Nem volt könnyű a GTA Online indulása, az online kapcsolatot igénylő játékok átka a Rockstar termékére is hatott. Nem tudjuk, ki nyitotta ki Pandora szervergondokkal teli szelencéjét, de az utóbbi években a PC-s Diablo III, a SimCity, illetve a nemrég indult Final Fantasy XIV: A Realm Reborn esetében is probléma volt a túlterheltség. Érthető a játékosok zúgolódása, elvégre be volt készítve a pizza, az energiaitalok már szobahőmérsékletűre melegedtek, mindenki felkészült, hogy a játék indulása utáni 24 órában kimerevedett szemekkel izzadja össze a kontrollert. Aztán jöttek a hibaüzenetek, de akinek sikerült is elkezdenie a játékot, egy bizonyos ponton biztosan sírva fakadt. Vagy akkor, amikor a betöltést jelző kis karika több percen keresztül csak pörgött és pörgött, vagy akkor, amikor eltűnt az összes pályaelem, esetleg amikor a hosszú órákon keresztül gyűjtögetett pénzből vásárolt ház a következő bejelentkezéskor már nem volt emberünk birtokában, de a pénzt sem kapta vissza. Szóval igen, kiemelkedően botrányos volt az első egy-két nap, de a Rockstar azon volt, hogy mindenki, aki Los Santosba szeretne költözni, gond nélkül landolhasson a reptéren és kezdhesse meg második, illegális tevékenységektől nem mentes életét. A cég legalábbis ezt mondta, ki is adtak egy patch-et, ami csak a hibák töredékét javította ki. Nehezen hisszük el, hogy az 1 milliárd dollárnál is magasabb bevételből nem tudtak elég szervert csatasorba állítani, vagy a hibákat egy hét alatt legalább reménykeltően visszaszorítani. Ettől még persze igyekeztünk, hogy megélhessük a közösségi bűnözés élményét valahogy.
A te apád is John Marston?
Mielőtt beköltöztetnénk virtuális másunkat a bűn napsütötte városába, ki kell találnunk, hogy ki ő és mit szeret csinálni. A Rockstar már a karakterszerkesztőnél is végletekig kreatív volt, ugyanis a karakter kinézetét nem csúszkák tologatásával, hanem felmenőinek meghatározásával tudjuk beállítani. A nagyszülők meghatározása után kialakul a szülők, majd az általunk irányított „gyermek” alapvető külseje, amit a későbbiekben csak minimálisan fogunk tudni változtatni. Aki bejelentkezett Social Club felhasználói fiókjába, John Marstont, a Red Dead Redemption főszereplőjét is választhatja apának. Reméljük, lesz arról statisztika, hogy hány gyermeke van a vadnyugat hősének.
Ha a családfával eleget szórakoztunk, jön a skillek kezdő értékének beállítása, ami szintén eltér a szokványostól. Nem közvetlenül az állóképesség, a vezetési képesség vagy a lopakodás csúszkáját tologathatjuk, hanem azt kell megszabnunk, hogy a karakter hogyan tölti el egy napját. Ennek megfelelően kapunk 24 pontot, amiből 4-et kötelezően az alvásra kell költenünk, a többit - bizonyos keretek között - szabadon eloszthatjuk. Nem csak a skillek értéke, de a karakter kezdő ruházata, megjelenése is változik, érdemes ezt is figyelembe venni. Végül meghatározhatjuk a kort, a kezdő hajviseletet és hajszínt, a sminket, valamint hogy viseljen-e sapkát vagy szemüveget. Amennyiben mindennel elégedettek vagyunk, már utazhatunk is Los Santosba.
A Szentek városa
A GTA Online szerencsére nem úgy kezdődik, hogy hirtelen megjelenünk a gettó közepén, majd mehetünk átlagos bandatagokat késelgetni, hogy valahogy elérjük a kettes szintet. Mint fent is említettem, történetünk a Los Santos-i reptéren kezdődik, ahol egy ismerős arc fogad minket (nem mondom meg, hogy ki, nem főszereplő, de jelentős mellékszereplő volt a GTA V-ben). Beülünk a kocsijába, majd miközben az első tutorial küldetés kezdőpontja felé tartunk, kezünkbe nyom egy fegyvert, csak a biztonság kedvéért. A tutorial legfeljebb 15 perc alatt teljesíthető, a végén pedig megkapjuk az első küldetéseket, és frissen szerzett autónkkal elkezdhetjük bevenni a várost.
