszor mentettük már meg a világot, jártunk a távoli jövőben, visszautaztunk a civilizáció hajnaláig, sosem létezett birodalmakat fedeztünk fel és ismeretlen fajok képviselőivel léptünk kapcsolatba (igen, néha úgy is). Hasonló kalandokat ígérnek 2015 szerepjátékai is, de nem válhatott mindegyikük bevallottan szubjektív összeállításunk részévé. Természetesen figyelemmel kísérjük számos más RPG (Dex, Fable Legends, Final Fantasy Type-0 HD, Persona 5, Shadow Realms, Shroud of the Avatar: Forsaken Virtues, The Banner Saga 2, Xenoblade Chronicles X stb.) sorsát, sőt kíváncsiak is vagyunk rájuk, de jelen pillanatban egyiket sem várjuk jobban az alábbi 5+1 címnél.
Bloodborne (Megjelenés: 2015. március 25. Platformok: PlayStation 4)
Nagyon bejött a From Software-nek a játékosokat szívató (na jó, ez erős túlzás) ARPG-k gyártása, így remélhetőleg örökre elfeledkeznek a középszerűség mocsarába ragadt mechákról (Armored Core) és nindzsákról (Ninja Blade). Ahhoz sokkal inkább értenek, hogy az embert pillanatok alatt magába szippantó környezetbe hajítsák, ahol aztán válogatott rémségek törnek az életére. Nem kivétel ez alól a Souls-széria génjeit továbbörökítő Bloodborne sem, amelyben egy járvány sújtotta városban kószálunk az általunk választott karakterrel. A dinamikusabbá vált harcok során pajzsot nem használhatunk ugyan, ellenben különféle lőfegyverekkel megakaszthatjuk a nekünk rontó ellenfelek lendületét, hogy legyen időnk bevinni egy csapást, mielőtt visszavonulnák. A megfelelő időzítés ritmusára járt halálos keringő egyike a Sony legizgalmasabb tavaszi címeinek.
Pillars of Eternity (Megjelenés: 2015. március 26. Platformok: PC, Mac, Linux)
Míg élünk, nem bocsátjuk meg az Interplay alapítóját, Brian Fargót kiebrudaló Hervé Caennek, hogy 2003-ban bezárta a Black Isle Studiost, s egyúttal leállította a Baldur's Gate 3: The Black Hound munkálatait. Azóta is hiába várunk egy olyan szerepjátékra, amelyik az ezredforduló környéki Infinity-motoros csodák szellemét idézi meg. A közelmúltban kiadott felújított változatok jók voltak ugyan, amolyan étvágygerjesztő falatok a főfogás előtt. Utóbbit épp a jobbára BIS-veteránok alkotta Obsidian szállítja alig két hónapon belül egy Kickstarteren közel négymillió dollárt gyűjtött RPG formájában. A Pillars of Eternity a béta verzió alapján mind megjelenésében, mind játékmenetét tekintve kísértetiesen emlékeztet a nagy elődökre, ám a világ és a szabályrendszer ezúttal teljes egészében a fejlesztők saját kreálmánya, így nem köti semmilyen licencszerződés a kezüket, ahhoz kezdenek vele, amihez csak akarnak. Azt például már most tudni lehet, hogy kedvező fogadtatás esetén nem állnak meg egyetlen játéknál.
The Witcher 3: Wild Hunt (Megjelenés: 2015. május 19. Platformok: PC, PlayStation 4, Xbox One)
A játék, amelyik már azzal beírta magát a történelembe, hogy 16 órán át rögzítettek hozzá szexjeleneteket, sokkal többről szól, mint az üzekedésről. Persze Vér Istvánék nagyjából ennyit fognak majd fel belőle, meg hogy harc közben hektoliterszám ömlik a vér és levágott végtagok röpködnek szerteszét. Holott a The Witcher 3 kőkemény dark fantasy, amit átitatnak az előző részekre is jellemző politikai játszadozások, mely nem láncolja a vasárnapi ebédlőasztal mellé a rasszizmust, és rádöbbenti az embert, hogy a jóról és rosszról alkotott dualista világfelfogása nemhogy idejétmúlt, hanem sosem volt helytálló. Ráadásul most már lényegesen nagyobb játszóteret (a Witcher 2 területének harmincszorosa), egy második játszható karaktert (ő volna Ciri, Geralt fogadott lánya), füttyentésre a gazdihoz ügető hátast (a becsületes neve Keszeg), valamint átdolgozott harc- és fejlődésrendszert kapunk. Csak aztán bírjuk vassal, különben még annyit sem tudunk kisajtolni a gépünkből, mint az új konzolok.
