Mostanra már elmondták páran, hogy milyen volt az idei évük, és mivel tegnap a nyomtatott GameStar egyértelmű alappillére nyilatkozott, most úgy stílusos, ha az online zászlóhordozó osztja meg veletek az elmúlt 12 hónapját. Fogadjátok szeretettel azt az embert, aki hosszú és kitartó munkával mára szinte megkerülhetetlenné vált, és bármilyen rendezvényről legyen is szó, ő ott van még akkor is, ha nem hívta senki. Szerencsére a Late Night Live Arénától viszonylagos sikerrel (néha azért oda is bejött) távol tudtuk tartani, de félő, hogy hamarosan ezt is bekebelezi, mi meg mehetünk vissza a balettba ugrálni. Ja, és a telefonját is nélkülöznie kellett egy hétig, vagy ezt már említettük?
Életem eddigi legkeményebb évén vagyok túl, ami mondjuk így, a 22-höz vészes közelségben lehet hogy nevetségesen hangzik, és biztos lesz még nehezebb, de most érzem azt, hogy az év végére tényleg, úgy igazán komolyan lemerültem. Már harmadik éve tanulok programozónak az ELTE-n, és nyilván kicsit sem lett könnyebb, miközben a GameStarnál is egyre több a meló, a rendezvények száma is rohamosan növekszik (lassan több PlayIT lesz, mint GameNight), ahol helyt kell állni, hiszen nekünk az a legjobb, ha a gamer szubkultúra itthon is több figyelmet kap, és végre a magyar játékosoknak is több lehetőségük nyílik arra, hogy warezolás nélkül próbálják ki a legújabb címeket, meg hogy olyan közegben töltsék el a péntek estéket, ahol nem próbálják őket beginázni vagy agyonverni. Mikor 22-én végre bekapcsolhattam, az Xbox is frissítette magát, és mivel január 5-én kezdődik (újraindul) a vizsgaidőszak, a maradék pár napban sem fogok (eleget) pihenni. Még az év elején írtam egy listát, hogy mely játékokat és DLC-ket akarom végigvinni vagy kipróbálni, és az azon szereplő 97-ből 16-ot sikerült kipipálni. Az azért nem egy jó arány. Lényeg a lényeg, 2014. minden tekintetben kemény volt, 2015. talán még nehezebb lesz, de így vagy úgy, az élet megy tovább.
- Mi volt a legjobb 2014-es élményed? (nem játék téren)
Kaptam egy olyan IKEA-s farkast, aminek a torkán le lehet dugni a nagymamát, és a kockás ingjét szétgombolva kivenni. Ez azért elég menő cucc. Emellett egyébként voltunk végre repülni Szegeden RG-nél, és mivel imádom a repülést, ez elég jól esett, meg utazni is szeretek, úgyhogy pláne. Külön örültem annak, hogy csak félig sikerült kihúznom a zsebemből a telefonom, amivel fényképezni akartam, és amikor R. Gábor pilóta úr bejelentette, hogy „na ilyen egy húzott forduló”, a készülék nem csúszott kijjebb és nem repült ki a Góbé 10x15 cm-es ablakán (ha nem a Góbé volt, hanem a másik, akkor RG majd biztos kijavít, ezt a helyet meghagyom neki a tündöklésre). (Góbé volt, viszont a húzott fordulónál garantálom, hogy semmi nem fog kicsúszni a zsebedből, sőt inkább minden odapasszírozódik, ahol egyébként is van - RG)
Egyébként meg GameStar Tábor 2014, a Velencén újonnan kiépített homokos part egész sokat dobott a hangulaton, ahogy a társasjátékok is, amik jövőre tutira visszatérnek. Sok minden mással együtt, de ezekről egyelőre hallgatok, majd tavasszal bejelentünk mindent jól. Kezdjetek el gyűjtögetni, nem akarjátok majd kihagyni.
- Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) 2014-es élményed? (nem játék téren)
Egy hét okostelefon nélkül. Oké, igen, sznobnak hangzik, a Starbucksból is kinéznek, de akinek nincs okostelefonja, vagy nem azért van, hogy annak minden funkcióját kihasználja (hanem, teszem azt, csak telefonál és SMS-ezik vele, néha fényképez), az nem tudja, mennyire hiányozhat az ember életéből. Az én átlagos napom nagyjából úgy néz ki, hogy reggel ébreszt a telefon, átpörgetem az értesítéseket (emailek, üzenetek, hírek, mert ugye amíg mi alszunk, a világ másik felén éber kiadók jelentgetnek be dolgokat), ami segít beindítani az agyamat, elmegyek kávét csinálni, miközben a Spotifyról szól a zene vagy streamelem a gépemről a Jóbarátokat (többnyire azt, ritkán mást). Amikor elindulok otthonról, beülök a kocsiba, ha szivargyújtóról töltöm a telefont, arról megy a rádió vagy a Spotify, sőt, ha olyan helyre megyek, ahova nem tudom az utat, akkor a GPS is. Ha megállok valahol a városban mobilról fizetem a parkolást (mert ugye a parkolóőrök szerint onnantól kell díjat fizetni, hogy megállsz, ha az ajtód nem az automatára nyílik, szívtad). Ha nincs net valahol, és gépen kell intézkednem, a telefonról osztok mobilnetet. Számtalanszor csekkolok valamit, időt, naptárat, bármit a neten, banki egyenleget, jegyzetelek, telefonálok, üzenetet küldök fontos ügyekben, e-mailt várok satöbbi. És amikor ez már több éve így megy, és hirtelen egy hétre kiszakadok ebből a rendszerből, akkor engem nem szabadít fel, hogy elszakadtam a technológiától, hanem rettenetesen stresszel, hogy mindez nincs (és HP haján is kicsapódik a zselé, amikor nem tud két órán kereszül elérni, pedig fontos lenne). Kortyolok egyet a Pumpkin Spice Lattéből, mielőtt folytatnám.
- Mi volt a legjobb GSO-s élményed 2014-ben?
Hogy már hatodik éve vagyok itt, és mióta létezik az évértékelők intézménye, én bizony minden évben elmondhattam, mi a helyzet. A 2011-es és 2012-es évértékelők modorosságáért így utólag is elnézést kérek, ha gondoljátok, olvassátok el (ne csak az enyémet, mindenkiét!), és különösen ajánlom a komment szekciót, ahol látszik, mennyire kedves mindenki. Egyébként az internetes tapasztalatokkal szemben élőben is inkább ezt tapasztalom, néhányan már felismernek a rendezvényeken, odajönnek pacsizni, és személyesen valahogy (nagyon rejtélyes módon, ki gondolná) csak pozitív szavakat, visszajelzéseket kapok, mintsem azt, ami néha a „névtelen” fikázóktól árad. Apropó, tökre nem a névtelen fikázókhoz kapcsolódóan jut eszembe, gyakornoki pályázat: igen, a vártnál kicsit tovább tart átbeszélni mindent, mert nagyon sok és nagyon jó pályázatot kaptunk, de január elejére már tényleg cserkészbecsszó, hogy behívjuk az első jelölteket.
- Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) GSO-s élményed 2014-ben?
Már az előbbi bekezdés is elszaladt egy kicsit negatív irányba, de értek olyan negatív élmények, amik az elmúlt években nem igazán. Nem csak a GSO változott (egyébként valójában nem változott olyan sokat, csak bővült, egyre több dologgal igyekszünk foglalkozni, de a videojátékokról szóló hírek ugyanúgy többségben vannak), hanem a közösség is, és nem kimondottan a GSO közössége, hanem összességében az internetfelhasználóké. Nem véletlenül volt idén botrányoktól hangos a játékvilág, a legtöbben a trollok halálát (inkább elkussolását vagy „megtérését”) kívánják, hogy újra úgy tudjunk beszélgetni egymással hajnalokba nyúlóan, mint a Jó Reggelt'-ek és a Jó Éjtek idején. Tegye fel a kezét, aki már akkor is itt volt!
Ezen kívül egy kicsit mindig elszomorít az, amikor valaki arra veri a mellét, hogy warezol. Oké, ha nem tudsz megfizetni egy játékot, hát töltsd le, aztán amikor lemegy az ára, majd támogatod a fejlesztőket, de ne legyél büszke arra, hogy "enkóron mindig ingyen van", meg "úgyis csak letöltöm majd". Itt az ideje, hogy mindenki visszafogja magát és ha muszáj egyáltalán, csendben bűnözzön, mert egy idő után elzárul a csap, és a fejlesztők csak olyan platformokra dolgoznak, ahol tényleg megtérül a munka. Egyébként megragadnám az alkalmat, hogy eloszlassak egy tévhitet: a Rockstar nem rosszindulatból húzza eddig a GTA V PC-s változatának megjelenését, hanem éppen azért, hogy ne egy olyan optimalizálatlan, bugos, problémás terméket kapjunk, mint a GTA IV vagy az idei Ubisoft játékok egy része esetén. Higgyétek el, jobb ez így.
Emelett ahogy mi is bekeményítettünk a moderálással, úgy keményített be néhány sértődött kommentelő is. Ahogy HP szokta mondani, a kommentelés nem jog, hanem lehetőség, és ha valaki nem képes – negatív vagy pozitív – véleményét kulturáltan megfogalmazni, vagy a munka során felgyülemlett stresszt a GSO-n történő anyázással akarja levezetni, attól bűntudat nélkül vesszük el a kommentelés jogát.
- Melyik szerinted 2014 legrosszabb játéka, és miért?