Ahogy megnyílik a világ, azonnal megjelennek a küldetések, a Deathmatch-ek, és a versenyek, majd ahogy fejlődünk, ezek gombamód kezdenek szaporodni, egyre változatosabbak lesznek. Az elején - körülbelül a 20. szintig - viszont mindegyik nagyon hasonló: vagy autót kell lopni, miközben egy banda üldöz, vagy drogot kell lopni, miközben szintén tüzelnek rád. Ha az ember nem elég kitartó, hamar megunja ezt, és az is lehet, hogy úgy dönt, a Grand Theft Auto Online nem neki való. A 20. szint elérése után viszont elkezdődnek az igazi izgalmak, jönnek az összetettebb missziók (lopj el egy repülőt a tengerpartról, majd szállj le vele egy olyan reptéren, amit egy banda őriz), amiket elméletben egyedül vagy akár ketten is meg lehet csinálni, gyakorlatban azért nem ilyen egyszerű a dolog. Érdemes minden küldetésnek a lehető legtöbb társsal nekivágni, mert a pénz így is, úgy is ugyanannyi lesz, változás csak a kapott RP mennyiségében, illetve ennek következményeképp a fejlődés sebességében van. Az egyedül is játszható küldetéseket a megfelelő személyek felhívásával mi is kérhetjük, de időnként automatikusan kapunk ajánlatokat.
A missziók jelentős része nem csak kooperációt igényel, de meg kell küzdenünk 2-3-4 más csapattal is a zsákmányért, vagy míg az egyik banda védekezni próbál, addig a másiknak támadnia kell. A Top Fun nevű küldetés az egyik „leggétéásabb”, ebben az egyik csapat crossmotorokon tart a város felé, a másiknak pedig vadászrepülőkbe ülve kell levadásznia őket. A dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, ugyanis a repülőkkel nehéz a városban navigálni, ezért nem egyszer úgy nyert a motoros csapat, hogy a repülősök magukat nyírták ki.
Érdekes csavar, hogy a küldetések során a nehézség (könnyű, közepes, nehéz - ez utóbbi 1.5x annyi RP-t ad, mint az eggyel könnyebb mód) és a csapat létszáma alapján meghatározott számú életünk van. Nem az egyénnek, az egész csapatnak. Ha ez a szám eléri a nullát, akkor az életben maradtaknak kell teljesítenie a missziót, a többiek pusztán megfigyelőként lesznek jelen.
Életre-halálra
A GTA Online, ahogy a GTA V is, minden korábbi Rockstar játékból örökölt valamit: a Deathmatch-ek például egyértelműen a Max Payne 3-ban tapasztaltaknak megfelelően jöttek létre. Ugyanakkor itt nem elszigetelt pályák vannak, hanem egy kijelölt csatatér (egy raktár, egy szálloda, egy parkoló), amik korábban is a város részét képezték. Körülöttük mennek az autók, sétálgatnak a civilek. A probléma viszont az, hogy néhány helyszín nem alkalmas a pörgős Deathmatch-ek lebonyolítására, mert túl bonyolult A-ból B-be eljutni. Olykor egy egész házat is meg kell kerülni, ami visszavesz az élvezeti értékből. Néha autókat is lehet használni, de a pályák túl kicsik ahhoz, hogy ez indokolt legyen (lehervadt az arcomról a mosoly, mikor valaki egy kamionnal hajtott be a pálya közepére és abból lőtt le/ütött el mindenkit). Minden Deathmatch játszható Team Deathmatch-ként is, aki a csapatos öldöklést jobban kedveli. Bár misszióként van jelölve, ide sorolhatóak az LTS (Last Team Standing) tevékenységek is, amik a vadnyugati tűzpárbajokhoz hasonlóan pillanatok alatt lezajlanak: minden csapattagnak egy élete van, amelyik csapat hamarabb hullik el, az veszít.
Személyes kedvencem a Survival, ahol ellenfelek hullámait kell visszaverni. Egyrészt ez fizet a legjobban (a nyolcadik hullám környékén több mint 10000 dollárt lehet kapni, és az RP mennyisége sem elhanyagolható), másrészt ez igényli a legnagyobb csapatmunkát. Ha valaki magánakcióba kezd, azt bizony hamar le fogják lőni.
Tényleg halálos iramban
Be kell vallanom, ha valamit nem szívleltem a GTA-kban, az a versenyzés. Kényszerítettnek éreztem, sokszor emiatt nem teljesítettem a 100%-ot, de a GTA Online-ban, amikor más hús-vér emberek (vagy nagyon okos kutyák) ellen kell menni, a helyzet egészen más. A hagyományos versenyek úgy zajlanak, ahogy azt várnánk: ellenőrzőpontok vannak, kilökhetünk másokat, szélárnyékban haladva pedig felzárkózhatunk, miközben vigyázunk, hogy ne essünk be egy árokba sem.
Hogy fokozzuk az élményt, a Point to Point GTA versenyt kell választani, ahol nem csak a fegyverhasználat engedélyezett, de power-upokat is fel lehet venni, amikkel ideiglenesen gyorsabban mehetünk, megjavíthatjuk az összetört kocsit vagy rakétákat lőhetünk ki az előttünk lévőkre. Enyhe Mario Kart utánérzés, de ettől szép. Akik élnek-halnak a kooperációért, próbálják ki a Rallyt - itt az egyik játékos a sofőr, a másik pedig a navigátor. A csavar, hogy csak utóbbi látja az ellenőrzőpontokat és a térképet. Azoknál a versenyeknél, ahol két háztömb körül kell menni, az első kör után fölöslegessé válik a kommunikáció, a második körben általában már az „Itt balra, ugye?” „Igen.” párbeszéd is elég. Bizonyos szint után már nincs határ: megnyílnak a légi és vízi versenyek is. Helikopterek, ejtőernyőzés, hajók, jet-skik, minden, amit el tudtok képzelni. Már csak azért is érdemes részt venni ezekben, mert az autók fejlesztései is a versenyek során nyújtott teljesítményünk függvényében nyílnak meg.
