Több mint 25 évvel ezelőtt, 1989-ben jelent meg az első SimCity, és szinte azonnal fogalommá vált. Olyan lett a városszimulátorok között, mint amilyen a Photoshop a képmanipulálásban: szinte mindenki megismerte a nevét, ám a történelem ismét bebizonyította, hogy magasról is lehet nagyot bukni. A játék ötödik kiadása, a 2013-as SimCity ugyanis csúfosan elhasalt, többek között kis játszható területe, valamint a folyamatos online elérés megkövetelése miatt. A fiaskóba sajnos a Maxis is belebukott, a sorozat rajongói kielégítetlenek maradtak. Hatalmas ziccert kaptak ellenben a vetélytársak, amit a Paradox remek helyezkedéssel kihasznált, és hatalmas gólt rúgott. A Cities: Skylines ugyanis apró hibái ellenére is kétségtelenül az elmúlt öt év legjobb városépítő játéka. Mondhatni olyan, mint amilyennek egy modern SimCity játéknak kellene lennie.
RCI és más hasonlóságok
A Colossal Order által fejlesztett szoftverben hatalmas terület áll rendelkezésünkre, ahol a kezdeti 2×2 kilométeres parcellánkat az idő előrehaladtával 36 négyzetkilométeresre bővíthetjük, sőt külső modokkal talán még ennél is tovább. Ez kellően nagy tér ahhoz, hogy ne csak egy, hanem akár kettő vagy három kisebb várost is tervezzünk, például agglomerációt felépítve. Mindeközben nem kell folyamatosan online lennünk, sem egy szolgáltatás profiljába bejelentkeznünk, grátiszként pedig a különálló szerkesztővel még saját térképeket is létrehozhatunk. A játékon belül minden egyes lakosunk digitális entitásként viselkedik, munkájuk, lakhelyük, oktatásuk mind kihatással van cselekedeteikre és így a város alakulására is. Egy igazi élő hangyabolyt kapunk, ami döntéseink kimenetelétől függően fejlődik vagy éppen szenved. Az igényeket ugyanis ki kell elégítenünk. A SimCity által kitaposott ösvényről a Cities: Skylines sem tért le, azaz minden egyes épületnek szüksége van áramra, útra, vízre és szennyvízcsatornára. Lakosaink ezen felül igénylik a rendőrök, tűzoltók jelenlétét és a kórházak, iskolák közelségét. Természetesen figyelnünk kell a dugókra, a tömegközlekedésre, az adók mértékére, a levegő- és zajszennyezettségre is. Ismerős dolgok ezek, mint ahogy a zónák színezésében és logikájában sincs eltérés (zöld lakossági, kék üzleti és sárga ipar), ám egy új épülettípust is kapunk, az irodákat, ami valójában az üzleti szektor kiterjesztésének felel meg.
Új elemként jelennek meg viszont a kerületek, amelyeket egy ecseteszközzel rajzolhatunk meg, így pontosan körülhatárolva városrészeinket. Érdemes ezt megtenni, mivel az ipar specializálására csak így van lehetőségünk. A termőterületeknél az agráriumot, a fenyvesek mellett az erdőgazdálkodást, földalatti ércek megszerzése érdekében a bányászatot, az olajért pedig a kitermelést érdemes preferálni, főként hogy az így kitermelt nyersanyagokat később ipari épületeink feldolgozhatják, így több pénz ömölhet be költségvetésünkbe. Emellett az idegenforgalom alakulására is érdemes odafigyelni: lehetőleg minél több turistavonzó épületet, területet hozzunk létre, hogy ezzel is értékes bevételekhez juthassunk. A kerületenként definiálható szabályozások egyébként segíthetnek a kiemelt zónák kialakításában; olyan kedvezményeket is beállíthatunk, mint az ingyenes tömegközlekedés, a nagyobb üzleti cégek és a high tech ipar vagy a parkok és rekreációs terek kiemelt támogatása, és így tovább.
