Nem lehetek tűzoltó, rendőr, kamionsofőr, busz- vagy mozdonyvezető, sem villanyszerelő, szobafestő, vám- és pénzügyőr, esetleg vérfutár. Ennek oka elég prózai, színtévesztőként jöttem a világra, ami amúgy egyáltalán nem tragédia, hiszen az engem körülvevő valóság ettől függetlenül ugyanolyan lenyűgöző tud lenni, mint ép színlátású társaim számára. Apró kis "fogyatékosságommal" nem vagyok egyedül, hiszen csak hazánkban 400 ezer színtévesztő él.
Ennyien vagyunk kis országunkban, akik több mint 100 foglalkozást csak korlátozással, vagy egyáltalán nem űzhetünk. Ugyanakkor mindig ott volt a fejemben a gondolat, hogy vajon milyen lehet a valóság azok számára, akiknek nincs ilyen problémájuk.
A színtévesztésről röviden
Számos alfaja ismert, oka leggyakrabban a szemben lévő vörös és zöld színt érzékelő csapreceptorok "meghibásodása", melynek következtében a színtévesztőknek nehézséget okoznak a színárnyalatok, főleg a vörös-narancs-sárga-zöld színek megkülönböztetése. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, ahogy sokan gondolják, hogy számunkra a pipacsmező zöld, a legelő meg piros, és a közlekedési lámpánál is csak azért boldogulunk, mert tudjuk, hogy felül van a piros, alul meg a zöld.
Alapvetően örökletes tulajdonság, amit az X kromoszóma rendellenessége okoz, így nem véletlen, hogy a férfiak 8 százalékát érinti, míg a nőknél csak 0,4 százaléknyi ez az arány. Hozzá kell tenni, a cukorbetegség is kiválthatja, mint ahogyan az is, ha kellő mennyiségű alkoholt viszünk be a szervezetünkbe, méghozzá életvitelszerűen (de ezt inkább ne tegyétek).
Szemüveget a gamernek
Nagyjából 40 éve, hogy először találkoztam a videojátékok világával, és értelemszerűen a monokróm időkben a színtévesztés semmilyen formában nem gátolta, hogy ugyanolyan élményt kapjak, mint ép színlátású társaim. Aztán jött a színes éra, és igencsak meg tudott gyűlni az olyan jellegű címekkel a bajom, mint például a Zuma. Több játék is akadt, amelyek a színtévesztésem miatt teljesíthetetlen feladatok elé állítottak, és ez néha egészen frusztráló élmény volt. Szerencsére a fejlesztők felismerték, hogy bizony vagyunk páran, akik hendikeppel indulunk csatába egy CoD-ban, vagy éppen Battlefieldben, és idővel bekerült a játékokba a "colorblind" mód, ami félrevezető, hiszen nem színvakságról beszélünk, de sebaj. Hozzá kell tennem, alapvetően nem érzékeltem a színtévesztés okozta hátrányokat játszadozás közben, de olykor-olykor előfordult, hogy emiatt egy adott szituációt nehezebben tudtam megoldani.
Három évtizede a piacon
Aztán november végén jött szembe a szemészeti üzletágban immár harminc éve tevékenykedő Medicontur Orvostechnikai Kft. megoldása, a COLORON nevet viselő, színlátást segítő-javító szemüveg, amiről azt kell mondjam, olyan élményekhez juttatott, amiket korábban sosem tudtam átélni. Kezdeti bizalmatlanságomat elég gyorsan eloszlatta, hogy nem valami himihumi csapatról van szó, hiszen a cég már 30 éve tevékenykedik a szemészeti megoldások piacán világszerte és azzal az Ábrahám Györggyel dolgozik együtt, és fejlesztette ki a szemüveget, aki a BME professzoraként évtizedek óta elkötelezett személye a színtévesztés kutatásának, és a színlátás javításának. Közel 4 hónap alatt szerzett tapasztalataimat pedig itt és most vetem digitális papírra, hogy színtévesztő társaim segítsem botor gondolataimmal.
Mit nekem babos könyv?
Többféle színlátást javító szemüveg is létezik a piacon, és régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy talán ki kellene próbálni, mit is tudnak, de bevallom, bizalmatlan voltam velük szemben. Valahol mindig amolyan teleshopos dolognak gondoltam, hogy sokat ígérnek, de keveset adnak, hiszen hogyan lenne jobb az, ami velem születve van elromolva? Így volt ez egészen mostanáig, amíg el nem látogattam a COLORON oldalára, ahol egy nagyon egyedi, általuk szabadalmaztatott színlátás-teszt fogadott annak érdekében, hogy egyértelműen kiderüljön, milyen típusú színlátást segítő szemüvegre van szükségem. Ezt a tesztet egyébként azoknak is a figyelmébe ajánlom, akik minden színt úgy látnak, ahogy van, mert egészen más, mint a bárki által ismert Ishihara-teszt, vagy ahogy mifelénk itt a Kárpát-medencében hívják, a babos könyv. Színtévesztő társaimnak pedig már most jelzem, amennyiben ellátogatnak az oldalra (amit egyébként abszolút ajánlok), legyen mellettük valaki, akinek nincs gondja a megfelelő színlátással, mert a teszt egy kalibrációs folyamattal indul, ami figyelembe veszi a kijelző milyenségét, és a környezeti fényviszonyokat is.