Itt lakom látod, ez az a ház
Mire a fent leírtak közül mindent kipróbáltok (és a sportolási lehetőségekről, mint a tenisz, a golf vagy a szkander még nem is beszéltem), valószínűleg lesz annyi pénzetek, hogy vegyetek egy ingatlant. A legolcsóbbak a két autós garázsok, ezekhez nem jár lakás, és csak két autót tárolhatunk, meglepő módon. Én nem láttam értelmét a használatának, csupán annyi hátrányom volt, hogy nem tudtam az interneten járműveket venni, mivel azokat a garázsba szállítanák ki. Ha valaki kevéssel is beéri, már 115000 dollárért vehet egy egyszerű hajlékot, amihez egy hat férőhelyes garázs jár, de azt javaslom, gyűjtsetek inkább 200k-t, és vegyetek inkább egy olyan lakást, ami tíz parkolóhelyet ad nektek. Egyrészt lenyűgöz majd titeket maga az apartman és a Tony Starkéhoz hasonló, csillogó padlós garázs, másrészt ha kinéztek az ablakon, a város gyönyörű képét pillanthatjátok meg, illetve azt, ahogy a többi játékos tevékenykedik odakint. Az ettől drágább ingatlanok csak a kilátás és az elhelyezkedés miatt kerülnek annyiba, amennyibe.
Azon túl, hogy otthonunkban lezuhanyozhatjuk magunkról a koszt és a vért, itt-ott különböző alkoholos italokat találunk, amik egy buli alkalmával egész jól jönnek. A haverok az ajtóhoz állva felcsengethetnek, a csengőt pedig meghalljuk, és rajtunk múlik, ajtót nyitunk-e nekik. Megnézhetjük a térfigyelő kamerán, hogy ki áll az ajtó előtt. Odabent nem lehet fegyvert használni, de mégis érdemes megválogatni, kit engedünk be. Aki viszont bejön, szabadon kapcsolgathatja a tévét és a rádiót, vagy ő maga is lezuhanyozhat. Az egész élmény példátlan és elképesztő - már csak ezért is érdemes tartalékolni.
Ez nem a kib***ott vadnyugat
Egyetlen egy dolog volt a játékban, ami a végletekig fel tudott idegesíteni: a vérdíjrendszer. Egy bizonyos idő után az egyik, szintén a GTA V-ből ismert karaktert felhívhatjuk, hogy tűzzön ki általunk megszabott mennyiségű vérdíjat valakire. Ezzel a trollok szeretnek viszaélni, és az ember nem autókázhat a városban anélkül, hogy hat másik meg akarná ölni holmi pitiáner 1000 dolláros jutalomért. A passzív mód (nem lőhetnek le, de te sem lőhetsz) csak akkor él, ha gyalogolunk, ha kocsiba szálltunk, szabad prédává válunk. Ha sikerül egy játékbeli napot túlélni, mi kapjuk meg a fejünkre kitűzött vérdíjat, de nem lesz egyszerű, higgyétek el.
Miért haragszunk mégis?
Döcögősen, de megkezdte pályáját a Rockstar saját gengszteres online játéka, amit csak óvatosan nevezünk MMO-nak, lévén 16 ember még nem számít tömegnek. A bugok egyre ritkábbak (és kevésbé idegesítőek), a szervergondok is megszűnnek lassan, és ha a Grand Theft Auto Online eléri a Rockstartól elvárható szintet, a tartalmi bővítések (mint a rablások, az új területek, meg ki tudja még, mik) is zöld utat kapnak, akkor nem biztos, hogy valaha akarunk még más sandbox játékkal játszani. Egyelőre viszont nem csak a csatlakozási problémák, de a sótlan, nem túl változatos kezdő küldetések is lehervasztják a mosolyt az arcunkról, amik miatt akárhogy is szeretnénk, egyszerűen nem tudunk átlag feletti pontszámot adni rá. A GTA 5 az élmény miatt érdemelt magasabb pontszámot, és a Rockstar ezek után (három nap alatt egymilliárd dolláros bevétellel, a PC-s piac késleltetett lehúzására épített üzleti tervével) ne érje be az éppen elégségessel. Mert ezt nem érdemlik a vásárlók, ahogy a brand sem érdemli a bugokat és problémákat. Főleg olyanokat, amelyeket bő egy hét alatt sem lehetett érdemben orvosolni. Hosszú jövőt jósolunk neki, biztosan fejlődni fog, csak hagyni kell neki egy kis időt.
Ha sikerül elindítanotok, csatlakoztatok a GameStar Hungary Crew-ba, hogy együtt fejlődjünk és együtt tegyünk meg mindent egy szebb világért. Már ha engedik.
