Végtelenül kellemetlen, amikor valaki szabadkozással kezdi a sorait, de azért nem árt, ha tudjátok: napokkal ezelőtt meg akartam már írni ezt a cikket, de sajnos most jutottam csak el idáig. Az viszont kifejezetten fontos, hogy miért pörgetett ennyire a dolog, miért akartam annyira pár bővített mondatba önteni azt, hogy milyen is volt az Elden Ring Nightreign legutóbbi tesztköre (azon túl persze, hogy a kezdeti rohamtól azonnal elhasaltak a szerverek). Az ok pedig végtelenül egyszerű: a FromSoftware most sem talált fel semmi újat, de okosan csipegetett létező zsánerek mechanikáiból, és a úgy kavarta meg ezt a furcsa mixet, hogy a végeredmény tökéletesen passzoljon az Elden Ring alapvetéseihez, és ezzel párhuzamosan ahhoz a koncepcióhoz is, hogy ezúttal nem egy hatalmas, nyílt világban rohangálunk, hanem nagyjából 45 perces meccseket tolunk egyetlen helyszínen, miközben folyamatosan szűkül egy kör, amin belül sértetlenül mozoghatunk.
Ismerős? Igen, ez a szűkülő zóna szinte az összes battle royale játék alapkoncepciójának szerves része, de nyugalom, szó sincs arról, hogy a From most hirtelen Fortinte-ot akarna csinálni az Elden Ringból. (Azt egyébként tudtátok, hogy ha egy cikk címe kérdést tartalmaz, az esetetek nagyjából 90%-ában mindig nem a válasz rá? Ezt csak érdekességképpen jegyzem meg).
Hárman párban
A Nightreign szakít az eredeti Elden Ring lassabb, felfedezésre épülő stílusával, és helyette egy gyors tempójú, kooperatív élményt kínál. A játék roguelike és battle royale elemeket ötvöz, ahol a folyamatosan szűkülő veszélyzóna arra kényszerít, hogy gyors döntéseket hozz, a lehető legtöbb rúnát (XP-t) szerezz (magyarul vágj apró kis cafatokra mindenkit, aki elég meri tolni a képét), és pörgesd a szintlépéseket. A háromfős csapatokban való játék különösen élvezetes, mivel a közös stratégiaalkotás és az összhang kulcsfontosságú a túléléshez - épp ezért pajtásokkal lesz ez a móka az igazi, ez már most világosan látszik. A játékban nincs beépített hangalapú csevegés, ami megnehezíti a hatékony csapatkommunikációt. Ez különösen problémás egy olyan játékban, ahol a gyors reakciók és a koordináció elengedhetetlenek. Remélhetőleg a fejlesztők fontolóra veszik ennek a funkciónak a hozzáadását a jövőben.
A teszt során négy választható hőst indíthattunk csatába (Duchess, Guardian, Recluse, Wylder), ez a szám a teljes játékban nyolcra fog bővülni a tervek szerint. Az eltérő karakterosztályok más-más játékstílust igényelnek, ez így is van rendjén. Az viszont picit fura volt, hogy nincs semmiféle megkötés, tehát mondjuk három Wylder is beugorhat együtt egy meccsre. Így sem lehetetlen a három nappalból és éjszakából álló ciklus teljesítménye persze, de azért eléggé érződik, hogy a megfelelő balanszhoz különböző karakterek kombinálása illik.
Egyébként egyáltalán nem véletlen a Fortnite párhuzam, csak épp itt nem egy csatabusz visz minket a "pálya", vagyis Limveldbe fölé, de a végeredmény ugyanaz, két cimboránkkal egyetemben landolni fogunk a kellemes méretekkel rendelkező helyszínen, hogy ott aztán gyorsan szinteket lépkedjünk, új tárgyakat, fegyvereket szerezzünk. Döbbenetesen nagyot lehet fejlődni egyetlen "meccs" alatt. Érezhető, hogy minden szempontból gyorsabb, pörgősebb lett a Nightreign, mint az Elden Ring: karaktereink jóval gyorsabban futnak, nincs fall damage, vagyis bátran leugorhatunk bármilyen magaslatról, itt kérem szépen minden arról szól, hogy a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban feltápoljuk magunkat, ugyanis közeleg az éjszaka. A szintlépés is az egyszerűség jegyében zajlik, nem kell agyalni, hogy mire pakolunk képességpontokat, csak elég rúna kell, és már lehet is menni egy Sites of Grace-hez, ahol egyetlen gombnyomással megtörténik a szintugrás.
Bár minden osztály használhat minden fegyvert, nem mindegy, hogy ki mit fog lootolni. A Wylder egy kiegyensúlyozott harcos, különleges képessége (ilyen is van minden classnak) pedig az, hogy magához tudja rántani a kisebb ellenfeleket, vagy odaugrik a nagyokhoz, ultija (igen, továbbra sem bolondultam meg) pedig egy hatalmas robbantás. A madárfejű Guardian egy tank, forgószéllel tudja ellökni az ellenfeleket, vagy az ultijával a magasból csap le rájuk egy méretes ugrás formájában. A Duchess egy meglehetősen trükkös osztály, ő ugyanis meg tudja ismételni az előző két másodpercben okozott sebzést az ellenfélen (ez nem csak a saját sebzésére, hanem az egész csapatéra vonatkozik!), ultijának köszönhetően pedig nyolc teljes másodpercre láthatatlanná válik. Végezetül a Recluse egy varázslónő, aki ultijával átokjeleket rak a rosszfiúkra, ezzel regenerálva a teljes csapat életerejét és manáját - utóbbi különösen fontos, ugyanis nincsenek manapotik a játékban.
Három nap, három éjszaka
Ahogy az már szóba került, egy meccs összesen három napból áll: nappal szaladunk, fejlődünk, lootolunk, majd az egyre csak szűkülő kör a végén egy pici területre koncentrálódik és eljön az éjszaka, ezzel együtt pedig egy brutális főboss - ők lehetnek visszatérő ismerősök, de új ellenfelek is. A boss legyűrése után az éjszaka elillan, megint szabadon lehet mozogni, és folytatni a fejlődést. Értelemszerűen a második éjszaka főellensége még keményebb fickó lesz, a harmadik napot követően pedig jön a Nightlord, egy valóban brutálisan erős boss. Ez a váltás valószínűleg nem mindenkinek lesz megugorható, tényleg nagyon nagy a különbség az első/második és a harmadik boss között, de hát nem is FromSoftware játékról lenne szó, ha a Nightreignben csak móka és kacagás lenne minden.
A menetek végén relikviákat lehet megszerezni, ezek lesznek azok a lootok, amiket ténylegesen is magunkkal vihetünk a parti után. Ezekben rejlenek a játék legfontosabb roguelike vonásai, ugyanis a passzív bónuszokat biztosító relikviákat szépen fel lehet pakolni az egyes karakterekre, így erősítve őket már a következő menet nulladik pillanatától.
Teljesen őszintén az Elden Ring Nightreign egyelőre úgy néz ki, mint a világ egyik legjobban összerakott rajongói modja, ami igazából egy masszív dicséret, nem a fejlesztők munkájának degradálása. Nem győzöm kivárni a megjelenést, és teljesen biztos vagyok benne, hogy mazurral sok tucatnyi órára rá fogunk csúszni erre az élményre.
