A Blizzard mindig nagy erőkkel van kint a gamescomon, hatalmas standot építenek, pacsiznak a rajongókkal, és nem utolsó sorban vendégül látják a meghívott újságírókat, akik megpihenhetnek náluk két előadás között. A nagy bejelentéseket azonban nem itt szokták ellőni, a jövőben pedig, mikor gyakorlatilag fesztivál-szezont csinálnak a BlizzConból, még visszafogottabbak lesznek.
Újabb út a pokolba
Ebből adódóan várható volt, hogy nem a Diablo 4-et fogják bejelenteni, de a Diablo 3 Nintendo Switch portja is hatalmas hullámokat gerjesztett. Amint elindult a demó, azonnal egyértelművé vált, hogy ez egy olyan átirat, amit a világon csak nagyon kevesen tudtak volna ilyen színvonalasan összehozni (nem is csoda, hogy a Blizzard az Iron Galaxy csapatát hívta segítségül, akik a Skyrimet is átültették a Nintendo konzoljára). Tartalmilag szinte semmi nem változott, technikai oldalról pedig sikerült elérni, hogy a Switches változat legyen az egyik legstabilabban futó verziója a játéknak.
Természetesen kellett pár kompromisszum, így dokkolt állapotban 900p, kézben tartva pedig 720p a Diablo felbontása, ezek mellett viszont nagyon stabilan tartja a 60fps-t a játék. A fejlesztők azt mondták, hogy 4 necróval a kijelzőn már be tud esni 50-55 környékére, de az előadás alatt a legdurvább termekben sem volt röcögés. Az irányítás esetében nem akarták feltalálni a kereket, mert a PS4-es és Xbox One-os kiosztás remekül szerepelt, ezért csak minimális változtatásokat eszközöltek a fejlesztők: a gurulás új helyre került, és a "pánik gombot" (amivel a potiont nyomjuk be) is átrakták, mert sokan véletlenül is megnyomták az eredeti pozícióban, így mindig cooldownon volt, amikor szükség lett volna rá.
Minden, ami neked jár
Természetesen nemcsak az alapjátékot kapjuk meg, hanem rögtön mellé csapják a Reaper of Souls és a Rise of the Necromancer kiegészítőket is. Sajnos semmilyen cross-play nincs, nem is migrálhatunk karaktert más platformokról, így kénytelenek leszünk nulláról kezdeni, ugyanakkor jó hír, hogy nem kötelező végigjátszani a sztorit, indíthatunk azonnal Adventure Mode-ban, akár a legmagasabb nehézségen is. Multiplayer van, méghozzá a létező összes konfigurációban, így egy asztalra állított konzolhoz hozzácsatlakozhat valaki a saját Switchével, valaki más egy pro kontrollerrel, egy harmadik ember meg egy szimpla joy-connal, és már kezdődhet is a pusztítás.
A Nintendo helyi főhadiszállásán nekünk is lehetőségünk volt futni egy gyors próbakört a játékkal. Ugyan nem négy necromancer karakterrel ugrottunk neki, de két élőholtszakértő azért akad a csapatban, melléjük csapódott oda egy barbár és egy démonvadász. Mondanunk sem kell, egy ilyen parti emberfeletti pusztításra képes, hullottak is csapásaink alatt a pokolbéli rondaságok, és nem győztünk derülni azon, hogy még mindig milyen eltúlzottan erős karakter a necro. Handheld módban a Switch még csak meg sem rezzent, bármiféle probléma nélkül tudta úgy is futtatni a Diablo III-at, hogy az egész képernyőt ellenséges szörnyetegek és a nekromanták idézett lényei borították be. Szinte észre sem vettük, hogyan rohant játék közben az idő, és pislogva vettük tudomásul, hogy már le is telt a számunkra biztosított, 15 percnyi játékidő. Ennyivel viszont nehéz megelégedni, nem csodálkoznánk azon, ha jövőre már a gamescom végeláthatatlan soraiban rostokló emberkék a földön ücsörögve a Switchükön épp Diablót nyomnának a haverokkal, annyira remekül passzol a játék a Nintendo masinájához.
Az apróbb változtatásokat leszámítva pontosan azt kapjuk, amit várunk, és amit megszerettünk az elmúlt években. Ez ugyanaz a hamisítatlan Diablo érzés, csak immár a zsebünkben.
