Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a 2004-ben indult Fight Night Round sorozat merőben új színt hozott a verekedős játékok világába. Az újszerű, gombkombinációkat és harminc szuperütésből álló kombókat nélkülöző irányítás, a más verekedős játékokhoz képest hiteles animációk és valósághűbb grafika régi álmát teljesítette a bokszrajongó játékosoknak.
Nagyot nőtt a szememben akkor is, amikor egy személyes beszélgetés alkalmával Kovács „Kokó" István elmondta, hogy ő is igen sokat játszik vele. Kell ennél jobb kritika? Aztán ahogy teltek-múltak az évek (egészen konkrétan hat darab év), az FNR is mintha a saját babérjaira ült volna és a grafikát leszámítva csupán a már-már túlzó nehézség jelentett változást. Ezen kíván most változtatni az EA Sports, és bizony nem véletlen, hogy a játék nem a Fight Night 5 címet kapta.
Oh, Rómeo, miért vagy te Rómeo?
A Fight Night Champion-nek immár sztorija van: Andre Bishop története, amit a Champion módot választva követhetünk végig. A játék egy börtönbe jutott, majd onnan szabadult ifjú tehetség kalandos életét mutatja be durván és a műfaj racionális határain belül igen naturalistán is. Valahogy végig olyan érzésem volt, hogy az eseménysorban az egyes szereplők bőrszínének is jelentősége van, még akkor is, ha ennek oka nem annyira a készítők faji előítélete lehet, mint inkább a célközönség szociológiai paraméterei. A rendezés, a dramaturgia és a látványvilág egyébként filmszerű, a körítés jobban is tetszik, mint az előző epizódokban. Ez az egész sztori jó ötlet, és határozottan hozzáadott értéket jelent a játékban - akinek pedig nem inge, annak még mindig maradnak a hagyományos játékmódok.
Más lesz a világ
Alapvető tulajdonságaiban persze a Champion sem különbözik az előző Fight Nightoktól, de néhány fontos dologban még rátettek egy lapáttal. A látvány és az animációk például határozottan fejlődtek, bár előbbi tekintetben a változás szembeszökőbb. Sohasem volt ez egy csúnya játék, és mára eljutott arra a szintre, hogy az engine-nel készített átvezetők egy közepes költségvetésű animációs filmben is megállnák a helyüket. A test és az arc bőrének kidolgozottsága szenzációs, a figurák verekedős játékban soha nem látott mértékben realisztikusak. Ez persze pont egy olyan dolog, ami nagyjából az első egy órában ragadja meg az ember figyelmét, hosszú távon a fontosabb játéktechnikai megoldások a döntők. Maga a bunyó nem sokban változott, a nagy csinnadrattával beharangozott Full-Spectrum Punch Controll inkább csak leegyszerűsíti az összecsapásokat, mintsem szórakoztatóbbá teszi őket. Újdonságot annyiban jelent, hogy a játék bizonyos mértékig maga igazítja a mozdulatokat és az ütések típusát a harcosunk képességeihez. Hogy ez jó-e vagy rossz, mindenki maga döntse el.
Fight Night Konzol
A Fight Night Round már közel hét éve szórakoztatja a különböző konzolgenerációk játékosait, de PC-re portolásról még mindig semmi hír. A Fight Night Champion semmiképpen nem tekinthető áttörésnek vagy emlékezetes előrelépésnek, de ilyesmire ennek a sorozatnak nincs is szüksége. Elég a bunyó, az elképesztő látvány és az ezekkel járó idegbetegség.
