Régi adósságunkat törlesztjük a Guacamelee!-vel szemben, mert annak idején technikai okok miatt maga az alapjáték is leesett a radarról, aztán mire észbe kaptunk, a Guacamelee! Super Turbo Championship Edition is megjelent, de különféle okokból újra és újra elcsúszott a teszt (melyen "különféle" okoknak csupán egyike volt, hogy rendszeresen kifutottam a leadási határidőkből). De itt az idő, most vagy soha! Ha nem akarjuk megvárni a Guacamelee! Hyper Mega Ultimax Championship Duodecim Remix EX Giga OMG WTF BBQ Editiont, akkor végre valahára kihirdetjük mélyen megalapozott szakvéleményünket, mely szerint:
Ez a játék nagyon jó
Végre, mekkora teher esett le a vállunkról! De hogy letudjuk az unalmas köröket is, illetve hogy ne csak képek legyenek az oldalon: még 2013-ban jelent meg az alapjáték (igen, nos, mindegy) PC-re, PS3-ra és PS Vitára, ami már akkor sem volt rossz. Aztán a Guacamelee! FIFA-játékokat megszégyenítő platformturnéra indult, és elkészült OS X-re, valamint Linuxra is, majd jött a bővített, "Super Turbo Championship" utótaggal terhelt kiadás Wii U-ra, PS4-re, Xbox 360-ra és Xbox One-ra.
A bővített kiadás egyébként nem csak hozzácsapott extrá(ka)t jelent, mert a fejlesztő Drinkbox rengeteget reszelt a játék apróbb részletein is. Ettől függetlenül azok kedvéért, akik esetleg már játszottak a játék alapváltozatával (ami sem Super nem volt, sem Turbo), érdemes elmondani, hogy a meglepően nagy plusz játéktér, a rakás új ellenfél vagy az extra boss (ami még az átvezetőkbe is beépült) ad annyi újdonságot, hogy nekik is érdemes visszajönni, újra nekiesni a játéknak. A többieknek pedig szinte kötelező!
"Now we dance this grim fandango!"
Pontosabban nem, az egy másik játék, bár nem véletlenül viccelődik a Guacamelee! is Tim Schafer klasszikusával. A mexikói folklór kiválóan működik itt is, és átszövi a játék minden szintjét, de attól ez nem kaland, hanem sokkal inkább Metroidvania, vagyis olyan platformer, amely kaland- és RPG-beütései révén lép túl az eredetileg minden értelemben 2D-s műfaj határain. Sőt, mondok még nagyobbat, a Guacamelee! a legjobb Metroidvania a 2009-es Shadow Complex óta, csak éppen ahhoz képest sokkal inkább közelharcra fókuszáló összecsapásokkal, ami már önmagában is említésre méltó (bár a játék címét tekintve nem igazán meglepő).
Cuád daños!
A Super Turbo Edition egyik sokat vitatott változtatása a harcrendszert érinti: maga az alapséma tökéletes példája a remekül kicsiszolt, kombóalapú bunyónak, de extraként bekerült az intenso mód. Csak gyűlik a csík, gyűlik, és ha összejön, akkor átválthatunk dühöngő luchador-fenevadba, mintha csak magunkra kaptuk volna a quad damage mexikói megfelelőjét (cuád daños?) - kicsit megborítja az eddigi rendszert, úgyhogy végül is érthető, hogy a régi játékosok szerint kár volt elrontani az összhatást, de a kombókirályokon kívül a legtöbb mezei halandó valószínűleg inkább élvezni fogja a néhány másodperces önfeledt csépelést.
Nekem mindenesetre bejött, eggyel több csík csak jobb a HUD-on, illetve legalább ehhez is lehet gyűjtögetni a fejlesztéseket. Ami klassz, mert a keresgélés kicsit kinyújtja a játékidőt: és ezzel el is érkeztünk az egyetlen negatívumhoz. A játék a Super Turbo Edition-infúzió után is rövid, bár tény, hogy talán csak azért, mert túl jó, és a végén csalódottan ül a gamer, mert szíve szerint még játszaná. Persze tudom, tettek bele challenge-szobákat, ahol lehet maxolgatni a kombókat, satöbbit, de nem az igazi. Ez van, a jó dolgoknak mindig vége szakad egyszer, de megbocsájtjuk, ha jön majd a Guacamelee 2!
A Guacamelee! Super Turbo Championship Edition a 2015/08-as GameStar teljes játéka.
