Mi alapján mondhatjuk, hogy jók vagyunk egy akciójátékban? Tényleg csak az számít, hogy milyen pontosan tudunk célozni, hogy mennyire mesteriek azok a bizonyos flick shotok? És miben leszünk jobbak a mindennapi életünkben, ha az akciójátékokban fejlesztjük magunkat? Bár már egyre többet hallani a videojátékok világának pozitív oldaláról, rengeteg kérdés tisztázatlan még. A játékok készségfejlesztő hatásának témájában számos újabb kutatás látott napvilágot, ezeket gyűjtötték össze Walter R. Boot, Daniel P. Blakely és Daniel J. Simons amerikai kutatók (Do action video games improve perception and cognition? 2011, Frontiers in psychology). Ezek a kutatások két dologra világítottak rá: egyrészt egyre jobban látszik, hogy a játszva tanulás egy valóban létező jelenség, másrészt a játékkal töltött idő során számos olyan képességgel gazdagodunk, amelyek hasznosak lehetnek a mindennapi életünkben.
Mi a közös egy jó játékosban és egy jó autóvezetőben?
Pszichológiai szempontból az egyik hasonlóság az, hogy mindkettőjük számára nagyon fontos a látottak feldolgozása. Ennek megismerésére a pszichológiában bevezették a "hasznos látómező" fogalmát. A hasznos látómező az a terület, amelyből néhány pillanat leforgása alatt tudunk információt felvenni anélkül, hogy a fejünket vagy a szemünket megmozdítanánk.
Kutatókban felmerült, vajon lehetséges-e elérni a fejlődést azáltal, hogy valaki akciójátékokkal játszik. A kutatásban résztvevőkön először azt mérték le, hogy mennyire teljesítenek jól egy hasznos látótér mérésére hivatott teszten. Ezt követően játszaniuk kellett egy megadott videojátékkal, meghatározott rendszerességgel. A játékosok egyik fele a Medal of Honor: Allied Assaulttal játszott, míg a másik fele a Tetrist kapta. A kutatás eredményeképpen megállapították, hogy nemcsak a játékban lettek egyre jobbak a résztvevők, hanem az akciójátékos csoport tagjai pontosabban tudták a látóterükbe kerülő információkat feldolgozni, mint Tetrist játszó társaik. A játék megtanította őket arra, hogy bárhonnan előléphet egy ellenséges egység, így fokozottan figyeljenek a környezetükre. Ez a készség pedig éppen kapóra jön, ha valakinek autóvezetőként azonosítania kell egy hirtelen előlépő gyalogost.
A mentális forgatás képessége
Hétköznapjaink során rengeteg különböző tárggyal találkozunk, amelyeket szinte minden esetben más szögből látunk, mégsem gondoljuk róluk, hogy különböző dolgok lennének. Nemcsak arra vagyunk képesek ugyanis, hogy megjelenítsük ezeket a tárgyakat egy mentális térben (vagyis elképzeljük őket), hanem például arra is, hogy elforgassuk őket, ami abban segít, hogy más helyzetekben is ugyanúgy felismerjük őket. Ennek a készségnek nagy jelentősége van életünk számos területén, kezdve egy egyszerű bútor összerakásától a komolyabb mérnöki munkákon át egészen akár az életmentő műtétek végrehajtásáig. Kutatók ennek a készségnek a fejlesztését is vizsgálták. Résztvevők egy csoportját arra kérték, hogy a Medal of Honor: Pacific Assaulttal játsszon, míg a másik csoportnak a Ballance nevű ügyességi-logikai játékkal kellett játszania.
Mindössze tíz óra játék elég volt ahhoz, hogy jelentős javulást lehessen elérni a mentális forgatási készség területén az akciójátékos csoportban, míg ez a fejlődés a másik csoportban nem jelent meg.
Érthető mindez, ha végiggondoljuk, mekkora jelentősége van egy csatában annak, hogy jól mérjük fel a bennünket körülvevő terepet. Minél pontosabban tesszük ezt meg, annál jobban meghatározhatjuk az érkező ellenségek helyét, emellett mindez a fedezékek kiválasztásában is segítségünkre lehet.
Mennyi az annyi?
Bár már az általános iskola alsó tagozatában mindenki elsajátítja az alapvető matematikai műveleteket, számolás nélkül, spontán módon is meg lehet határozni valaminek a mennyiségét, feltéve, hogy nem áll túlzottan sok elemből (nem több mondjuk, mint tíz elem). Angolul ez a készség a "subitizing", ami magyarul nagyjából becslést jelent. Annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy vajon ez fejleszthető-e a videojátékokkal, ismét az Allied Assaultot választották a kutatók. Ahogy az előbbi kutatásban, itt is elég volt tíz órányi játék ahhoz, hogy a résztvevőknél változást lehessen elérni.
