Idén februárban az ELTE Pszichológiai Intézetének kutatócsapata a GameStar magazinnal vizsgálatot indított a sztárok iránti rajongás jelenségének megismerésére. Többek között arra kerestük a választ, vajon milyen minőségbeli különbség rejlik az egészséges lelkesedés és a túlzott mértékű, kényszeres rajongás között, továbbá milyen való életbeli problémákkal szembesülhet az, aki kóros szenvedéllyel hódol kedvencének. Olvassátok el előző cikkünket ebben a témában, mielőtt folytatnánk az értekezést.
Mit tudhatunk a rajongókról?
437 érvényes kérdőív érkezett be, amelyekben a résztvevők megjelöltek egy-egy olyan híres személyt, akire felnéznek. Jelentősen több férfi (78%) válaszadó töltötte ki online kérdőívünket, mint nő (22%). Közülük a legfiatalabb 14, míg a legidősebb 63 éves volt, az átlagéletkor pedig 25 év. A válaszadók 48 százaléka középfokú iskolai végzettséget szerzett, míg 26 százalékuk általános iskolát, ugyanennyien pedig egyetemet vagy főiskolát. A többség tanult (38%) vagy dolgozott (36%) az adatfelvétel idején, de sokan a kettőt egyszerre tették (21%). Habár a kérdőív kitöltőinek száma lehetővé teszi érdekes összefüggések vizsgálatát, az eredmények nem általánosíthatóak a teljes lakosságra, mivel a minta nem reprezentatív.
A kedvenc sztárokat illetően azt láttuk, hogy nagyon különbözőek a példaképek. Ezt jelzi az is, hogy nem találtunk olyan hírességet, akit legalább a válaszadók 10 százaléka említett volna. Ezért érdemesebb talán azonnal a főtevékenységekre térni, amely már egységesebb képet mutat. Amint az ábrán is látható, a többség zenészt, énekest (31,8%), színészt (25,9%) vagy vloggert (13,5%) jelölt meg kedvencének. Az első két kategória a nemzetközi rajongáskutatásokban is rendszeresen az élen áll. Érdekesség azonban, hogy az elsőként általunk bevezetett kategória, a vlogger is dobogós helyet szerzett, bár talán nem meglepő, hiszen az eredeti listát több mint tíz évvel ezelőtt hozták létre, amikor még ez az irányzat nem terjedt el széles körben.
A válaszadók csaknem fele több mint öt éve rajong kedvencéért, negyede három-öt éve, és további ötöde csupán egy-két éve lelkesedik az általa megnevezett hírességért. És egy tized rajong példaképéért csupán az utóbbi egy évben, ami azt jelzi, számottevő az elkötelezettek aránya. Érdekes azonban, hogy vizsgálatunk során nem találtunk összefüggést a rajongás foka és időtartama között. Ez az eredmény arra utalhat, hogy ha valaki hosszú ideje nyomon követi az általa nagyra becsült sztár munkásságát, az nem valószínűsíti a túlzott mértékű, kóros bevonódás kialakulását. Sokkal inkább más tényezők játszanak szerepet ebben, erre azonban térjünk vissza később.
Válaszadóink közül kevesen (16%) léptek kapcsolatba kedvenc sztárjukkal. Ez talán meglepő lehet, tekintve, hogy a legtöbben hosszú évek óta figyelemmel követik munkásságát. Azok közül, akik már kapcsolatba léptek vele, többnyire a közösségi oldalakon tették, illetve néhányan személyes találkozást is kezdeményeztek. Nem jellemző, hogy telefonon vagy más privát csatornán keresték volna a sztár közelségét.
A legtöbb pénzt azok költötték kiszemeltjükkel kapcsolatos tárgyakra (pl. koncertjegyre, pólóra vagy akár a híresség egy személyes ingóságára), akik írókért, zenészekért, illetve sportolókért rajonganak. Kapcsolatot találtunk a pénzköltés mértéke és a bevonódás között is. Ez azt mutatja, hogy minél inkább a problémás véglet felé hajlik valaki az egészséges-kóros rajongás kontinuumán, annál több pénzt költ a kedvenc hírességével kapcsolatos szuvenírekre.
Érzelmi kötődés
Kérdőívünkben vizsgáltuk azt is, hogy mennyire kötődnek a rajongók érzelmileg kedvenc sztárjukhoz egy 1-től 7-ig terjedő skálán. Az összes válasz átlagából azt láthattuk, hogy a kötődés mértéke nagyjából közepes (3,8). A legerősebb bevonódást (5,7) azok mutatták, akik vallási vezetőket tekintettek példaképüknek (lásd az alábbi ábrát). Hozzájuk képest viszonylag alacsonyabb, de továbbra is erős (4,5) érzelmi kapcsolatról számoltak be azok, akik modelleket neveztek meg. Ennek egyik oka lehet, hogy a modellekre példaképként tekintők esetlegesen könnyebben azonosulnak több szempontból is kedvencükkel, például azáltal, hogy életmódjukat, öltözködésüket, testi adottságaikat inspirálónak gondolják, ezért szeretnék maguk is követni ezeket. Ezt a kategóriát azonban kevesen választották a mintában, így más magyarázata (például személyes okok) is lehet az érzelmi bevonódásnak. A legnépszerűbb kategóriákra (zenészre/énekesre, színészre, vloggerre) tekintve azt láthatjuk, hogy a rajongók átlagosan közepesen erős kötődést mutattak kedvenceik iránt. Habár a tudósok is az öt leggyakrabban megjelölt kategóriába tartoztak, úgy tűnik, a munkásságukat elismerő személyek nem alakítanak ki erős érzelmi köteléket velük. Ez persze nem meglepő, hiszen a kutatók elsősorban tudományos teljesítményükkel vívják ki mások elismerését, amely egy objektív mérce. Várakozásainknak megfelelően a rajongás mértéke és az érzelmi kötődés között is kapcsolatot találtunk, amely azt jelzi, a problémás végletekbe hajló elköteleződés egy sztár iránt erősebb érzelmi bevonódással jár, mint az egészséges lelkesedés.
