Mire következtethetünk a kutatás eredményeiből?
Kutatásunkban a videojátékozás terén is megerősítést nyertünk arról, hogy a szülőktől átvett kritikus hozzáállás a saját teljesítmény kapcsán nehezíti a kudarcélményekkel való érzelmi megküzdést. A játékbeli hibázások utáni hosszas rágódás, önhibáztatás pedig a játékfüggőség kialakulásának fokozott kockázatával jár. A kritika nélküli magas szülői elvárások azonban éppen a függőség alacsonyabb kockázatával járnak együtt, a játékbeli kudarcreakciókkal pedig nem függnek össze, azaz inkább a kontrollvesztett játék védőfaktorának tekinthetők eredményeink alapján.
Korábbi kutatások a perfekcionizmust főként az iskolai és munkahelyi teljesítmény kapcsán vizsgálták. Arról már sokat tudhattunk, hogy a túlzott tökéletességre törekvés ezen területeken együtt jár a magasabb szorongással és stresszel. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a szülői perfekcionizmus hatása megmutatkozhat-e egy olyan szórakoztató szabadidős tevékenységben is, ahol nem érvényesek az általános társadalmi elvárások (pl. az életben való boldoguláshoz kiváló munkateljesítmény szükséges, mert így lehet sok pénzt keresni), de ugyanúgy megvan a versengés és a képességfejlesztés, ami előhívhatja a perfekcionista törekvéseket. Kutatásunkban elsők között igazoltuk, hogy a szülői elvárások hatása bizony megjelenhet szórakoztató szabadidős tevékenységekben is. A szülői elvárások bizonyos játékbeli viselkedéseket, reakciókat legalább részben képesek magyarázni, és ebben a szülői kritika negatív hatása a legkiemelkedőbb.
Habár elsőre azt gondolnánk, a túlzásba vitt játék teljesen ellentétes azzal az elvárással, amelyet a szülők hangoztatnak időről időre gyermekük teljesítményével kapcsolatban, valójában a kritikus hozzáállás miatt átélt stressz és szorongás hajlamosíthatja a személyt arra, hogy túlzottan belefeledkezzen a játékba. A játékvilágban ugyanis pozitív megerősítéssel jutalmazzák a teljesítményét, sikereket élhet át, és a negatív hangulati állapotból is könnyebben kikerülhet az énhatékonyság és a kompetenciaérzés által. Ilyen módon a kritikus szülői hozzáállás a gyermek teljesítményével kapcsolatban valójában kiemelt szerepet játszhat a későbbi játékfüggőség kialakulásában, ha nem is közvetlenül, hanem a szülőktől átvett perfekcionizmus útján. Ennek megerősítéséhez azonban mindenképpen hosszú távú vizsgálatokra van szükség.
Érdekes lehet részletesebben megvizsgálni az önkritika, a kudarc utáni rágódás és a függőségi tünetek közötti kapcsolatot is. Feltételezéseink szerint ennek hátterében az állhat, hogy az önkritikus játékosok nehezen bírnak leállni a próbálkozással egy-egy sikertelenül zárult lépés után, hiszen úgy gondolják, a kudarccal járó stresszt és frusztrációt csak egy sikerre vitt játék írhatja felül. Így tovább játszanak akkor is, amikor a játék már nem jutalmazó számukra, így elkerülhetik a kudarcélményt és a kritikát másoktól vagy önmaguktól.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Ezzel azonban a játék kényszeressé, kontrollvesztetté válik, hiszen a játékos "nem tud elszakadni" a játéktól, amíg nem zárul eredményesen egy próbálkozás. Ha nem próbálkozik tovább, csak a kudarc felett rágódik, nem tud érzelmileg szabadulni az élménytől. Ez a kényszeresség a túlzásba vitt játék egyik intő jele, ami fokozza a függőség kialakulásának kockázatát. Hasonló jelenség zajlik le élsportolók esetén is, akik a sérüléseik ellenére nem tudják abbahagyni az edzést, amíg el nem érik a személyesen kitűzött céljaikat, akkor is, ha ezzel már komolyan veszélyeztetik saját testi épségüket.
A kutatásunk fő következtetése tehát, hogy a szülői elvárások a játékban is megjelenhetnek, azaz a játék során mutatott viselkedésünk, reakcióink legalább részben magyarázhatók a gyermekkorunkban tapasztalt teljesítményelvárásokkal.
Fontos továbbá kiemelni, hogy a kritikus szülői hozzáállás több szinten is negatív hatással lehet a játékélményre: egyrészt nehezebbé teszi a kudarcokkal való érzelmi megküzdést, másrészt a sikertelenségek utáni rágódás a függőség kialakulásának fokozott kockázatával jár. Érdemes tehát kiemelt figyelmet fordítani a gyermek teljesítményével kapcsolatos elvárásokra, kritika helyett inkább a támogató, személyes fejlődést inspiráló üzenetek megfogalmazására, hiszen a későbbi élet során nemcsak az egészséges karriercélok követését segíthetik elő, szemben a munkafüggőségből eredő frusztrációval és kiégéssel, hanem a szabadidőnk minőségi eltöltését is befolyásolhatják ezek a korai tapasztalatok.
A cikket Zsila Ágnes pszichológus, az ELTE Pszichológiai Intézetének munkatársa írta, aki médiapszichológiai kutatásokat végez.
A cikk alapjául szolgáló publikáció:
- Zsila, Á., Shabahang, R., Aruguete, M. S., Bőthe, B., Demetrovics, Z., Orosz, G. (2023). Pursuing virtual perfection: Preoccupation with failure mediates the association between internalized parental criticism and gaming disorder. Computers in Human Behavior, 145.
Felhasznált források:
- Gilbert, P., Clarke, M., Hempel, S., Miles, J. N., & Irons, C. (2004). Criticizing and reassuring oneself: An exploration of forms, styles and reasons in female students. British Journal of Clinical Psychology, 43(1), 31-50.
- Shafran, R., Cooper, Z., & Fairburn, C. G. (2002). Clinical perfectionism: A cognitive-behavioural analysis. Behaviour Research and Therapy, 40(7), 773-791.
