Csak a 2100 főt foglalkoztató Ubisoft Montreal engedheti meg magának, hogy három olyan AAA-kategóriás cím mellett, mint a Rainbow Six: Patriots, a Watch Dogs és az Assassin's Creed IV: Black Flag további szerelemprojekteken is dolgozzon. A The Mighty Quest for Epic Loot a free-to-play játékok piacának lehet az egyik meghatározó szereplője a jövőben, míg a Far Cry 3: Blood Dragon azokhoz a játékosokhoz szól, akik Rambón, Amerikai nindzsán és Mad Maxen szocializálódtak. Ennek köszönhetem, hogy mindenhova páncélököllel akarok bekopogni, pörgőrúgással továbbítom a kiürült üdítős dobozt a kukába, és kizárólag félkezes bőrdzsekit vagyok hajlandó viselni.
Egy amerikai ólomkatona kalandjai
A VHS-korszak erősen ZS-kategóriás sci-fijeit idézi a PC-re idő előtt kiszivárgott Far Cry 3: Blood Dragon klisét klisére halmozó története. Adott egy sokat tapasztalt veterán, egy igazi amerikai hős, akiből a sereg két lábon járó gyilkológépet faragott. Ő lenne Rex Power Colt (angol hangja Michael Biehn), a Mark IV-es kiborg, akinek talán már egyetlen eredeti szerve sem a régi, de a szíve - vagyis a lelke, vagy mi az anyám kínja - azért a helyén van, és az ágyban is teszi a dolgát, ha a helyzet úgy kívánja. Nos, emberünk azt a feladatot kapja, hogy vadássza le egykori kiképzőtisztjét, aki egy vérsárkányokkal (a szemükből lézersugarat lövellő gyíkfajzatok) benépesített trópusi szigeten készíti elő világhódító tervét. Nyilván mondanom sem kell, hogy az ügyeletes jónő belezúg Rexbe, és segít majd a gátrobbantástól a sárkányirtásig terjedő küldetések végrehajtásában.
Sárkányeregetés
A Far Cry 3: Blood Dragon címadó sárkányait tekinthetjük az letölthető játék (nem DLC) egyetlen lényegi újításának. A dinoszauruszokra emlékeztető fenevadak a sziget legveszedelmesebb lakói, sem ember, sem állat – legyen az mutáns, vagy kiborg – nem jelent számukra akadályt, a tüzet kifejezetten kedvelik, és legfeljebb gépágyúval érdemes nekimenni a faj egy-egy példányának. Meg lehet próbálkozni persze kisebb kaliberű fegyverekkel, vagy akár íjjal is, ám ne várjuk, hogy majd pont olyan pozíciót vesz fel, ami felfedi előttünk egyetlen gyenge pontját, a lilán pulzáló szűgyét.
Ha nem kívánunk megmérkőzni velük, akkor lapuljunk meg a fűben, kerüljük a hirtelen mozdulatokat, és kitartóan dobálgassuk nekik a legyilkolt kiborgok szíveit, amit mindennél jobban imádnak. Eképpen akár terelgetni is lehet őket, mondjuk egy ellenséges bázis felé, amit a vérsárkányok tombolása után lényegesen egyszerűbb birtokba venni.
És ez miért Far Cry?
Sokan kérdezték – nem ok nélkül -, hogy mégis mi köze van egymáshoz a Blood Dragonnek és a Far Cry 3-nak. Egyfelől meglepően sok, másrészt viszont az égadta világon semmi. A leglényegesebb kapcsolódási pont az a váz (grafikus motor, MI, animációk, sandbox játékmenet, fegyverarzenál, gyűjtögetés, vadászat és mellékküldetések, valamint az irányítás), amire ráhúztak a Ubisoft Montreal srácai egy retrofuturisztikus (amilyennek a múltban képzelték a jövőt) köntöst, írtak... akarom mondani előre megfontolt szándékból összelopkodtak egy tudatosan „gagyi” sztorit nem éppen eredeti (ez is a koncepció része) szereplőkkel, akik olyan egysoros mondatokat kaptak a szájukba, hogy azok garantáltan szállóigévé fognak válni... ja nem, már azok. Ehhez vegyük még hozzá a Melbourne-i Power Glove szintetizátoron született zenéit, és mári közel kerülünk a tökéletes retró hangulathoz.
A kreativitás határai
Felteszem, már kitaláltátok, hogy remekül szórakoztam a Far Cry 3: Blood Dragon végigjátszása során, ám kénytelen vagyok megvallani, hogy voltak pillanatok, amikor bizony alaposan arcon csapott az unalom szele. Amíg a 3-4 óra alatt abszolválható sztoriszállal foglalkoztam, addig szinte hibátlan volt a játék, ám amikor a kijelölt ösvényről letérve a korábban már felsorolt opcionális tevékenységekbe (további 3-4 óra) kezdtem, hamar azon kaptam magam, hogy csak és kizárólag a maximális szint elérése, a fegyverek fejlesztéséhez szükséges pénz összegyűjtése, illetve kihívások teljesítése miatt foglalkozom velük. Azért a Tini Ninja Teknőcök felbukkanásához hasonló easter eggek sorát hajlandó voltam nagy duzzogva kompenzációként elfogadni. Amiért viszont senki és semmi nem kárpótolt, az a fantáziátlan képi világ. Az egyébként feltűnően részletszegény, neonfényben úszó belső tereket leszámítva a trópusi sziget roppant lehangoló látványt nyújt a kiborgszemek hátulütőjeként alkalmazott piros filternek köszönhetően. Kár ezért...
Megjegyzem, a Far Cry 3: Blood Dragon gépigénye (Windows 7, Windows XP; Intel Core 2 Duo E6700 2,66 GHz vagy AMD Athlon 64 X2 6000+ CPU; 2 GB RAM; NVIDIA GeForce 530 GT vagy ATI Radeon HD 4650; 3GB HDD) nem tükrözi a grafika visszafogottságát, különösen úgy, hogy a zárójelben feltüntetett minium konfiguráció csak komoly kompromisszumok árán hajlandó futtatni a játékot. Mindazonáltal a végeredmény egy bizonyos kor felett frenetikus pillanatokat szerez az embernek, de a tízen- huszonéves játékosok is megtalálhatják a számításukat, s talán azt is megértik, miért tódulnak a náluk idősebbek a moziba, ha Stallone összetrombitálja nagypapa korú színésztársait.
A részletesebb tesztért lapozzátok fel a május 18-án megjelenő 2013/05-ös GameStar magazint!