Batman, Szellemirtók, Csillagkapu
Önmagában is tisztességes SimCity-klón lenne a Cities: Skylines, ám a készítők remek érzékkel a különféle módosítások és egyedi tartalmak integrálását is engedélyezték, ami annak tudatában remek húzás volt, hogy a megjelenést követően már több mint 5000 egyedi felhasználói tartalom volt a Steam Műhelyen keresztül letölthető a játékhoz, és ez a szám napról-napra gyarapodott. Walter White házától kezdve – tetején természetesen a pizzás dobozzal – a Szellemirtók és a Vasember főhadiszállásán át a Téli palotáig rengeteg egyedi épület került be a játékba, ami kétségtelenül remekül jött neki. Alapesetben ugyanis csak kétfajta tűzoltóságot tehetünk be városunkba, a közösségi tartalmakkal viszont legalább 50 különbözőt, amely logika minden épülettípusra igaz. Nem tetszenek a szemét-újrahasznosítást kínáló lehetőségek? Keressünk egy jobbat.
Pozitívumnak tartjuk, hogy a közösség földhöz ragadt, és azokat a tartalmakat helyezi előtérbe, amelyek fair elven működnek, azaz a minimális összegért minden szemetet elnyelő épületeket nem honorálják. Az egyedi épületek mellett rengeteg térkép, mentett játékállás, színkorrekciós szűrő tölthető le a játékhoz, ám sokkal izgalmasabbak az egyedi modok, amelyekkel programkód szinten nyúlhatnak bele a hozzáértők a játékba. Ezekből már több mint 230-at találunk, köztük repülőszimulátorral, FPS nézettel, közösségiközlekedés-szervezővel és egyéb más hasznos kiegészítőkkel. A jövőben gyakorlatilag bármi lehetségessé válik így. A Colossal Order jó érzékkel adta át játékát a játékosoknak, akik jobbnál-jobb tartalmakat gyártanak hozzá. Ha kedvet kapunk hozzá, mi is részt vehetünk a közös fejlesztésben, a főmenüben a Tools, majd a Map vagy az Asset szerkesztőt választva.
Meglepetések nélkül
A modokkal és a felhasználói tartalmakkal gyakorlatilag végeláthatatlan a lehetőségek köre. Aki értékeli a személyre szabási lehetőségek hatalmas szabadságát, és minden vágya saját álomvárosának megalkotása, az nagy örömmel veszhet el a Cities: Skylines világában, főként, hogy a település élete tilt-shift effektszerű közeli képeken követhető nyomon, és minden egyes lakosnak külön adatlapja és virtuális élete van. Kihívást viszont ne nagyon keressünk, tapasztalatunk szerint nagyon nehéz csődbe vinni bármelyik várost. Ha odafigyelünk a kiadásokra, nem veszünk fel nagyobb hitelt, akkor nem lesz semmilyen nehézségünk, csak türelemre lesz szükségünk egy nagyobb város benépesítéséhez. A SimCityből megismert katasztrófák sem színesítik életünket, maximum mi magunk ügyetlenkedhetünk össze egy áradást. Sajnos a menedzser részt teljesen visszaszorították, így akár évekre is elfelejthetjük a költségvetést. Ez a játék nem azoknak készült, akik szeretik az okok és okozatok bonyolult hálóját, hanem azoknak, akik bármilyen terepasztal mellett percekig tudnak állni, minden apró részletet megfigyelve.
Persze ne gondoljuk, hogy nem lesz munkánk, időnk legnagyobb részét a forgalmi dugók, a légszennyezés, a szemét elleni végeláthatatlan hadakozás teszi ki, ahol habár van néhány nem teljesen logikus elem (például 25 ezer lakosig bőven elegendő egy rendőrség, vagy egy többforgalmú útnak csak egy sávját használják), ezzel együtt is kiegyensúlyozottnak mondható élményt kínál a játék, csak a szemétégetőkkel és temetőkkel ne spóroljunk.
Kinek ajánljuk a játékot? A SimCity-rajongóknak mindenképpen, ők ugyanis megkapják tőle, amit két-három évvel ezelőtt reméltek volna kedvencüktől.
