Előfordult már veled, hogy rákerestél az interneten arra, mi lehet az oka a fejfájásodnak, és pár kattintás után már az agydaganat tüneteiről olvastál? Ahogy mondani szokás: a hiba nem a te készülékedben van. Újabb kutatások azt mutatják, hogy előszeretettel használjuk az internetet arra, hogy egészségügyi információkról tájékozódjunk, de ritkán ellenőrizzük a forrás megbízhatóságát.
Öndiagnosztizálás az interneten
Egy tizenkét országban végzett nagyszabású felmérés szerint az emberek közel a fele már használta a Google-t arra, hogy az általa észlelt testi tünetekből következtetést vonjon le arra vonatkozóan, milyen betegség idézheti elő azokat. 35 százalékuk azt is bevallotta, hogy az interneten olvasott információk nagyban befolyásolták őket abban, hogy felkeressék-e háziorvosukat.
A szakemberek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy megvannak a veszélyei annak, ha orvosi képzettséggel nem rendelkező személyek számára elérhetővé válnak szakmai fogalomtárak az egyes betegségekkel kapcsolatban, vagy éppen részletes útmutatást találhatnak a gyógykezelés különböző módjairól és lépéseiről.
Ez ugyanis növelheti annak a kockázatát, hogy téves öndiagnózist állítanak fel magukról, és orvosi ellátás helyett olyan öngyógyító házi praktikáknak vetik alá magukat, amelyek hatékonysága megkérdőjelezhető. Ennek egyik oka, hogy az emberek kétharmada a Google-t és a Yahoot hívja segítségül, hogy egészségügyi kérdésekben tájékozódjon, és csupán 15 százalékuk ellenőrzi a forrás megbízhatóságát.
Az egészségügyben dolgozók már az 1980-as években felismerték, hogy a műtét előtt álló betegek számára nyújtott részletes, közérthető tájékoztatás a betegségükről csökkentette a műtét utáni szorongást és a kórházban töltött napok számát a beavatkozást követően. Ez azt jelzi, hogy a megfelelő tájékoztatás fontos szerepet játszik a betegellátásban, hiszen nemcsak a betegségek időbeni felismerését segíti, hanem a páciensek felépülését is azáltal, hogy csökkenti az állapotukkal kapcsolatos aggodalmukat. Ma már számos weboldal létezik, amely egészségügyi kérdésekben nyújt információt az érdeklődőknek, ám ezek többségét nem szakemberek szerkesztik, hanem sok esetben maguk a betegek osztják meg egymással tapasztalataikat. Ezek a weboldalak általában mellőzik az objektivitást, gyakran olyan szavakat használnak, amelyek laikusok számára ismeretlenek, és nem fűznek megfelelő magyarázatot hozzájuk, így a hiányos információk téves következtetésekhez vezethetnek, ami szorongást válthat ki az olvasóban. Különösen igaz ez azokra, akik egyébként is hajlamosak arra, hogy aggódjanak egészségi állapotuk miatt.
Mi a cyberchondria?
A "hipochondria" kifejezés sokak számára ismerős lehet. Azokat a személyeket érinti, akik kényszeresen sokat foglalkoznak egészségi állapotukkal, újabb és újabb kóros elváltozásokat vélnek felfedezni szervezetük működésében, panaszaik hátterében azonban nem áll szervi megbetegedés. Észlelt tüneteik sokkal inkább pszichés eredetűek. Korábban a hipochondriában szenvedők orvosi enciklopédiákból és egészségügyi szaklapokból tájékozódhattak arról, milyen betegségek állhatnak észlelt tüneteik hátterében. Ma már az interneten számos ismeretanyag rendelkezésükre áll ahhoz, hogy többet is megtudjanak arról, milyen betegségek idézhetik elő panaszaikat. Ilyen módon a cyber és a hipochondria szóösszetételből származó cyberchondria a hipochondria modern változatának tekinthető. Azok, akik hajlamosak kényszeresen aggódni egészségük miatt, nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg, de alapvetően a szorongás is hajlamosító tényező.
Azok, akik érintettek cyberchondriában, naponta több órát is eltölthetnek azzal, hogy utánajárjanak az interneten, milyen betegségekre utalhatnak tüneteik. Jellemzően több különböző betegségre is gyanakodnak, és miközben egyre elmélyültebben ássák magukat a lehetséges zavarok tünettanába, szorongásuk fokozódik. Túlzott félelmük azonban többnyire alaptalan, mégis gyakran odáig vezet, hogy orvosi vizsgálatra jelentkeznek.
