Magáról a játékról már beszámoltam a Call of Duty: Ghosts előzetesemben, de arra gondoltam, hogy egy-két érdekességet megosztok veletek magával az úttal kapcsolatban is. Nem is olyan régen RG írt nektek egy zseniális cikket a játékújságírás árnyoldaláról, most következzen az a rész, amiért igazán megéri lélekben gyereknek maradni és a munka jótékony leple alatt folytatni a játékot.
Amikor először hallottam, hogy én lehetek az, aki egész Magyarországról először, és a világon az első 100 ember között (nyilván az Activisiont leszámítva) vethet egy pillantást a Call of Duty: Ghosts-ra, el sem hittem. Gyakran utazom Európán belül kisebb-nagyobb rendezvényekre, de arra még nem volt példa, hogy egészen Los Angelesig elmehetnék, úgyhogy joggal gondoltam, hogy csak a kedves kolléga rosszmájú viccének estem áldozatul.
Végül kiderült, hogy nem viccelt, ahogy az az ember sem, aki egy gyorsított eljárással készülő útlevélért 25 rongyot szeretett volna legombolni rólam. Sebaj, ez még simán belefér – gondoltam magamban, de arra nem voltam felkészülve, hogy csak azért, hogy én ezt a pénzt kifizethessem egy elhanyagolható két órát még sorban is kell állni, hogy legyen időm emésztgetni a gondolatot, hogy a hónap hátralévő részében nem lesz mit otthon emésztgetnem.
Ferihegykettő, testüreg motozás, 2 óra repülő, síró csecsemő, leszállás, testüreg motozás, 13 óra repülő, részeg német tinik, de szar az új Die Hard, leszállás, mit keresek itt, meddig maradok, van-e nálam drog, levezető testüreg motozás, Los Angeles. Megérte.
Aznap este semmi dolgom nem volt, kicsit körbenéztem, csináltam egy-két turistás dolgot, majd fogtam magam és beájultam az ágyba. Másnap délelőtt még elmentünk a régi újságíró cimborákkal egy kicsit várost nézni, majd leültem összeszedni a gondolataimat a Call of Duty-val kapcsolatban és rájöttem, hogy azon kívül, hogy november 6-án már játszani fogok vele és valószínűleg lesz benne többjátékos mód, nem sok intelligens dolgot tudok a Call of Duty Ghosts-ról. Sebaj, hamarosan kezdődik a rendezvény és ilyen közel az E3-hoz és a Microsoft Xbox leleplezéséhez úgyis több megválaszolatlan kérdéssel távozom majd, mint válasszal.
5 óra, indulás a helyszínre. A sötétített ablakos kisbuszban természetesen vérrel kellett aláírnunk egy titoktartási szerződést, amiben volt egy kitétel a bal herémről is, amit nem mertem végül elolvasni. Aláírtam, kiszálltunk és gondoltam csinálok is egy kis videót a látványról, ami ott fogadott. Attól most tekintsünk el, hogy torz atkaként nem tudok megfogni egy iPad-et.
És ha már ott voltam, akkor úgy gondoltam, hogy be is köszönök, de akkor három bizalomgerjesztő külsejű úriember megkért, hogy ugyanmá’ tegyem el azt a kamerát, mert biztos nagyon kényelmetlen lenne azzal a seggemben hazautazni. Beláttam, hogy igazuk van, úgyhogy elraktam. De ezt még felvettem előtte.
Maga a rendezvény egy részét már leírtam a cikkemben, egy része még mindig embargós, az meg, hogy mit is tömtem ott az ingyenélő pofámba nem hiszem, hogy túl sokatokat érdekel. Másnap még volt egy pár órám körülnézni a Santa Monica belvárosában mielőtt fel kellett volna szállnom a gépre, ami röpke 16 óra alatt hazarepített. Felhívtam a barátnőmet és egy végtelenül olcsó 20 perces beszélgetés alatt elmagyaráztam neki, hogy ugyan ma este indulok el, de csak holnap délután fogok hazaérni, de az időeltolódás útvesztőjébe már nem merészkedtem be, mert magam sem értem egész pontosan.
Tartalmas nap volt egyébként, egy pár képet meg is osztanék veletek, ha nem bánjátok.
Jó tanácsok Amerikából
A Google Translate maga a csoda
A több, mint talányos vizet hányó bokordinoszaurusz
Sehol egy lángosos. Gyász.
Volt szerencsém egy exkluzív interjút is csinálni a Call of Duty: Ghosts senior producerével, Yale Millerrel. A teljes interjút és egy lényegesen hosszabb előzetest a GameStar következő számában olvashattok majd.
GS: A korábbi játékokban több karakter bőrébe is belebújhattunk. A CoD: Ghosts-ban mennyi játszható karakterre számíthatunk?
YM: Az egyik dolog, amit ebben a játékban máshogy csináltunk az az, hogy most csak egy karakterre koncentráltunk, aki egy csapat része lesz. Szóval a játék legnagyobb részében egy fő karaktert fogunk irányítani.
GS: Egy egyelőre ismeretlen karakter…
YM: Igen, egyelőre az...(mosolyog)
GS: A Ghosts-ban a Modern Warfare univerzumában járunk?
YM: Nem! A sztori lényegében egy globális eseménnyel indul, amiről egyelőre nem mondhatom el, hogy micsoda, de az a lényeg, hogy az USA egy jelentős részét elpusztítja. Megbénítja a kormányt, a katonaságot és a kereskedelmet. Egy Új Hatalom született, ami térdre kényszerítette Amerikát és a hősünk ebben a megváltozott világban nő fel és végül tagja lesz a rebellis csapatnak.
GS: Milyen időszakban járunk?
YM: Valahol a közeljövőben.
GS: Ez a fegyvereknél mit jelent?
YM: A fegyverek nagy része vagy már létezik, vagy pedig pár évnyire van. De az érdekes a történetben, hogy eddig a Call of Duty-ban mindig mi voltunk előnyösebb helyzetben: lényegesen nagyobb készlet, jobb fegyverek, modernebb felszerelés, satöbbi. De most nem vagyunk az új szuperhatalom részei, hanem csak egy kis csapat tagja. Minden megfordult. Egy elenyésző kis csoport egy óriási hatalom ellen.
GS: Milyen hatással van ez a játékmenetre? Nagyobb szerepet kap a lopakodás, a taktika, vagy a csapatmunka?
YM: Természetesen sok különféle küldetés lesz, az IW-nek már az rengeteg lehetőséget biztosított, hogy a játékos a Ghosts-ban nincs túlerőben. Egyelőre nem beszélhetünk a csapatalapú dolgokról, de nagyon fontos szerepet játszik majd a játékban, illetve persze ott van a kutya is.
GS: A csapatalapú játékmenet felveti a kooperatív mód lehetőségét… Erről lesz szó a Ghosts-ban?
YM: Nem, erről nem fogok most beszélni, bocsi (mosolyog).
GS: Nagyon titokzatos vagy, lesznek még itt meglepetések, ugye?
YM: Abban biztos lehetsz… (nevet)
GS: Van egy hetente frissülő rovatunk, amiben a GameStar szerkesztő megosztják az olvasókkal, hogy mivel játszanak a hétvégén és mostantól minden héten lesz egy sztárvendégünk is. Te mivel játszol a hétvégén?
(A választ a hétvégi „Mivel játszunk a hétvégén” rovatunkban olvashatjátok majd)