Az akciójátékosok csoportjába tartozók több elem számát nagyobb pontossággal tudták meghatározni, illetve úgy tűnt, nagyobb számú elemnél kell áttérniük a becslésről a számolás stratégiájára.
Egy izgalmas mérkőzés közepén nincs igazán időnk számolgatni, cselekednünk kell. Ez a helyzet azoknak a játékosoknak kedvez, akik ilyen helyzetben is képesek a pontos helyzetfelmérésre. Ha mondjuk, megfelelő időpontban tudjuk felismerni, hogy ellenfeleink túlerőben vannak velünk szemben, egy jól időzített visszavonulás akár a győzelem záloga is lehet.
Észre sem vettem, hogy észre sem vettem
Ha egyszerre csak egy feladatot kapunk, könnyen oda tudunk figyelni annak végrehajtására. Abban az esetben viszont, ha rövid idő alatt egyszerre két dologra kell odafigyelnünk, felléphet a figyelmi vakság jelensége. Kutatók ezt a jelenséget akkor figyelték meg, amikor a résztvevőket arra kértek, hogy több, rövid időn belül felvillanó betű közül próbálják meghatározni az eltérő színű betűt, miközben figyelnek arra is, hogy egy előre meghatározott betű megjelenik-e a sorozatban. Abban az esetben, ha az első betűt rövid időn belül követi a második, egyszerűen kihagy a figyelmünk. Az előző esetekhez hasonlóan itt is felmerült a kutatókban az akciójátékok fejlesztő hatásának lehetősége. Ennek tesztelésére az alanyok egy részének ismét az Allied Assaulttal kellett játszaniuk, míg a másik csoport a Tetrisben tökéletesítette tudását.
Ennek eredményeképpen ismét az akciójátékos csoport mutatkozott ügyesebbnek, ők nagyobb mértékben voltak képesek ellenállni a figyelmi vakságnak, a második ingert is gyakrabban vették észre, mint a Tetrisen gyakorló társaik.
Gondoljunk csak bele, ha nagyon leköti a figyelmünket egy cél, mondjuk egy ellenséges egység likvidálása, könnyen figyelmen kívül hagyhatunk egy másik, párhuzamosan jelenlévő célt, mondjuk egy pont elfoglalását.
Megosztott figyelem
A figyelemmegosztás vizsgálatára más eljárást is alkalmaznak a kutatók. Többszörös tárgykövetési készségről akkor beszélünk, amikor több, előre megjelölt elemet kell figyelemmel követnünk, miközben további, azonos kinézetű és mozgású elemek is jelen vannak. Ennek vizsgálatára 16-16 résztvevőt kértek arra, hogy játsszanak előre kijelölt játékokkal, összesen harminc órát. Az egyik csoport az Unreal Tournament 2004-gyel játszott, míg a másik csoport ismét a Tetrist kapta.
Az akciójátékos csoport ismét felülmúlta a másik csoportot, ők több elemet tudtak párhuzamosan figyelemmel kísérni, mint a Tetrist játszó csoport tagjai.
Kétségkívül akkor lesz a legjobb a K/D arányunk, ha a megcélzott ellenfél mellett a többi, ránk rohanó ellenfelet és a több irányból ránk zúduló gránát- és lövedékáradatot is képesek vagyunk valamilyen mértékben figyelemmel kísérni.
Az akciójátékok az agy edzőtermei?
A játékok nemcsak kellemes kikapcsolódást, de "mentális ügyességet" is nyújthatnak számunkra, ha elegendő (de természetesen nem túlzott mértékű) időt és energiát fektetünk beléjük, és nem riadunk vissza a kezdeti nehézségektől. A következő cikkben további vizsgálatokat mutatok be, amelyek segítenek még érthetőbbé tenni, milyen mentális készségeket használunk akkor, amikor akciójátékokkal játszunk, illetve, hogy milyen gyakorlati haszna lehet ezáltal a játékos időtöltésnek.
A cikket Koncz Patriknak írta, aki pszichológiai tanulmányait a PPKE és az ELTE képzéseiben végezte. Mesterképzésen klinikai és egészségpszichológiai szakirányt választott, tanulmányai alatt részt vett egy, a játékosok mentális egészségét felmérő pszichológiai kutatásban, ami segített megismerkedni a videojátékok világának tudományos oldalával is.
Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.