A felesleges vizitek ugyanakkor nemcsak a páciensnek jelentenek idő- és pénzveszteséget, hanem az egészségügyi ellátórendszerre is terhet rónak. Éppen ezért fontos, hogy az orvosok felismerjék a hipochondria jeleit, és időben kiszűrjék az erre hajlamos személyeket. Míg a hipochondria a lakosság 4-9 százalékát érinti, addig a cyberchondria előfordulási gyakoriságáról egyelőre keveset tudhatunk, hiszen egy viszonylag új jelenséggel állunk szemben. A cyberchondriát nem tekintik önálló pszichés zavarnak, mivel jelenleg még kevés kutatási anyag áll rendelkezésre, amely segíthetne pontosabb képet alkotni a jelenségről.
A jövőbeli kutatásokban kihívást jelenthet a kialakuláshoz vezető okok feltárása is, hiszen a betegségtől való félelem eredhet éppen az interneten talált információk miatti aggodalomból is. Különösen azok veszélyeztetettek, akik orvosi tesztek eredményére vagy diagnózisra várnak, kutatások szerint ugyanis ők alkotják azt a betegcsoportot, akik a legmagasabb szorongásszintet mutatják. Ugyanakkor olyan személyek is könnyen pánikba eshetnek egyes információk láttán, akik alapvetően kevésbé hajlamosak arra, hogy aggódjanak egészségi állapotuk miatt. Ennek oka az, hogy többnyire sokkal súlyosabb betegségek jelennek meg a keresési találatok között, mint ami valójában a tüneteik mögött állhat. Ez félelmet és kíváncsiságot ébreszt bennük, és arra sarkallja őket, hogy utánanézzenek a súlyosabb betegségekre jellemző tüneteknek is, hogy esélyeiket latolgassák, miközben szorongásuk egyre nő. Minél jobban aggódnak, annál több keresést indítanak, hogy még többet megtudhassanak arról, esetlegesen mi várhat rájuk. Problémát jelent a téves információk terjesztése is, legfőképpen betegek beszámolóiból. Sokan ugyanis nem jutnának ezekhez az információkhoz más forrásból.
Egy kutatásban ötszáz Microsoft-alkalmazottat kérdeztek meg arról, milyen tapasztalatokat szereztek egészséggel kapcsolatos információk online keresése alapján. A megkérdezettek közül tízből kilencen állították, előfordult már velük, hogy amikor alapvető egészségügyi információkat kerestek, végül sokkal súlyosabb betegségről olvastak. Ez azért is lehet meglepő, mert egyikük sem számolt be súlyos egészségügyi problémákról.
Dr. Google újra rendel
Mi az oka annak, hogy a mellkasi fájdalomra keresve szinte azonnal eljutunk a szívinfarktusig? A válasz nem más, mint hogy a keresők a keresés gyakorisága alapján rangsorolják a találatokat, és nem mérlegelik az adott betegség előfordulási gyakoriságát. Az orvosok ezzel szemben a leggyakoribb megbetegedéseket állítják a lista élére, miután feltérképezték a tüneteket, és az egyes kórképek közötti különbségeket is mérlegelik a végső diagnózis meghatározása során. A laikus felhasználók azonban hajlamosak súlyosabb betegségekre gyanakodni, ezért elsősorban azoknak a tüneteit, előjeleit akarják megismerni, és ezzel önkéntelenül befolyásolják a találatok rangsorát. Így fordulhat elő, hogy gyakran hétköznapi panaszokra keresve is ritka vagy halálos kimenetelű betegségekről olvashatunk.
Összefoglalva tehát láthatjuk, hogy ma már az internet az egyik legfőbb információforrás azok számára, akik egészségügyi kérdésekben szeretnének tájékozódni. A sok hasznos tájékoztató mellett azonban számtalan, elsősorban laikusok beszámolóiból eredő téves információval is találkozhatunk, ezért fontos meggyőződnünk a forrás hitelességéről. Angol nyelvterületen már léteznek olyan weboldalak, amelyek a tüneteket a keresőkkel ellentétben diagnosztikai szempontból, valószínűségi alapon elemzik (pl. Webmd.com, Diagnose-me.com). Magyarul pedig elérhetők olyan weboldalak, amelyeket orvosok és egészségügyben dolgozó szakemberek szerkesztenek, hiteles információt nyújtva egészségügyet érintő kérdésekben (pl. webbeteg.hu, hazipatika.com). Habár ezeken az oldalakon sok esetben lehetőséget adnak arra, hogy a felhasználók orvostól kérdezzenek, fontos figyelembe venni, hogy az online konzultációk nem helyettesítik a valódi vizsgálatokat. Éppen ezért a szakemberek azt ajánlják, tartósan fennálló vagy egészségromlást eredményező tünetek esetén a páciens mindenképpen keresse fel háziorvosát, és ne kezdjen bele biztos hatékonyságot ígérő házi gyógyító praktikákba, amelyekről az interneten olvashat.
A cikket Zsila Ágnes pszichológus, író és az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának PhD-hallgatója írta, aki Prof. Demetrovics Zsolt kutatócsoportjának résztvevőjeként a videojátékok és az internethasználat pszichológiai vonatkozásait vizsgálta évekig.
Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.