Túlzott mértékű rajongás
Felmérésünk résztvevőinek 14 százaléka lehet veszélyeztetett az alapján, hogy a Lynn E. McCutcheon és munkatársai által borderline-patologikus dimenziónak nevezett rajongási minőségben a skála középértékénél magasabb pontot értek el. Mivel azonban az eddigi kutatásokban nem állapítottak meg egyértelmű határértékeket a problémás esetek kiszűrésére, ezek az előfordulási arányok csupán jelzésértékűek. A vizsgálatunkban megfigyelhető arány közel azonos a nemzetközi kimutatásokban fellelhető előfordulási gyakoriságokkal, amelyek körülbelül 10 százalékra becsülik a veszélyeztetett rajongók hányadát.
Több szempontból is vizsgáltuk a kérdést, hogy vajon mi jellemzi azokat, akik túlzott mértékben kötődnek kedvenc sztárjukhoz, és rajongásuk milyen problémákkal járhat együtt. Egyrészt azt találtuk, hogy a nők fogékonyabbak a túlzott mértékű rajongásra, mint a férfiak. Az életkor ezzel szemben nem függött össze a bevonódással, tehát fiatalok és idősek egyaránt kialakíthatnak egészséges és kóros szenvedélyt is példaképük iránt. Másrészt érdekes mintázatot figyelhettünk meg, amikor a bevonódás és a médiahasználat közötti összefüggést elemeztük. A magas fokú rajongás kapcsolatban állt a problémás internet- és közösségioldal-használattal, azaz a függőségre utaló tünetekkel, független volt azonban az interneten és a közösségi hálón eltöltött időtől. Ez sok más kutatás eredményéhez hasonlóan azt jelzi, hogy a problémás viselkedést (itt a kóros rajongást) erősebben megjósolja a médiahasználat zavara, mint a tevékenységgel eltöltött idő. Azt azonban nehezen tudnánk megállapítani, hogy a kóros rajongás vezet-e a médiahasználat zavarához, vagy fordítva, egyfajta járulékos tünetként van jelen egy szélesebb problémakörben.
Kutatásunkban azt találtuk, hogy fogékonyabbak a túlzott mértékű rajongásra azok, akikben erős a hírnév iránti vágy. Ez azt jelzi, hogy azok a rajongók, akik vonzónak találják a sztárok életét, és maguk is szeretnének szert tenni némi hírnévre, hajlamosabbak túlzásokba esni kedvenc sztárjuk iránti rajongói szeretetüket illetően. Nem csoda, hogy a legodaadóbb követők sorából kerülnek ki legtöbbször a zaklatók, akik a hírességek magánéletébe férkőzve hívják fel magukra a figyelmet. Egy Reeves és munkatársai által végzett vizsgálatban a rajongás egészséges mértékét mutató személyeknél olyan médiahasználati szokásokat figyelhettek meg, mint a sztárok profiljának gyakori megtekintése, míg a megszállott rajongók gyakran írtak posztokat a híresség közösségi oldalára, illetve rendszeresen "helyzetjelentést" adtak a sztárról saját üzenőfalukon. Egy további érdekes eredményünk szerint azok, akik magas fokú rajongást mutatnak, hajlamosabbak a kóros nappali álmodozásra. Ezt azt jelenti, hogy az igazán szenvedélyes rajongók nagyobb valószínűséggel merülnek el fantáziáikba olyan módon, hogy álmodozásuk már gondot okozhat életük számos (iskolai/munkahelyi teljesítmény, társas kapcsolatok) területén.
A túlzott mértékű rajongás problémákhoz vezethet, ezért fontos időben felismerni, mikor kell változtatnunk a példaképeinkkel kapcsolatos érzéseinken, gondolatainkon és viselkedésünkön. Ha úgy látjuk, hogy kedvenc sztárunk túl nagy szerepet játszik életünkben, ki kell jelölnünk célokat önmagunknak, és inkább saját életünk kihívásait szem előtt tartani ahelyett, hogy mohón lesnénk egy távoli híresség életének eseményeit.
A cikket Zsila Ágnes pszichológus, író és az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának PhD-hallgatója írta, aki Prof. Demetrovics Zsolt kutatócsoportjában vesz részt aktívan a videojátékok és az internethasználat pszichológiai vonatkozásainak vizsgálatában.
Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.
