Amikor ezek a sorok íródnak, Chavalier kolléga valószínűleg összevont szemöldökkel már összegyűjtögette, hogy a mostani hétvégén melyikünk mivel fog játszani, de ahogy talán észrevettétek, párhuzamosan elindítottunk mellette egy sorozatot, melyben azt mutatjuk be, hogy mivel játszhattunk 30-20-10 évvel ezelőtt, az adott hónapban. Nyitásként volt egy beharangozó cikk, majd pediglen júliusban a "láncos kutya" jelzős szerkezet nagy barátja, Daev adott egy összefoglalót arról, hogy 1983, 1993 és 2003 nyarának derekán milyen címekért sírtak a gyerekek és dolgoztak a felnőttek. Aktuális hónapunk vaslogikával kikövetkeztetve most az augusztus, ami az elmúlt évtizedekben is tartogatott egy-két csodás játékot, melyekről rögvest be is számolunk.
1983
A vizsgált dátum tehát 1983. augusztusa, amikor megkaptam életem első iskolatáskáját, benne a könyvekkel, melyek súlya azonnal a hátamra is rántott, de milyen sors várt volna egy olyan kölökre, aki a tornasorban mindig az utolsó volt és testtömegemet tekintve éppen csak elértem az iskolaérett kategóriát. Azóta persze dolgoztam ezen valamicskét. Tehát akkortájt, amikor még a tanár adta a pofont a diáknak és nem fordítva, megjelent egy zseniális alak zseniális játéka, mely már akkor is egy sikeres sorozat tagja volt. Ugye mond valamit az a név, hogy Richard Allen Garriott?
Ennek a hatalmas arcnak az első játéka 1980-ban jelent meg és az Akalabeth: World of Doom névre hallgatott, ami 150.000 pénzt hozott a gazdájának dollárban, így kisvártatva piacra került az Ultima és innentől kezdve nem volt megállás. Két évvel később érkezett a második rész, majd 1983. augusztusában az Ultima III: Exodus. Ekkor Garriott már messze nem egyedül dolgozott, hiszen barátaival karöltve nem sokkal korábban megalapították az Origin Systems nevű stúdiót, mely egyben saját játékuk kiadója is volt.
A harmadik rész olyan újításokat tartalmazott, melyek tökéletesen alkalmasak mazur kikészítésére, de az, hogy akár négy karaktert is irányíthattunk, hogy külön képernyőn csatázhattunk és az, hogy 3D-be lettek helyezve a történések, forradalmasították az RPG-k tarisznyájában lévő, élő és lélegző állóvizet (és így nem lőttük el a gyomorforgató közhelyeket). A játékos számára 11 kaszt állt rendelkezésre, így lehetett például harcos, paladin (85-ös paladin a Gyu!), pap, varázsló, tolvaj, barbár, kifordított bundakesztyű, papucs orrán pamutbojt és még hosszasan sorolhatnánk. Szintén kulcsfontosságú jellemzője volt a játéknak, hogy a karaktereknek enniük kellett, ha nem akartak elpatkolni és ha szegénykék nagyon éhesek voltak, akkor a mozgás az életerejükből vett el.
Már ekkoriban megvesztegethetőek voltak az őrök, és maga Lord British (Garriott karaktere) is kihívható volt, de mivel nem lehetett legyőzni, magasabb szinten is a biztos halállal számolhatott a gamer, csak éppen a hadakozás időtartama lett hosszabb. Felesleges lenne szaporítani a szót, hiszen a játék telitalálat volt az RPG-re éhes közönségnek, nem is csoda, hogy 13 különböző platformra megjelent, a C64-től kezdve az Apple II-n át a PC-ig. Hosszasan lehetne sorolni az Ultima III erényeit, beleértve a csónakázás és a lovaglás, az elrejtett kincsek, a titkos utak és az informátorok lehetőségét, de sajnos a műsoridőnk véges és előttünk áll még a következő két évtized augusztusa is.
