Oké, tudom, hogy sosem volt szó hivatalosan The Neverhood 2-ről, és az Armikrog valóban nem a szó szoros értelmében vett folytatása a klasszikus gyurma-kalandnak, de még így is azt hiszem, a játéktörténelem egyik legrégebb óta várt folytatása a most kipróbált játék, legalábbis számomra biztosan.
És hogy mennyire folytatás mégis, az azonnal kiderül, amikor az egyszeri neverhoodista elindítja az Armikrogot. Mintha a kijelző felbontásán kívül semmi se változott volna az eltelt sok-sok év alatt, és bár sok egyéb cím esetében ez hibaként lenne feltüntetve, itt csak a legjobbat jelenti. Ugyanaz a gyurmából megformázott, stop-motion technológiával készült rendszer, a megszólalásig hasonló formatervezés, mozgás és hangok. Olyan érzés az Armikrogba belépni, mintha egy ezer éve ismerős világba érkeznél vissza, csak épp egy élesebb szemüvegen át nézed.
Az alaptörténet viszonylag egyszerű, főhősünk és furcsa, vak kutyája egy idegen bolygón landol, ráadásul nem épp szabályszerű módon (mondhatni, csattanósan). Pedig pont azért indult el, hogy két űrhajós bátyja után kutasson, akik egy útról nem tértek haza. Viszont főhősünk sosem volt az az igazán ügyes és tehetséges kozmonauta - adja is magát az űrbaleset. Innentől aztán jó kérdés, merre és hogyan tovább, ugyanis a planéta nem épp a normalitásáról híres. Furcsa, érthetetlenül viselkedő lények, kifejezetten nyitott és lökött gondolkodást kívánó feladatok várják a párost. Az Armikrog két szereplője között egy gombbal válthatunk, így a kutya bőrében (vagy gyurmájában) például olyan helyekre is eljuthatunk, ahová egy teljes méretű gyurmaember már nem férne be.
A négylábúra váltva persze azért nem csak teljesen fekete képernyőt láthatunk, bár vak szegény, de egy furcsa "extra-érzékelés" segítségével, kissé furcsán hullámzó, elszíneződött képen tájékozódhatunk. A kutya által látott dolgokat pedig aztán felhasználhatjuk a főhőssel, így például a hands-on alatt előfordult, hogy egy puzzle megoldása néhány szobával arrébb volt a falra rajzolva, ezt egy kicsi alagúton át a kuttyanccsal deríthettük fel, majd az irányítást átadva a kétlábú oldhatta meg a feladatot.
Direkt igyekeztem tíz-tizenöt percnél nem tovább húzni az ismerkedést, mert bár a helyi segédeim akár 15 órás játékidőt ígértek, minél kevesebb "önspoilert" szerettem volna ellőni, míg kézbe nem kaparintom az Armikrog teljes változatát. Láttam azonban már jó sok mindent, többek között a Neverhoodhoz hasonló, fali sínek mentén közlekedő járműveket, bonyolult zárakat és agyas kirakósokat, szóval lesz munka és móka bőven, ha megérkezik a teljes verzió. A Neverhoodhoz hasonlóan dünnyögősre és gügyére (tehát zseniálisra) vett háttérzenétől meg már most dallamtapadásom van, garantálom, hogy lesz nektek is...