Miután letudtam az egyébként nagyon érdekes, és valóban újdonságot nyújtó tesztet, kiderült, hogy számomra a deután lencsés verzió a szükséges, így az Aquilus 3 az 1-ben termék az ideális. Nem véletlen az elnevezés, hiszen a szemüveg rendkívül praktikusan három feladatot is el tud látni attól függően, éppen mire van szükségünk. A keretben alapból meglévő lencsék kékfény szűrést tudnak, tehát akár így magában is használhatjuk akkor, ha éppen monitor előtt ülünk, de ha úgy jobb nekünk, optikusnál akár dioptriásra is cseréltethetjük, vagy akinek esetleg dioptriás korrekcióra lenne szüksége, az a helyi optikusnál akár ki is cseréltetheti az alaplencsét korrekciós lencsére, így nem szükséges több szemüveget hordania. Színlátást javító hatását azonban akkor éreztem, amikor a mágnesesen rögzülő - esetemben lila - lencsét tettem fel, aminél a kevésbé sötét verzió általános használatra beltéri, vagy szegényesebb fényviszonyok közé ajánlott, míg sötétebb színezetet kapott testvére napszemüvegként is funkcionál. Már csak azért is, mert a LuxBright fantázianevet viselő lencse 100 százalékban UV-szűrő.
Az első benyomások
Miután a futár megérkezett a szemüveget tartalmazó csomaggal, meglehetős kíváncsisággal vetettem bele magam az ismerkedésbe. A küldeményben egy ízléses, sallangoktól mentes dobozt találtam, amiben ott pihent a szemüvegtokban a modern, jó kinézetű COLORON Aquilus 3 az 1-ben, és egy törlőkendő. A használati utasítást gyorsan átolvasva felrögzítettem a keretre a világosabb lila lencsét, és néhány pillanat múlva életemben először szemüveges lettem. Meg kell valljam, az első találkozás nagyon furcsa volt, hiszen a lila lencse az egész környezetemet olyan árnyalatba varázsolta, mintha unikornisok vidám szülinapi partijába csöppentem volna. Nagyjából 30-35 perc múlva éreztem azt, hogy a szemüveget viselve a szemem fehéregyensúlya visszaállt a normálisba. Cserében a levétel után minden zöldes árnyalatban úszott. Gyorsan hozzá kell tennem, nagyjából 1,5 hét elteltével ez az alkalmazkodási idő már csupán néhány percben volt mérhető úgy a felvételt, mint a levételt követően. Eleinte zavart, hogy a keret belelóg a látóterembe, de gyorsan hozzászoktam, olyannyira, hogy többször magamon is felejtettem a szemüveget. Előszeretettel használtam vezetés közben, mint ahogy a játékok esetében is elengedhetetlen társammá vált.
Viszlát, piros! Helló vörös!
Az Aquilus az életem része lett, és ezt nem azért írom, mert bárki ezt várná el tőlem, hanem azért, mert így van. Ott volt mindig a hátizsákban, az íróasztalomon, a gamer monitorom előtt, a kesztyűtartóban, és az éjjeliszekrényen. És idővel feltűnt valami: a piros megváltozott. Ha a telefonon találkoztam vele, egészen rikító, olykor szinte izzó jelleget öltött, és kiabált, hogy "idenézz, tesókám, én vagyok, amit eddig nem láttál!". Amikor kimentem az utcára, akkor pedig egészen mély tónust öltött, akár egy piros kamionként, akár csak egy autó hátsólámpájaként futottunk össze. A monitor elé ülve is új világot hozott azzal, hogy lecserélte számomra a pirosat vörösre, hiszen kedvenc játékaim így még szebb látvánnyal kápráztattak el.
De ami a legcsodálatosabb volt, az a karácsonyi vásár. Szegediként a Dóm térre battyogtam el tavaly decemberben, hogy megnézzem, a rezsicsökkentett díszkivilágítás milyen is mifelénk. És tátva maradt a szám, mert ilyet még nem láttam. Oké, hogy alapból is szép, de azok a vörös ledek, csillogva mosolygó rikítópiros karácsonyfadíszek, és mélypirosba borult mikulások… színtévesztőként nekem ilyenben még sosem volt részem. Persze csodát nem lehet várni, és a COLORON sem ígéri. Ugyanakkor a tartós használat egyértelműen segített nekem abban, hogy javuljon a színlátásom, hiszen hosszú hetek használatát követően azt tapasztaltam, hogy szemüveg nélkül is nagyjából hasonló a világ, mint amikor rajtam van. Talán csak placebo? Nem érdekel, a lényeg, hogy működik. Amolyan önellenőrzésként minden héten megcsináltam ugyanazt az Ishihara-tesztet, és amit először mindössze 10 százalékra hoztam, azt 1,5 hónap után már 50 százalékra. Egyébként különösen ügyeltem arra, hogy a kiértékelésnél ne nézzem meg, melyik feladványon mit látok, így a fejlődésem nyomon követése abszolút objektívnek tekinthető.
A COLORON Aquilus 3 az 1-ben egy nagyon érdekes tapasztalás volt, és bátran kijelentem, hogy abszolút hatékony. Persze ettől még továbbra sem tudom letenni a PÁV-II-t, de abban mindenképpen segített, hogy kapjak valami olyat is a világból, amit eddig nem láttam, és nem tapasztaltam. A 3 az 1-ben kialakítás pedig frankón praktikus, hiszen nem kell három szemüveget magunknál hordani. Igaz, ennek az a hátránya is megvan, hogyha otthon hagyjuk véletlen, akkor az összes otthon van hagyva. Zárszóként tehát elmondható az, hogy aki a COLORON-t választja, véleményem szerint nem tesz rossz lóra, és valóban olyan segítséget kap, ami pár hét múlva már értékelhető eredményeket hoz.
Szerző: Rátfai Gábor
