A karácsony utolsó napjára Kacit hoztuk el nektek, aki tulajdonképpen egy magyar Van Wilder, hiszen évek óta Gólyatáborokat szervez, és ha a GameStar Táborban azt mondja neki az ember délután kettőkor, hogy "vodka", akkor nem fogja finnyásan rázni a fejét. Aztán persze úgyis csak málnaszörpöt iszik, de legalább mindez jól hangzott. Olvassuk el együtt, hogyan értékeli az évet a kopasz férfiú.
Mielőtt nekiálltam volna megírni ezt az évértékelőt, gondoltam megnézem, mit írtam tavaly, mennyi dolog változott ahhoz képest, és mennyire nem tartottam be az újévi fogadalmaimat. Meglepődve tapasztaltam, hogy az én írásomra kattintottak a legtöbben, aztán amikor én is megnyitottam, azonnal rájöttem, hogy a #SWAG kiemelt kép volt az oka mindennek. Mivel nem vagyok olyan szemtelenül jóképű, mint szerkesztőtársaim, a képekkel mindig is hadilábon álltam, de néhányat azért megpróbálok összekaparni, különben RG válogat majd, és biztos vagyok benne, hogy abban nem lenne köszönet.
Elképesztően gyorsan elrohant ez az év. Mintha csak tegnap lett volna a júniusi nap, hogy sokadjára is feltelepítettem a The Witcher első részét, hogy aztán néhány órával később megint félbehagyjam az egészet, és hónapokig felé se nézzek. Ez persze nem a CD Projekt RED játékának hibája, sok más alkotás is így végezte, pedig már a WoW-ot és a Dota 2-t is hónapokkal ezelőtt letettem, miután pár százzal több órát öltem beléjük, mint amennyit őszintén be mernék vallani. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy vége a nyárnak. Pedig még nem is voltam szinte sehol. Mi lett azzal a rengeteg megvalósításra váró elképzeléssel és megannyi eltervezett kalanddal? Ja, hogy közbejött az élet. Mint a legtöbbünknek.
Képeket kéne csinálnom. Sokat. Úgy mindenről. Olyan jó lenne emlékezni dolgokra. Elővenni őket rendszeresen, mondjuk havonta, átpörgetni az egészet, és feleleveníteni azt a rengeteg csodálatos dolgot, ami az emberrel történik. Mert hát történik, mindenkivel, csak épp olyan gyorsan robog ez az átkozott vonat, hogy minden egy pillanat alatt elsuhan előttünk, ha meg kihajol az ember nézelődni, akkor az első villanyoszlop leviszi a fejét. Na de ennyi Oravecz Nóra talán elég is volt mára, kezdjünk el évértékelni, különben olyan lesz ez is, mint Hunter legtöbb cikke, hogy se eleje se vége, csak elment vele az idő (Végre valaki kimondta - RG)
- Mi volt a legjobb 2015-ös élményed? (nem játék téren)
Azt hiszem a GameStar tábor második alkalommal is felülhet a trónra. Sok szempontból más volt mint a tavalyi, voltak pillanatok, amiket jobban, voltak, amiket kevésbé élveztem, de összességében egy fantasztikus közösségben töltött hét volt, amelynek egy-egy momentumát még évek múlva is emlegetni fogjuk. Bár év közben a legtöbben általában egymástól kilométerekre dolgozunk, ilyenkor egy igazi család lesz a GameStar, annak minden előnyével és hátulütőjével. Mondjuk ha jövőre valahogy el tudnánk intézni, hogy T. Dominik ne jöjjön, akkor talán még jobb lenne az egész… (Hú, de támogatom - RG)
Egy másik fontos pont (egyelőre nem feltétlen legjobb élmény, de remélhetőleg jövőre majd úgy tekintek rá vissza) az idei évemben, hogy végre önálló életet kezdtem, és a lakótásakat magam mögött hagyva egy külön albérletbe költöztem. Egyelőre nagyon élvezem a dolgot , remélhetőleg hosszútávon is kedvező hatása lesz az életemre.
- Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) 2015-ös élményed? (nem játék téren)
Május végén bruttó három év után szakítottam a barátnőmmel. Én kezdeményeztem a dolgot és az első hónapban kifejezetten jól éreztem magam. Aztán egyik pillanatról a másikra hatolt belém a felismerés, majd a következő hónapok során még megannyi. Felültem egy olyan érzelmi hullámvasútra, amelyen hónapokig nem volt megállás, cserébe gyakorlatilag óránként változott, hogy éppen melyik irányba tartunk. Ez nyilván nagyon csúnyán kihatott a mindennapjaimra, a barátaimmal való kapcsolatomra és természetesen a munkámra is. Most ideírom, és akkor talán én is elhiszem majd, - mert hát az interneten minden igaz - hogy túl vagyok a dolgon, és a 2016-ot már tiszta fejjel, szép reményekkel kezdem majd meg (Piha - RG).
