A Call of Duty: Ghosts teszt után sokakban felmerült, hogy mivel is foglalkozik az édesanyám, illetve, hogy mennyire alszanak jól az Infinity Ward fejlesztői. A PlayStation 4-es verzió átható vizsgálata utána már mindenkinek megnyugtathatom a lelkét; az IW gondtalanul szundít, viszont nem a Ghosts next-gen verziójába rakott munkából eredő kimerültségtől.
A Los Angeles-i látogatásom során az Infinity Ward többször elmondta, hogy a Call of Duty: Ghosts egy next-gen játék, majd amikor Disorder repülte át a pocsolyát, hogy vessen egy pillantást a multiplayerre, neki is ugyanezt mondták. Ez volt a hírekben, ezt láttuk a videókban, ezt csiripelték a madarak és ezt pisilte a tengerpart homokjába az összes kaliforniai hajléktalan. A jelenlegi generációs tesztnél úgy is kezeltem a dolgot, hogy ez bizony csak egy ízelítő, a next-gen konzolok érkezésével nyilván inkább arra is mentik a puskaport, mert valamivel ugye el kell adni a dobozokat.
Call of Duty: Ghosts High Definition
Ritkán fordul elő, hogy a közcímmel mindent elmondok arról, hogy mire is számíthattok a játéktól. A PlayStation 4-es verzió szebb, mint a jelenlegi generációs, de a közepesen sokkoló felismerés az volt, hogy nem olyan szép, mint a PC-s. De vajon miért? A következő generáció lényege az lett volna, hogy megüsse – vagy ne adj' Isten túlszárnyalja – a jelenlegi high-end PC-k grafikáját, hogy a konzolosok is kapjanak valamit abból, ami PC-n már hosszú évek óta akkora evidencia, hogy már megemlíteni is kínos. A Ghostsnál végül is jutott egy szelet a tortából, de Glorious PC Master Race az utolsó pillanatban lekapta róla cseresznyét - mint a bátyám a születésnapi tortám tetejéről a marcipánfigurát, amit a végére tartogattam.
De ha már nem olyan szép, akkor legalább...
Legyen jó. A kidolgozottabb környezet ellenére továbbra is egy csőben haladunk, Riley a next-gen bundájától nem lett hasznosabb csapattárs és az alapvetően jó történetet továbbra sem tudja kihordani a karakterünk, mert a személyiséget sem poligonszámban mérik. A többjátékos mód valóban élvezhetőbbé vált PlayStation 4-en, a környezet és a karakterek kidolgozottsága miatt átláthatóbbak pályák és részletesebb a rombolás, viszont a hatalmas, pályát átalakító események még mindig nem az igaziak. Jön a rakéta/halálsugár/energia-izé, elsötétül a minden és mire leülepszik a por, már nem olyan a környezet, mint volt. Ez egy kicsit kevés; annál több, ami eddig volt, de a fele annak, ami elvárható lett volna egy 2013-as újgenerációs Call of Duty-tól.
Luxuskönnycseppek a PS4-en
Nem várhatjuk el, hogy egy hat platformon és két konzolgeneráción átívelő fejlesztés eredménye vetekedjen egy exkluzív cím minőségével, viszont ennél joggal remélhettünk többet. A Call of Duty: Ghosts PS4-en csak a szemünknek kellemesebb (főleg, hogy megérkezett az első napos javítás, amivel 1080p-ben pörög már a kampány is), a lelkünknek semmiképpen. Ennek ellenére a Ghosts next-gen kiadása mindenképpen előrelépés a konzolos FPS-rajongók számára, mert a PS4 - és az Xbox One – kontrollerének köszönhetően sokkal precízebb irányítással és a komolyabb vasból kifolyólag élesebb textúrákkal élvezhetjük… nos… ugyanazt.
Aki egyébként is beruház a következő generációra, annak érdemes a Call of Duty: Ghosts next-gen verzióját választani, viszont akit eddig sem érdekelt a széria, annak nem ez fogja meghozni a kedvét. A kihagyott lehetőségek miatt lerontom az eredeti 8.5 pontot 8-ra ezen a platformon, mert a Call of Duty: Ghosts PlayStation 4-en bizony a nagy remények után nem olyan nagy élmény, mint lehetett volna. Szebb, ott a Squads mód, okosabb pöttyet az MI, főleg a Squads módban, de a valódi generációs innováció hiánya, és a PC-től látványosan elmaradozó látvány miatt nincs már több mentség. Továbbra sem gondoljuk, hogy ez a játék pocsék, de nem akart többet kihozni magából akkor sem, amikor lehetősége lett volna rá.