Torment: Tides of Numenera (Megjelenés: 2015. Platformok: PC, Mac, Linux)
Igazi ínyencfalat volt az 1999-es Planescape: Torment, mely arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi képes megváltoztatni az ember természetét. Idén szellemi örököse, a Torment: Tides of Numenera hasonlóan filozofikus kérdést vet fel: Mit számít egy élet? Ez – no meg a fejlesztői nyilatkozatok – előrevetíti, hogy olyan RPG készül, amelyben a harc csupán másodlagos szerepet játszik. Ehelyett a Monte Cook által megalkotott világ felfedezésére helyezi a hangsúlyt, valamint az univerzumot benépesítő karakterek és a játékos közötti interakcióra.
A játékos egy halhatatlan teremtmény legutoljára levedlett gazdatestét személyesíti meg, aki öntudatra ébred. Mélyen személyes utazásnak ígérkezik, melynek a végére érve talán magunkat is jobban megismerjük.
Miután az előző Tormentet minden idők egyik legjobb szerepjátékának tartják, a Tides of Numenerától is ugyanolyan lehengerlő mennyiségű olvasnivalót, részletekbe menő, érzékletes táj- és karakterleírásokat, fordulatos történetet és kiválóan megírt dialógusokat várunk. Kevesebbel nem érjük be.
Shadowrun: Hong Kong (Megjelenés: 2015. Platformok: PC, Mac, Linux)
Bemosnál egy trollnak? Csak rajta! A Shadowrun mágiával átitatott cyberpunk világában ezt is megteheted, csak épp a hatás kedvéért nem árt, ha huzalozott izmokkal rendelkezel. Ellenkező esetben úgy összecsomagol, hogy a tulajdon anyád sem ismerne rád.
A Harebrained Schemes a jól sikerült Shadowrun Returns, majd a már-már kiváló Shadowrun: Dragonfall után újabb, önállóan futó játékra invitálja a '90-es években nagy népszerűségnek örvendett univerzum rajongóit. A helyszín Hong Kong, a délkelet-ázsiai metropolis, ahol helyi shadowrunnerekből verbuvált csapatunkkal belecsöppenünk egy összeesküvés lassan harminc éve terebélyesedő hálójába, és még egy természetfeletti hatalom fenyegetésével is szembe kell néznünk. A Shadowrun: Hong Kong legizgalmasabb újításának az tűnik, hogy ki kell építenünk saját kapcsolatrendszerünket, mert a vállalatok és a triászok uralta városban mindent a hírnév határoz meg.
+1 Kingdom Come: Deliverance (Megjelenés: 2015. Platformok: PC, Mac, Linux, Playstation 4, Xbox One)
Miközben a Mafia 3 csak nem akar elkészülni (még bejelentés sem volt), addig a korábbi részeken edződött fejlesztők egy csoportja úgy döntött, lovagi páncélra cseréli a selyemöltönyt. Nyitott világú szerepjáték készítésébe fogtak, amely a közösség által megelőlegezett kétmillió dollárból, negyedik generációs CryEngine segítségével felépített kora 15. századi Bohémiába invitál bennünket. Hiteles középkori környezetre számíthatunk mindenféle mágia és mesebeli teremtmények nélkül. Nem lesznek sem szörnyek, sem sárkányok, bőven elég borsot törnek majd az orrunk alá embertársaink. A forradalminak titulált belsőnézetes kardvívásra roppant kíváncsiak vagyunk, mert eddig még nem találkoztunk olyan játékkal, amelyik maradéktalanul kielégítette volna elvárásainkat e téren. És persze a várostromokról, a sokszáz résztvevős monumentális csatákról sem szabad megfeledkeznünk, ahogy a kulcsszerepet játszó, tőlünk függetlenül szintet lépő hátasokról sem.
Kihagytuk volna a kedvencedet? Nem így állítanád össze a listát? Mondd el, te mely szerepjátékokat várod ebben az évben! Ha még többet szeretnél tudni 2015 legjobban várt játékairól, a linken található, folyamatosan frissülő aloldalon mindent megtalálsz!