- Mi volt a legrosszabb (legkellemetlenebb) GSO-s élményed 2015-ben?
Nem feltétlen jó, hogy önkényesen két negatív pontot tettem egymás mögé, de így lesz íve a dolognak (remélhetőleg). Bár a szerkesztőség minden tagját szeretem, a legszorosabb viszonyt egyértelműen daevvel ápoltam. Mit ápoltam, ápolom, mert bár ő év közben átigazolt a NeocoreGames csapatába, ez a barátság szerencsére megmaradt. Nagyon sokat tanultam tőle, úgyhogy picit szomorú vagyok, hogy már nem dolgozunk együtt.
- Mi volt a legjobb GSO-s élményed 2015-ben?
De amikor egy ajtó bezárul… daev távozásával egyrészt nekem is lett menő céges aláírásom az emailjeim végén, másrészt érkezett ugye Csirke, aki azonnal belopta magát a szívembe. Év közben nemcsak a GSO-n, hanem több projekten is együtt dolgoztunk, és mivel elképesztően lelkes, rengeteg terhet vett le a vállamról, amiért ezúton is köszönet jár neki.
- Melyik szerinted 2015 legrosszabb játéka, és miért?
Volt "szerencsém" tesztelni az Alone in the Dark: Illuminationt, ami végül egy masszív 17 ponttal a jobb alsó sarokban tette tiszteletét a GameStar hasábjain, így nálam egyértelműen ez a befutó az év legrosszabb játéka kategóriában. Az év második legrosszabb játékának ezennel kikiáltom a Hearthstone-t (mert ahogy arról korábban volt szó, az interneten minden igaz), és akkor talán jövőre nem fogok annyi órát beleölni néhány kínai mesekártyába, és lesz időm értelmes dolgokat csinálni.
- Melyik szerinted 2015 legjobb játéka, és miért?
Ahogy azt a kicsit hosszúra nyúlt felvezetőben is említettem, ez az év elrohant felettem. Annyi felé járt az agyam, annyi mindent próbáltam belezsúfolni a napi rutinomba és olyan szinten herdáltam a drága szabadidőmet, hogy teljes egészében kimaradtam a AAA dolgokból. Se a Fallout 4, se a The Witcher 3, de még a Metal Gear Solid V sem csücsül ott a polcomon (az Evolve-ot bezzeg megvettem) . Nagyon kevés olyan játékot játszottam végig, amit nem volt "muszáj". Szerencsére ezek közt számos gyöngyszem akadt, amiket nagyon élveztem, így az idei kedvencem is innen kerül ki, ami nem más, mint a Tales from the Borderlands. Remek sztori, zseniális humor és fantasztikus színészek, majdhogynem hibátlan a cucc.
- Ha van, akkor ki/kik a kedvenc kommentelő(i)d a GSO-n?
Nem feltétlen szeretnék nevekkel dobálózni. Akik sokat hozzátesznek a GSO-hoz, azok úgyis tudják ezt magukról (meg majd a többiek jól felemlegetik őket), akiktől meg csak a savat kapom, őket meg nyilván nem szeretem annyira. Viszont jó lenne ezt a közösséget is összekovácsolni. A GS tábor és a GameNight magja is már egy-egy nagy család, egy összeszokott közösség, akik valamilyen rendszerességgel találkoznak. Jó lenne, ha a GSO aktív tagjait is össze tudnánk valahogy rántani, akár csak havi egy sörözés erejéig (például a GameNightokon, khm - Paca), és akkor nemcsak mint becenevek meg avatarok tekintenénk egymásra, hanem látnánk a másikban az embert, annak minden hibájával együtt. Vagy már megint túl szentimentális vagyok?
- Mit vársz 2016-tól?
Bízom benne, hogy az imént felsorolt dolgokat sikerül egytől-egyig megvalósítani, a rosszakat elhagyni, a jókba belevágni. Tavaly Deus Ex bejelentést kértem, az teljesült, úgyhogy idén Ken Levine új játékát szeretném megkapni. Remélem, hogy több időm lesz a barátaimra és a videojátékokra is, és akkor nem fogok panaszkodni. Meg ha nem túl nagy kérés, akkor szeretnék nyerni a lottón. Azt el tudjuk intézni?
- Van-e újévi fogadalmad?
Tavaly is megfogadtam itt dolgokat, aztán nézzétek meg, mi lett belőle. Ennek okán idén nem fogadkozom, mert nem hoz szerencsét, de terveim azért bőven vannak. Ősszel végre rávettem magam és elkezdtem edzésre járni, amit mindenképp szeretnék folytatni. A kimaradt játékokat most már tényleg jó lenne pótolni, mert csak egyre hosszabb lesz a lista, erre is rá fogok feküdni, illetve mindenképp többet fogok olvasni. Már hogy könyveket, nem csak a gamer sajtót.
Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki idén (is) a GSO-t választotta, remélem, hogy ti is annyira élveztétek olvasni, mint én szerkeszteni. Kellemes ünnepeket, sok locsolót!