Egyre több asztali szerepjátékot dolgoznak át videojátékká mostanában. A legnagyobb durranás ezek közül egyértelműen a Cyberpunk 2077, de a skandináv rajongók bizonyára nagyon örülnek, hogy hamarosan megjelenik a Mutant Year Zero: Road to Eden, aminek alapját egy, a '80-as és '90-es években nagyon népszerű finn aszali szerepjáték adja.
A történet szerint a jövőben járunk, ahol atomháborúk, járványok és egyéb szörnyűségek következtében az emberek teljesen eltűntek a földről, és helyüket különböző mutánsok veszik át. A csapatunkat a sztori kezdetén Bormin és Dux, egy véres kezű disznó és egy beszélő kacsa alkotják, de ahogy haladunk előre, úgy találkozunk majd új arcokkal, akik szívesen csatlakoznak hozzánk. Bár lesznek nálunk "emberszabásúbb" lények is, legjobb tudásunk szerint egyáltalán nincsenek emberek a zónában (ami a játék helyszíne lesz).
A gameplay alapvetően három részre bontható. A csapatunkkal szabadon sétálgathatunk a világban (ami nem lesz teljesen open world, de az egyes zónákat kedvünk szerint fedezhetjük fel), egészen addig, amíg közel nem kerülünk egy ellenséges csapathoz. Ilyenkor lekapcsoljuk a lámpákat, megkezdődik a lopakodás és helyezkedés, hogy a harcot a lehető legjobb pozícióból kezdhessük. Ha sikerült mindenkit beállítani a megfelelő helyre (vagy óvatlanok voltunk és lebuktunk), akkor kezdődik a harc, ami az XCOM-hoz hasonlóan körökre osztott rendszerben működik.
Minden karakternek saját fejlesztési fája van, így új képességeket oldhatunk fel náluk, amiknek köszönhetően ellenállóbbak vagy mobilisabbak lesznek, esetleg egészen új támadásokat sajátíthatnak el. A jó hír, hogy bár a csapattagokat cserélgethetjük, az xp közös, vagyis nem fordulhat elő, hogy bár valakinek a képességéből rengeteget profitálnánk, az alacsony szintje miatt nem állítjuk be az osztagba, és emiatt ki kell ülnie az egész játékot.
Fegyverek terén akadnak majd az ősidőkből (ez gyakorlatilag napjainkat jelenti a játékban) fennmaradt fegyverek, de a futurisztikus vonalról is került be néhány stukker. Ami közös bennük, hogy általában kacatokból vannak összetákolva, így például Dux számszeríját egy sílécből hajlították. A kalandok szorán az Ark névre keresztelt központi hubban vásárolhatunk majd új eszközöket, illetve itt tápolhatjuk a fegyvereinket is a küldetések során gyűjtött alapanyagokból. Bár az extra tűzerő jól hangzik, a legtöbb esetben jobban járunk, ha teljes csendben észrevétlenül iktatjuk ki egyesével az őröket. Különösen igaz ez akkor, ha magasabb nehézségi fokon játszunk, esetleg bekapcsoltuk a permanens halált, mert ilyenkor egyetlen rosszul megválasztott csata a játék végét jelentheti.
A gamescomon közel fél órán át nyúztam a Mutant Year Zerot, és azt kell mondanom, hogy a december elején érkező játék kifejezetten szórakoztatónak tűnik. A világ, a karakterek és a képességek is mókásak, ez pedig remélhetőleg oldja majd a feszültséget, miután közvetlen közelről nem tudunk eltalálni egy ellenfelet. A körökre osztott harcok közti felfedezős részek és a karakterek szövegelése könnyedebbé teszi az egészet, miközben valójában nyilvánvaló, hogy még a hardcore stratégáknak is meggyűlik majd a baja a keményebb ellenfelekkel. A The Bearded Ladies játéka kifejezetten ígéretes, már csak az a kérdés, tud-e hosszútávon is változatos és szórakoztató lenni. Decemberben megtudjuk.
