Néhány hete már beköszöntött az újesztendő, úgyhogy a remélhetőleg már mindenki által megszokott, elfogadott és szeretett visszatekintésünket 1984, 1994 és 2004. januárjával folytatjuk, ami legalább annyira izgalmas lesz, mint a decemberi volt, bár 30 évvel ezelőttről akadtak gondjaink.
Ahogy a bevezetőben említettük, beavatunk titeket egy aprócska kulisszatitokba a rovat készítésével kapcsolatban. Általában (vagyis mindig) úgy van, hogy az aktuális hónap elején elkezdek keresgélni, hogy 10-20-30 évvel ezelőtt éppen mire tombolt a tévé vagy a monitor előtt a világ, majd szépen felhívom HP-t és egyeztetünk, hogy szerinte is megfelelőek-e a választásaim. Általában nem is szokott gond lenni, csak egyetértően bólogat a telefonba, aztán még elcsevegünk, hogy "hú, bakker, ezek mekkora játékok voltak", majd bontjuk a vonalat és megszületik a cikk. Most azonban úgy leblokkoltam, mint az a bringa, aminek vascsövet dugnak a küllői közé, mert 1984. januárja szerfelett szegényesre sikeredett, de aztán HP-vel közösen mégis feltúrtuk a netet, ahol végül megtaláltuk a megfelelő (értsd: kellően beteg) gyöngyszemet.
1984 - a vasaló elől menekülő ember
Hogy újabb titokkal gazdagodjatok, azt is elárulhatom, hogy eddig minden esetben ismertem és játszottam azokat a játékokat, melyek szerepeltek a rovatban, azonban a Mr. Do's Wild Ride valahogy nekem kimaradt, de amint megnéztem a YouTube videót, rögvest beleszerettem. Egyébként pedig attól, hogy én nem ismerem, még nagyon sokan játszottak vele (szerintem Gyu is, mert ő mindennel játszott), szóval végül ő lett a választottunk, hiszen már ránézésre is látszik, nem hétköznapi aprósággal állunk szemben. Mr. Do feladata a pálya aljáról eljutni a tetejére, miközben összeszedegetheti a gyümölcsöket, de erre nem feltétlen van szükség.
Ám az élet csak akkor játék és mese, ha az ember politikus és mivel Mr. Do valószínűleg nem az, így neki igencsak meggyűlik a baja a pályán száguldozó egységekkel. Elvileg ugyanis az egész mindenség egy hullámvasút jellegű izén játszódik, így amit mi konzekvensen vasalónak hívunk, az leginkább a kocsi lehet, ami az építményen körözget. Minél előrébb jutunk, annál nehezebb lesz a feladat, mert még egy kalózhajó is a fejünkre szeretne lépni, illetve a pálya egyes darabjai fel és le lifteznek...szóval nem könnyű. Nézzetek játékmenet videót, sebtiben:
1994 - titkos fegyver a nagy hidegben
Ugye mond nektek az a név valamit, hogy Cyberia? Nos, 1994. januárjában, amikor Bill Clinton és Borisz Jelcin széles mosollyal az arcukon írásban is megígérték egymásnak, hogy nukleáris rakétáikat lehetőség szerint nem fogják egymásra kilőni, megjelent egy olyan játék, aminek a kinézetéről és játékélményéről mindenki csak pozitívan beszélt, ugyanakkor lineáris játékmenete miatt többen bírálták.
A Cyberia sztorija a 20 évvel ezelőtt sem túlzottan távolinak vélt jövőben, azaz 2027-ben játszódik, mégpedig egy olyan gazdasági válságot követően, mely az addigi rendszereket teljesen összeomlasztotta. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a romokból új hatalmak emelkedtek ki, ami esetünkben a nyugati First World Alliancet (FWA), valamint a keleti Cartelt jelenti. Az FWA vezetője azonban neszét veszi, hogy a Cyberia Complex egy titkos fegyvert fejleszt titkos bázison Szibériában, ezért felfogadja a Zak Kingston nevű hackert, hogy szerezzen információkat a projektről.
Hogyhogy nem, éppen a Cartelnek is az jut eszébe, hogy őket is érdekelné ez a dolog, így tehát elkezdődnek a bonyodalmak, egy halom lövöldözéssel, rengeteg repülőeszközzel és néhány igen kellemetlen történéssel. Mint említettük, a grafikára nem lehetett panasz, de a linearitás többeknek bántotta a szemét, bár azt azért nem lehet elfelejteni, hogy vannak olyan pontok a sztorivonalban, melyeknél eltérő döntéseket hozhatunk és annak függvényében folyik tovább a játék.
2004 - amikor még ralinak hívták
Az autózás kedvelő játékosok szívének kedves cím jelent meg 10 évvel ezelőtt, ami nem más, mint a Colin McRae Rally 04, bár aki otthon van a dátumokban, az gyorsan ráérezhet, hogy megint zsonglőrködtünk a "megjelenés" szó jelentésével, hiszen valójában Európában már 2003. szeptemberében élvezhettük és Észak-Amerikában volt esedékes a 2004. januári megjelenés. De legyetek velünk elnézőek és ne rohanjatok ki a sufniba kiegyenesíteni a kaszát, vagy ha mégis, akkor vegyetek sapkát, mert még ebben a tavaszias télben is meglevesedhet az orra annak, aki felelőtlen.
De vissza a pályára, vagyis a sorozat negyedik részéhez, ami az előző hárommal ellentétben már nem kapott hivatalos WRC licencet, így fiktív csapatokkal és kinézetekkel találkozhatott a játékos. Ám aki mostanában azon nyavalyog (mint ahogy jelen sorok írója is), hogy jó lenne végre megint ralizni egy kicsit és elég volt a "gimkannás" gumiégetésből, azt akkoriban biztosan nem zavarta ez az apróság. Az összesen 52 szakaszon nyolc országot látogathattunk meg, miközben hajthattuk a 4WD, 2WD és a valódi szörnyetegek, vagyis a B-csoport verdáit, na meg néhány bónuszautót.
Habár ez a rész talán már nem volt annyira átütőerejű, mint az első és a második, azért az értékelései jellemzően inkább a kilencvenhez közelítettek (már ahol százalékban adták meg) mint a nyolcvanhoz, de ami ennél is fontosabb, hogy egy pillanatig nem éreztük a megnyúzott róka bőrének illatát (bármilyen legyen is az), mert a Codemasters ismét tuti játékot tett az asztalra, amit ezúton is köszönünk és mellé elmorzsolunk egy kövér könnycseppet a minőség okán.
Aztán jött a CMR 2005, majd kezdetét vette a Dirt korszak, ami a szimulátoros jelleg mellett elhagyta a mester nevét is és azzá - bár nem mindenki ezt a szót használná - fejlődött, amit most ismerünk. De ha igazak a pletykák, akkor a bazári majomkodás és a roncsderbi után végre visszakapjuk az igazi ralit, mert az kell a népnek!
Ezzel a végére is értünk a januári múltba bámulásnak és újfent megállapíthatjuk, hogy régen is jó játékok voltak, egyedi ötletekkel és forradalmi újításokkal, de azért az sem rossz, ami most van.
