A Kojima utáni Konami annak ellenére, hogy nem a videojátékoktól, hanem a pachinko gépektől reméli a nagy bevételt, azért nem akar teljesen eltávolodni az iparágtól. A Pro Evolution Soccer széria még hosszú éveken át velünk marad, mellé pedig véletlenül becsúszhat egy-két akciójáték is. A Metal Gear Solid sorozat most pihen, viszont jövőre jön a Metal Gear Survive, egy spin-off, mely csak alibinek használja a Metal Gear védjegyet.
Fém meg felszerelés, az van
Ennek megfelelően senki ne úgy tekintsen rá, mint a sorozat folytatására; aki nem szerette korábban, ugyanolyan semlegesen álljon hozzá, mint aki igen. A Survive a The Phantom Pain motorját, mechanikáit, fegyvereit használja, illetve bájos az összedőlt és félig homokfedte Diamond Dogs bázis a trailerben, de az csak az érdeklődés felkeltésére szolgál. Az egyjátékos módban ugyanazon elemek jelennek meg, mint a modern túlélőjátékok többségében: figyelnünk kell az éhségre, a szomjúságra, meg a piros portálokból potyogó zombikra, akik elég nagy veszélyt jelentenek ránk. Ezt nem tudtuk kipróbálni a gamescomon, viszont a kooperatív módot igen, és ugyan a csapatom szerencsétlenkedése miatt (nem kifogás, tényleg carryztem) nem zárult sikerrel a menet, egész sokáig eljutottunk.
A feladat az volt, hogy egy fúrótornyot védjünk egy sivatagos zónában, romos épületnél (ami egyébként nagyon hasonlított ahhoz, ahol az első kazettát lehetett megszerezni a Metal Gear Solid V-ben), miközben hullámokban dőlnek a zombik. Mivel a lőszer nagyon véges, a tökéletes taktika kialakításához használhatunk kerítéseket, lőtornyokat, és aknákat is. Fontos, hogy minden lyukat lefedjünk, mert hiába gondoljuk azt, hogy jó munkát végzünk, ha közben valahogy mégis bejut egy fertőzött, és elkezdi csapkodni a gépet. Három hullámot kellett volna kibírnunk, minden hullám után kaptunk egy extra feladatot. Az első az volt, hogy szerezzünk lőszert egy közeli épületből, ahol összesen két zombi várta a halált, úgyhogy ezt könnyen tudtam egyedül is abszolválni (három társam addig valamit a bázison varázsolt), a második pedig az, hogy lopjunk el egy-két mechet egy lezárt, páncélos élőholtak által védett telepről. Ide szintén egyedül mentem, és az ellenállást ignorálva bepattantam az egyik masinába, mellyel még csak lőnöm sem kellett, rúgással is hatékonyan tudtam tizedelni a népeket. A többiek nem jöttek velem, úgyhogy egy mech árván maradt, és talán ez is közrejátszott abban, hogy pontszámban magasan az élen álltam, amikor ők lőszer nélkül próbáltak valahogy mégis részt venni az eseményekben, ki élve, ki a földön fekve, élesztésre várva.
Természetesen többféle típusú ellenféllel kell szembenézni, de itt a jól ismert sztereotípiák köszöntek vissza: a robbanós, a futós, meg az, aki katona volt valaha. Alapvetően pont azt nyújtotta a Survive, amit a legtöbb játék hordamódja; szórakoztató volt, de még nem győzött meg arról, hogy ez kiemelkedő vagy különleges lesz bármilyen szempontból. Ha a Konami tényleg arra épít, hogy majd a név eladja, akkor valóban nem értik, hogyan működik a játékvilág. Mindenesetre ebből még bármi lehet, legrosszabb esetben kapunk egy jó, de középszerű játékot, amihez csak három haver kell, hogy élvezetes legyen.
