Húsz évvel ezelőtt az iskola-előkészítőkben, óvodákban, de még az első és második osztályban tanuló gyerekek is játékkal töltötték idejük nagy részét. Ezt a típusú időtöltést fokozatosan felváltotta a tipikusan magasabb évfolyamokon használt, tanár- és utasítás-centrikus oktatás. Sok iskolában a formális oktatás már 4-5 éves korban megkezdődik. A módszer támogatói szerint a korai kezdés nélkül a gyerekek behozhatatlan hátránnyal indulnak az olyan kritikus tantárgyaknál, mint az olvasás és a matematika. A logika egyértelmű: a korai kezdés egyenlő a több tudással. Mi pedig csak egyetérteni tudunk azzal a felvetéssel, amit David Kohn írt meg a NY Times hasábjain, gyorsan el is magyarázzuk, miről is van szó.
Kutatók és oktatók egyre növekvő csoportja állítja, hogy hosszú távon ez a fajta megközelítés ellenkező hatással járhat: lassíthatja az érzelmi és kognitív fejlődést, felesleges stresszt okozhat, és elveheti a gyerekek kedvét a tanulástól. A szkeptikusok szerint ez a fajta oktatás nem termeli ki a felfedező kedvű és innovatív típusú embereket, hanem csupán olyan passzív személyeket, akik pusztán fogyasztói az információknak. Valóban ilyen állampolgárokat akarunk a 21. században?
A didaktikus megközelítés felé történő elmozdulás két nyomós problémát próbál megoldani. Sok mérés szerint az amerikai oktatás elmarad más országok eredményei mögött. Ezzel párhuzamosan amerikai tanulók milliói érkeznek az oktatásba szegény és kisebbségi háttérrel, elmaradva a nemzeti átlagtól.
Számos ország, köztük Finnország és Észtország sem kezdi meg a kötelező oktatást 7 éves kor előtt. A nemzetközi oktatási színvonal legújabb összehasonlítása szerint mindkét ország szignifikánsan jobb eredményeket ér el matematikából, természettudományokból és olvasásból, mint az Egyesült Államok.
Számos tanulmány rámutat, hogy bár a korábban kezdett oktatás (pl. olvasás) segíthet néhány tanulónak a felzárkózásban, csak időszakos eredménnyel jár. Egy 2009-es tanulmány 400.000 15 éves tanulót vizsgált 50 országból. Az eredmények szerint a korai iskolakezdés nem járt előnyökkel. Egy 2012-ben publikált tanulmány szerint - amely éveken keresztül követte 83 tanuló eredményeit - azok a tanulók, akik 5 évesen kezdték az olvasástanulást, rosszabb szövegértési képességekkel rendelkeznek, mint akik ugyanezt később kezdték.
Rebecca A. Marcon, az Észak-Floridai Egyetem pszichológia professzora 343 gyereket vizsgált az akadémiai megközelítésű, a gyermekközpontú, és a két módszert ötvöző iskola-előkészítőkből. Harmadik és negyedik évfolyamon azok a tanulók, akik korábban több didaktikus feladatot kaptak, szignifikánsan rosszabb eredményeket értek el azoknál, akiknek több lehetőségük volt játékosan tanulni.
Mindemellett számos oktató szeretné lerövidíteni a játékidőt az iskolában. A játékra gyakran egy olyan éretlen tevékenységként tekintenek, ami nem vezet semmire, annak ellenére, hogy a játék nélkülözhetetlen a fejlődéshez. A kitartást, a figyelem és az érzelmek kontrollálását a gyerekek játékok segítségével tanulják meg. A túlstrukturáltság problémája, hogy gátolja a felfedezés élményét. Különösen az olvasást nem lehet siettetni. Gondoljunk arra, hogy az olvasás 6.000 éve alakult ki, tehát a képesség, hogy papíron lévő jeleket komplex jelentéssé alakítsunk - más képességekkel szemben, mint például a járás, nincs beépülve az agyba, nem fejlődik ki magától. Az olvasás elősegíthető, de nem erőltethető, és a legtöbbször ez az, amit az iskolák figyelmen kívül hagynak.
Reméljük, hogy az oktatási stratégiák kidolgozói és döntéshozói elkezdik figyelembe venni ezt a tényt, így a játékok tanulási folyamatokba történő beépítése és működtetése a jövőben elsődleges szempont lesz.