Folytatódott a széria, idén is én teszteltem az év leggyengébb játékát, a Rambo: The Video Game-et (bejött a tavalyi jóslatom, bár valószínűleg nem nyertem volna sokat ezzel a fogadással), de mivel alapvetően játszani sem volt túl sok időm, szerencsére azt mind sikerült a jobbakra fordítani. Ugyanakkor egy játéknak a napokban sikerült keményen kihoznia a béketűrésből, ez pedig a Peggle Blast. Imádom a Peggle-t, órákig rá tudok csavarodni, míg a pályákat maxolgatom ki, de az EA itt már olyan pofátlan szintre vitte a kéregetést, hogy még a legnagyobb jóindulattal is csak a harmadik mesterig vittem. Lehet power upokat használni, amik megkönnyítik a játékot, én nem fizettem, tök jól elvoltam így. Na de az, hogy X próbálkozás után órákat kell várnom, hogy újra játszhassak, vagy hogy ha elfogy a labdám, minden kör végén felajánlja, hogy 0,89 euróért vegyek még, esetleg amikor egy szakaszt teljesítek, és vagy meghívom a barátaimat, vagy várok a továbbhaladásért... akkor azt mondom, hogy köszönöm, keresek mást. Én egyébként mindig megadom az esélyt a free-to-play-eknek, a Trials Frontierért például örömmel fizettem, de a Peggle Blast átlépett egy határt.
- Melyik szerinted 2014 legjobb játéka, és miért?
Ami a leghosszabb időre lekötött, az a Forza Horizon 2 volt. A tesztben leírtam, miért szerettem bele, és miért gondolkodtam el azon, hogy csak miatta vegyek egy Xbox One-t, ennél többet nem tudok elmondani, imádom és kész, nem tudok vele betelni. Ugyanakkor a legpozitívabb meglepetést számomra a Wolfenstein: The New Order okozta, ami olyan kiválóan repített vissza a múlt (két) évtized legjobb FPS-einek idejébe, ahogy azt senki nem tudta (vagy próbálta) utána csinálni. A sztori is tetszett, a játékmenet is, minden-minden nagyon a helyén volt. Annyit kiegészítésnek, hogy én PS3-on játszottam, ahol azért a mosott textúrák miatt látni lehetett, hogy ez már valójában az új generációra készült, de ennek tudatában ültem le játszani, így könnyen félre tudtam tenni az ezzel kapcsolatos hiányosságokat.
- Ha van, akkor ki/kik a kedvenc kommentelő(i)d a GSO-n?
Egy időben a feljebb írtak miatt leszoktam a kommentek olvasásáról, néha átgörgetem őket, és jó látni, hogy néhány kivételtől eltekintve azért mindenki úgy fejti ki a véleményét, hogy azzal senki kedvét ne vegye el. Viszont itt köszönném meg Rafinhónak a szegedi GameNightért való aktív kampányolást (ne add fel, egyszer a te napod is eljön!), minden LNLA nézőnek, akik továbbra is annyit kérdeznek, hogy azzal megtöltünk egy háromórás műsort, azoknak, akik a Rockstar Social Clubon csatlakoztak a jelenleg 1000 fős GameStar Hungary Crew-hoz, és állandóan üzennek, hogy menjünk játszani (amit tényleg szeretnék, higgyétek el), és mindenkinek, aki úgy fejti ki a véleményét, hogy embertársainak nem pattan el egy ér sem az agyában. Köszönöm még The_Reaper_CooL-nak és Paydogsnak, hogy lehetőségeikhez mérten próbálnak javítani a kommenthelyzeten.
- Mit vársz 2015-től?
Azt, hogy a végére egy év közelségbe kerüljek a diplomámhoz, még több GameNight legyen (akár vidéken is, Rafinho!), több időm maradjon játszani, többet tudjak lazítani, két napnál huzamosabb időre mehessek el nyaralni. Meg persze sok jó játékot, és egy olyan játékos közösséget, ahol mindenki barát. Ha már korábban leírtam, hogy miket várok és miket akarok minden áron kipróbálni, ám legyen most is: Armikrog, No Man's Sky, Just Cause 3, Saints Row: Gat out of Hell, Evolve, The Order: 1886, Battlefield Hardline, Until Dawn és a Blues & Bullets, meg persze a Star Wars: Battlefront, Mirror's Edge, Syberia III, a két biztos Tom Clancy játék (R6: Siege, The Division), már ha ezek tényleg megjönnek jövőre.
- Van-e újévi fogadalmad?
Folytatni szeretném a dobolást, meg el akarok menni sportolni (jól tart az asszony, na), és elsősorban úgy beosztani az időmet, hogy ez a kettő beférjen az egyetem-munka-élet sokszögbe. Azt fogadom meg, hogy ezeket megpróbálom, de nem azt, hogy véghez is viszem. Akár ördög is lehetnék, ilyen trükkösen bárki lelkét megvehetném.