A számítógépes játékok, különösen az idősebbek körében, negatív hatásaikról híresültek el. Ezt a témát tudományos körökben már többször körbejárták. A kérdés az, vajon mennyire megalapozott rögtön elítélni emiatt ezeket az alkotásokat? Magam is játékos vagyok, felkeltette az érdeklődésemet a tárgy. Sokan dobálóznak nagy szavakkal, hogy milyen káros, ha a fiatalok, de akár az idősebbek is a képernyő előtt ülve kegyetlen mészárlást folytatnak, ugyanakkor mások szerint jobb, ha itt élik ki efféle késztetéseiket, mint a való életben. Ez a kérdés azonban abszolút nem eldöntött.
A Pécsi Tudományegyetem pszichológia szakos hallgatójaként, és a számítógépes játékok szerelmeseként felkeltette az érdeklődésemet a téma, ezért döntöttem úgy, hogy ez lesz a viselkedésdinamikai műhelymunkám alapja. Végül 405 játékostársam kedvességének köszönhetően, sikerült olyan érdekes megállapításokra jutnom, ami izgalmas lehet a játékos világban járatosoknak, az újoncoknak és a téma iránt érdeklődőknek egyaránt.
Az első és legfontosabb dolog, amit kihangsúlyoznék, hogy ezek csak irányadó adatok, amelyekből nem általánosíthatunk, hiszen mindenkire máshogy hatnak az átélt élmények, ami sok mindentől függhet (a játékos pillanatnyi hangulati állapotától, fantáziájától, lelki alkatától stb.). Mindenesetre úgy tűnik a kutatásom eredményeiből, hogy nem mindegy, hogy mivel játszunk. A vizsgálat során először is kíváncsi voltam arra, hogy a játékosok mennyire agresszívnek értékeltek különféle játékműfajokat (FPS, RPG, MOBA stb.). Itt szépen ki is jött a különbség az egyes típusok között, így felállítottam egy rangsort. A játékosok az első helyre a verekedős játékokat (pl: Street Fighter sorozat, Mortal Kombat játékok, Tekken széria) tették, amelyen azt hiszem nem lehet meglepődni, hiszen itt a középpontban a harc áll, egymás sokszor véresebbnél véresebb lemészárlása, a történet másodlagos, vagy kisebb mértékben érintett, mint mondjuk egy szerepjáték esetében. Ráadásként szolgál, hogy főleg más játékosok ellen megy a küzdelem, amely megfoghatóbbá, testközelibbé teszi a dolgot. Meg hát mindannyian tudjuk, mi az a Mortal Kombat.
A dobogó második fokára az FPS (First Person Shooter) műfaj „állhatna fel”, ahol szintén nagy szerepet kap a multiplayer, illetve sokszor realisztikusabb történettel, helyszínnel apellál (például a világháborúk). Ezen felül megemlíthetjük, hogy belső nézetes lövöldéről van szó. Ebből kiindulva a játék gyakorlatilag a mi kezünkbe adja a fegyvert, nem a képernyőn megjelenő karakterébe (mint például a TPS esetében), tehát nagyobb átélhetőséget biztosít. Kevésbé agresszívnek az ügyességi, a szimulátor és a logikai játékokat tartottátok, nyilván ezekben valóban kevesebb a véres jelenet, általában nem is arra építenek. Persze a The Sims-ben is belefullaszthatjuk szerencsétlen Józsi bácsit a medencébe, illetve a Super Mario-ban is vannak gonosz gombák, de azért még sem egy katonával lőjük szét az ellenség különböző testrészeit és belső szerveit.
Kitöltettem egy agresszió kérdőívet is (egy harag és düh kezelést mérő teszttel egyetemben, melynek esetében nem kaptam számottevő eredménnyt), ami megmutatja az emberek mennyire hajlamosak az efféle viselkedésre. Hangsúlyozom, az, hogy ha itt valaki magas pontszámot ér el, még nem azt jelenti, hogy megrögzött bűnöző és feldarabolta a nagymamát, csupán a személyiség egy aspektusának erősségére mutat rá. És itt jön igazán az érdekesség. Értékelniük kellett ugyanazokat a játékműfajokat a szerint is, hogy mennyire kedvelik játékosként őket. Így már könnyen összevethettem az agresszió pontszámokat a műfajok kedveltségével és a következő eredményeket kaptam:
A játékosok által legagresszívebbnek ítélt műfajt, vagyis a verekedős játékokat az előbb említett kérdőív pontszámaiból agresszióra hajlamosabbnak látszó egyének kedvelik jobban. Ebben igazán még nincs is semmi furcsa, ezt sejthettük, hiszen fentebb már említettem, hogy a véres küzdelemre vágyók találhatják meg ebben a műfajban a számításaikat. (Ezt persze egyáltalán nem tekinthetjük elítélendőnek, én is gyakran ülök le ilyet játszani.) Viszont volt egy érdekes feltevésem, miszerint nem csak a játék típusa, hanem a nézete is fontos szerepet játszik a játékélmény kialakításában - tehát a játékosra gyakorolt hatás típusában.
Ezzel összefüggésben az FPS-nél megfordult a dolog, hiszen a kevésbé agresszív játékosok szeretik jobban ezt a műfajt. Véleményem szerint a nagyobb beleélhetőség következtében itt levezethetőek az agresszív késztetések, könnyebben kiélhetőek.
A jelentős eltérést a kedveltség szempontjából, már csak egy esetben láttam, ez pedig a TPS. Érdekes, hogy ez pont az FPS „testvérénél” volt megfigyelhető, ráadásul a legnagyobb különbség közöttük pont a nézet. Itt viszont azt láthatjuk, amit a verekedős játékoknál is: az átlagosnál nagyobb agressziójú személyek kedvelik jobban.
Mindenből mi, hétköznapi gamerek, akik kikapcsolódásként eltöltenek pár órát kedvenc játékaikkal, mit vonhatunk le tanulságként? Hogy „jó”-e az, ha sok időt áldozunk a gép előtt mások lemészárlásának, azt egyértelműen, nem tudhatjuk. Mindenesetre a kutatásból kiderült, hogy a játékok műfajai közt van különbség agresszió tekintetében. Ez a játékosokra is kihat, még ha pontosan nem is megállapítható, hogy milyen módon, hiszen ahogy mi is egyénenként mások vagyunk, úgy a játékok is nagyon sokszínűek. Emellett láthattuk, hogy az agresszió és a játéktípusok között kapcsolat van, és a nézet is meghatározó tényező lehet, nyilván a beleélés szempontjából.
A cikket Szathmáry Fanni, a JátékosLét Kutatóközpont munkatársa írta.
