A BioShock Infinite (és annak is egész pontosan a második kiegészítője, a Burial at Sea 2) volt az egyik első olyan játék, aminél azt éreztem, hogy az akkori konzolok ereje kevés. Annyira szép lehetett volna Párizs, de a technikai feltételek korlátokat szabtak a fejlesztőknek. Egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb meg kell jelennie a felújított változatnak, az pedig még inkább, hogy az első két részt is fel kell újítani. A gamescomon játszottunk egy kicsit mindegyikkel.
A BioShock: The Collection része a három alapjáték mellett minden egyjátékos DLC is, úgyhogy aki beruház rá, tényleg megkap mindent, ami számít. Fél óránk volt az egész demóra, ezért tényleg csak egy keveset tudtunk játszani mindegyikkel, de az már ennyi idő alatt is látszott, hogy főleg a szokásos dolgok, azaz a textúrák és a fények javultak. Minden sokkal élesebb, viszont PS4-en jelentkezett egy probléma, amit nem most láttam először remasternél, és lehet, hogy a végleges változatban is benne marad: a poszterek lassan, 1-2 másodperc alatt töltenek be, addig egy rettenetes ocsmány foltnak tűnnek. Viszont ha várunk, akkor megnézhetjük, hogy tényleg nagyon szépek. Mindegyik játék simán futott, 60 fps-sel, 1080p-ben, úgyhogy a posztergondon kívül nincs más, ami rontana az élvezeti értéken.
A BioShock játékok felújított változatai egyértelműen szebben és jobban futnak, viszont a javított látvány nem ad hozzá annyit az egészhez, hogy azt mondhassuk, mindenkinek megéri a Collection. Ha nagy rajongók vagytok, és esetleg nem voltatok maximálisan elégedettek az eredeti játékok minőségével, vagy kimaradt valami, netalán úgy érzitek, a régiekhez már nem olyan visszatérni, akkor érdemes megfontolni a gyűjtemény beszerzését, egyéb esetben elengedhetitek vagy megvárhattok egy leárazást.
