A generációváltás kellemetlen velejárója, hogy minden címet kétszer kapunk meg egy darabig. Jobb esetben minden megjelenés egy next- és last-gen formában érkezik, rosszabb esetben olyan üzleti terv sincs kizárva, hogy elővesznek egy korábban sikeres címet, felhúzzák 1080p-re, mellécsomagolják a korábbi DLC-ket, és máris kész az új terméknek látszó, felpimpelt, régi termék. És hát lássuk be, a PlayStation 4 megjelenése egyelőre kevés címet, még kevesebb kiemelkedőt hozott magával, így már annak is örülhet az ember, hogy PlayStation 3-as játékot viszontlát kicsit feljavított formában. Mivel zombis címről van szó, természetesen én vagyok ez az ember.
„Nagyothalók” csapatban
Ha a korábbi változattal nem játszottunk, akkor akár kellemes meglepetésben lehet részünk, mert egy nagyon szórakoztató, kooperatív öldöklésre kitalált, izometrikus nézetű akciójátékról van szó, annak minden előnyével és hátrányával. Versenytársakat keresve úgy határoznám meg az élményt, hogy egy Zombie Apocalypse-szerű pörgős játékmenet (sőt, a második rész gyakorlatilag klón, mivel ott is A-ból B-be kellett a pályákon eljutni), illetve a How to Survive köszön vissza (bár a gyűjtögetős és RPG-elemek végtelenségig lebutítva), egy kicsit a Deadlight világát idéző elkeseredetten küzdő hősképével és narratívájával fűszerezve. Az ellenfelek pedig még mindig a Left 4 Deadből lopottak, a játékipar nem képes túllépni a „lassú zombi – gyors zombi – erős zombi – robbanó zombi” spektrumon, de ez nem is az a játék, ahol ezt feltétlenül elvárnánk.
Akkor vigyük fel a negyedikre
Mert azért kell valami PS4-es mellékíz, de szerintem itt ez az igazi gyenge pont. Ez ugyebár egy régi játék, a Road of Devastation DLC-vel egybefonva, a 720p full HD felbontásra felhúzva (amitől a játék nem lesz szebb, csak kicsit élesebb), a jobb hardver miatt belassulás vagy reccenés nélkül prezentálva, de semmi újat nem sikerült beleerőltetni. A játékélmény annyival van megbolondítva, hogy a DualShock 4 kontroller saját hangszóróján beszól egy néni, ha fegyvert váltunk, vagy ha kevés az életerő, illetve közösségi funkciók segítik az izgalmat.
A közös játék helyett már a másoknak mutogatás is adott (új világ van ugyebár, nem magadért játszol, a közjót szolgálod). Az egy dolog, hogy van egymással versenyzés, országok versenye (összpontszám alapján – ez vicces), de még a PS4 streamfunkciójából is sikerült játékmódot alkotni. A Broadcast+ keretében a nézők szavazhatnak, hogy segítenek-e vagy hátráltatnak minket, ebből lehet izgalmas helyzeteket teremteni. Én mondjuk nem nagyon bízom az emberi jóságban, így nem mertem hosszasan próbálgatni az élményt, de lehet, hogy lesz majd olyan streamünk, ahol ti kínozhattok minket (mert gondolom, sok jóra nem számíthat az ember ilyenkor).
Ma is csak ismétlést láttunk
Bármennyire is szeretnék még érdemi újításokról beszélni, sajnos nem tudok. Pedig azért legalább egy új történethez csapódó DLC-t még szívesen láttam volna, hogy ne csak azt érezzem, leporolva kapom ugyanazt. Még akkor is, ha történetesen márciusban PlayStation Plus-előfizetőként ingyen kaptam a Dead Nation Apocalypse Editionnek becézett új generációs újrázását, ami kicsit olyan, mint a lapra szerelt bútor, az előre csomagolt szendvics, a mirelit zöld köret. Nem ettől érezzük majd, hogy valami nagyszerű történik az életünkben.
