Szomorúan vettem tudomásul még tavaly, hogy a kibővített és feljavított kiadásnak szánt Deus Ex: Human Revolution Director's Cut kizárólag Wii U-ra lesz elérhető. Csakhogy a Nintendo konzolja oly gyengén szerepelt a pénztáraknál, hogy a Square Enix kénytelen volt újragondolni stratégiáját, s feladni a rendezői változat exkluzivitását. Szerény személyem örült, a Nintendo részvényesei nem annyira, de ez érthető.
Én, a kiborg
A 2011 augusztusában megjelent Deus Ex: Human Revolution az év egyik legjobban sikerült játéka volt, komoly elvárásoknak sikerült megfelelnie, és nem csupán azért, mert a cyberpunk rajongói bármit örömmel fogadtak volna a témában. Az akkor még újonc Eidos Montreal első játéka szellemiségében hű maradt Warren Spector 2000-es klasszikusához, a széria máig nagy becsben tartott első felvonásához, valamint előzménytörténet révén egy rakás új rajongóval gyarapította a konspirációfüggők táborát. A történet szerint 2027-ben járunk, az emberiség második reneszánszának idején, amikor épp elterjedőben vannak a kibernetikus implantátumok. Adam Jensen, egy súlyosan sebesült, az új technológia nélkül halálra ítélt biztonsági szakember szerepében az egész világot behálózó összeesküvés szálait követtük az akciót, a lopakodást, a lövöldözést és a karakterfejlesztést remekül ötvöző alkotásban.
Újravágva
Sem a DLC-k, sem pedig az extra felszerelés nem jelent önmagában drámai újdonságot, ám az, hogy most már mindkét tartalmi bővítés szervesen beépül a történetbe, igen. Ahogy a régóta hiányolt New Game+ opció is, ami lehetővé teszi, hogy az első végigjátszás után egy táposabb Jensennel vágjunk újra neki a kalandnak, és így már az összes kiterjesztést bezsebelhetjük.
Nem kevés kritika érte a múltban a bossfightokat, mondván, hogy a tűzharc dominálta őket, és nem tükrözték az általános játékmenet sokrétűségét. Egy lopakodásra fókuszáló karakter komolyan megszenvedte ezeket az összecsapásokat. Most már ez is a múlté. Alig változott viszont a grafika, csupán az effektek (tűz, füst, köd stb.) váltak valamivel látványosabbá, a textúrákhoz nem nyúlt senki, így továbbra is inkább stílusos, mint fotorealisztikusra törekvő a megjelenítés.
Ötletes megoldás a second screen alkalmazás beépítése a játékba. Okostelefonon vagy táblagépen a SmartGlass révén az érintőképernyőt tapogatva kezelhetjük a tárgylistát, a térképet, és zavarhatjuk le a hackelős minijátékot. Nem lesz ettől egyszerűbb vagy gyorsabb a művelet, de a high-tech érzés jól passzol a játékhoz. Persze kissé zavaró, hogy le kell tenni a kontrollert közben, nem úgy Wii U-n, amelynek érintőképernyős vezérlőjét mintha erre teremtették volna.
Rendszerhiba
Hogy akkor miért nem felhőtlen az örömöm? A válasz egyszerű, az égadta világon semmi nem indokolja, hogy a Director's Cut újításaiért cserébe pénzt kérjen el a Square Enix. Szeretném emlékeztetni a nagyérdeműt arra, amit a CD Projekt művelt a Witcher játékokkal. Ha jótékonyan eltekintek a DLC-k ingyenességére vonatkozó üzletpolitikától, még mindig ott vannak a térítésmentes frissítések, melyek hatására pofásabb lett a grafika, jobbak az animációk, kezelhetőbb az irányítás, és még hosszan folytathatnám. Lehet, hogy bevételtől esett volna el a Square Enix, ha ugyanúgy ingyen teszi elérhetővé ezeket a minőséget befolyásoló javításokat a Deus Ex: Human Revolution valamely korábbi kiadását birtokló felhasználók számára, de cserébe komoly presztízsnövekedést ért volna el. Sajnos a gesztus elmaradt, így leginkább akkor érdemes a rendezői változatot választani, ha eleddig nem volt szerencsénk a játékhoz. Ahhoz ugyanis nem férhet kétség, hogy ez a kiadás nyújtja a legtöbbet mind közül.
