A Wolfenstein: The New Order sikere legalább annyira meglepte a MachineGames csapatát, mint amennyire a játékvilágot. Pedig ennek titka egyszerű: végre jött egy olyan FPS, ami nincs túlgondolva, amiben csak menni kell, lőni, néha lopakodni, taktikázni, adott egy érdekes és magával ragadó történet, valamint egy rakás meglepetés. A csapat nagyon jól eltalálta, hogyan lehet a klasszikus élményt visszahozva egyedit és élvezetest alkotni, és a második résztől ugyanezt várhatjuk. Na meg ismét egy olyan sztorit, amire hosszú ideig emlékszünk még.
Az erős is lehet gyenge néha
A The New Colossus öt hónappal játszódik a The New Order után. Blaskowicz kómában feküdt ezen idő alatt, és nincs sok ideje ébredezni: a hajót, amin ápolták, nácik lepték el, ő pedig kénytelen minden erejét összeszedni, hogy megmentse magát és az ellenállás tagjait. Szívós a srác, de nem annyira, hogy több hónapnyi mereven fekvés után azonnal talpra álljon, ezért tolószékbe pattan, és azt görgetve indul meg a kijárat felé. Már maga az ötlet is tapsot érdemel, de a kivitelezés még inkább, ugyanis BJ nem csak szimplán gurul, hanem gördíti magát, nem folyamatosan haladunk, hanem lökésenként megyünk előre. Nem lesz tőle a lövöldözés körülményesebb vagy a játék lassabb, de nagyon sokat ad a hangulathoz. Persze történik még ez-az, amiket most nem szeretnék lelőni - legyen annyi elég, hogy aki nem érti, milyen nehéz legyengülten harcolni, és mennyire fontos szerepe van a széknek, az meg fogja érteni.
A missziót, amiben a tolószék szerepet játszik, láthattátok az E3 környékén is, de én lehetőséget kaptam kipróbálni egy későbbi küldetést is, melynek keretében a nácik (egész pontosan az Oberkommando) egyik bázisát kell megsemmisíteni. Mivel ténykedéseink ellenére az Egyesült Államok még rosszabb állapotban van, és megtörtént a teljes hatalomátvétel, a katonák berendezkedtek országszerte, majd úgy döntöttek, Roswell tökéletes helyszín lesz egy kulcsfontosságú létesítménynek. A misszió úgy indul, hogy a városban sétálunk, ami él: az emberek beszélgetnek egymással, a Klu Klux Klán két tagja egy zsaruval tárgyal, az utca végében pedig zajlik a parádé. Megállhatunk hallgatózni és figyelni az események alakulását, de továbbhaladhatunk célunk, a reggelizőhely felé is, ahol az E3-as trailerben látott tiszttel váltunk pár szót. Követik egymást az események, de végül eljutunk a bázisra, ahol főleg az előző részből ismert fegyvereket használva kell tizedelnünk a létszámot. Az emberi ellenfelek nem jelentenek nagyobb kihívást, mint a New Orderben, viszont a technológia fejlődésének hála megjelennek a robotnácik, akik közül a kisebbek képesek teleportálni, a nagyobbak meg lézert lőnek a karjaikból, és egész szívósak. Ha egyet megfektetünk, felvehetjük nyalábvetőjét, ami megkönnyíti a dolgokat, de érdemes lesz folyamatosan figyelni az elsősegélycsomagokat és a páncéldarabokat, kelleni fognak bőven.
Engedd el, Engel
A történet még mindig a játék fontos része, ugyanúgy megjelenik átvezetőkben, mint a missziók teljesítése közben. Frau Engel főgonosszá lépett elő, ami tekintve, hogy mit műveltünk vele és Bubival, teljesen indokolt - képbe jön azonban egy újabb szereplő, aki nagyon megkavarja a dolgokat mind az ő térfelén, mind a mi részünkön. Spoilerezni nem szeretnék (többet), majd meglátjátok, kiről van szó. Az új karakterek nagyon szimpatikusak, egyediek és stílusosak, némelyik kicsit őrült, mások szkeptikusak, de jól kidolgozottak az alapján, amit eddig láthattunk. Nagyon jó okunk van azt hinni, hogy a MachineGames megint sikert ér majd el, és a Wolfenstein II-re nem hat az az átok, ami a folytatásokat sújtja mostanában.
A gamescomon interjút készítettünk a játék narrative designerével, Tommy Tordsson Bjorkkel, aki mesélt például arról is, milyen mobiljátékot látna szívesen, ha már a Fallout Shelter ilyen sikeres lett. Hamarosan ezt is láthatjátok itt, a GSO-n.