1993
1993-ban mindamellett, hogy a veszprémi osztálykiránduláson összetört a táskámban egy üveg meggylikőr és emiatt a rákövetkezendő két napban kölcsönruhákban jártam, megjelent augusztusban egy olyan játék, mely a Return to Zork címet viselte és egy sorozat harmadik tagjaként látott napvilágot. A Zork történelem igen messzire nyúlik vissza és nem mellesleg baromi érdekes is, van benne például egy olyan történés, hogy azért lett második rész, mert az 1 MB-os Zork túl nagy volt, így jobbnak látták megfelezni és két külön részként kezelni.
Valóban érdemes megismerni az egészet a kezdetektől és aki kíváncsi rá, az látogasson el a Játékmúzeum vonatkozó oldalára, mi pedig koncentráljunk szorosan a hat sorral fentebb vastagon kiemelt címre, mely szakított a korábbi - szöveg alapú - játékmenettel és bekerültek a digitalizált karakterek, ezzel együtt pedig az FPS-jellegű nézet, valamint az ikonokkal történő irányítás. Habár a RtZ kissé beelőzte a Mystet, azért ha valaki előbbit nem ismeri, akkor leginkább akkor jár közel a valósághoz, ha utóbbira gondol.
Akkortájt több bedigitalizált színészt is fel lehetett ismerni, így például az egyébként kissé zavaros Twin Peaksből ismert Robyn Lively-t. A fejlesztők célja az volt, hogy a rejtvényeket többféle módon is meg lehessen fejteni, sőt, ezek a fejtörők köthetőek is voltak a valósághoz, hiszen számos kultúrából és történelmi korból emelték be őket a játékba.
Aki végignézte az előbbi - közel 120 perces - videót, azt meghívom egy sörre a GameNight 4.0 rendezvényen, de ha esetleg nem lennék ott, helyettesítésemről EndreMan és Paca gondoskodnak, tehát rajtuk követeljétek. Ezzel a viccesnek hitt (de nem az) átvezetővel el is jutottunk 2003-ba, amikor jómagam elkezdtem felnőtt létem, azaz a sírig tartó melózást.
2003
Ennél azonban sokkal jobban hangzik, hogy 10 évvel ezelőtt éppen a püfölésé a kivéreztetésé és a csontig hatoló paráé volt a főszerep, vagyis olyan címek jelentek meg, mint a Silent Hill 3, amivel valójában csaltunk egy kicsit, hiszen már 2003 tavaszán elérhető volt Európában, de az amcsik csak augusztusban kezdhették összefosni magukat, bár ilyen alapon akár a Virtua Fighter4-et is ide sorolhatnánk, de nem tesszük. Ugyanebben a hónapban vehettük kézbe a Madden NFL 2004-et és a Tron 2.0-t is, melyek akkoriban például az IGN-nél a hónap két játékaként szerepeltek.
Ettől még számunkra a Silent Hill harmadik része marad emlékezetes. A külső nézetes túlélő-horror játék anno Playstation 2-re, és PC-re érkezett meg, bár nem érte el az első két rész minőségét (és sikerét), azért emlékezetes darab. Itt volt először női főszereplő, Heather a plázában shoppingolás helyett kerül be a démonok világába, egy titokzatos detektívvel a nyomában, aki furcsa kérdésekkel bombázza. Kicsit kuszább és egyszerűbb a történet, már a feszültség sem a régi, de azért a Silent Hill 3 (főleg a mai horrorkínálat mellett) olyan cím, amelyre szívesen emlékezik vissza az ember, már csak azért is, mert a 2004-es The Room után már ez a széria sem talált vissza nagyon gyökereihez (bár a Homecoming azért nem volt olyan elveszett próbálkozás, mint azt sokan mondják).
Ezzel végére értünk az augusztusi hónapnak és miközben mindenki a Grand Theft Auto V-re vár, azért ne feledkezzünk meg róla, hogy a régi jó dolgokból is maradt még valami. Szeptemberben újra jelentkezünk, hogy az iskolakezdés okozta stresszt némi múltba tekintő révedezéssel enyhítsük kicsit.
