Már nem is emlékszem, pontosan ki és mikor ajánlotta nekem a Breaking Bad-et, sőt az sem kizárt, hogy először egy kritikában olvastam róla. Lényeg a lényeg, tudtam, hogy létezik, de sosem kezdtem bele, mindig volt más. Aztán egy nyáron - tavaly, esetleg tavaly előtt? - erőt vettem magamon, és beizzítottam az első részt.
Kézikamerába beszélő szemüveges fazon nézett velem szembe, aki egy vacak lakókocsi mellett a sivatagban, egy szál alsógatyában mondta a tutit. Ő volt Walter White, a középiskolai kémiatanár, akinél halálos rákot diagnosztizáltak. Hősünk mindennél fontosabbnak tartotta családját, ezért úgy döntött, nem csak ürességet hagy maga után, hanem biztosítja szerettei jövőjét, ha mással nem, legalább pénzzel. Igen ám, de egy tanárnak - még úgyis, hogy mellékállásban egy autómosóban robotol éhbérért - nincs túl sok lehetősége a meggazdagodásra, pláne nem gyorsan. Walter azonban rögtön megvilágosodott, amint nyilvánvalóvá vált számára, mennyi pénz van a drogbiznisszben.
Az is kapóra jött számára, hogy sógora DEA (Drug Enforcement Administration - Kábítószer-ellenes Hivatal) ügynökként dolgozott, így Walternek sikerült elintéznie, hogy testközelből vegyen részt egy akcióban. Ez az akció pedig nem másra irányult, minthogy elfogják korábbi tanítványát, Jesse Pinkmant, aki a mindennapi gürizés helyett a metamfetamin-gyártás előállításában és terjesztésében találta meg számítását. White tanár úr és Jesse alkotják azt a páratlan párost, akik kvázi a történet főszereplői, de mellettük fontos mellékkarakterrel is találkozunk majd. Ilyen többek között Skyler, Walter felesége, Hank, a fentebb is említett DEA ügynök, Saul Goodman, Walt ügyvédje, Gus Fring, a kegyetlen drogbáró, és Mike, Gus profi bérgyilkosa. Természetesen rajtuk kívül még rengetegen vannak, akik jelenlétükkel és cselekedeteikkel kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulnak a végkifejlethez, hiánytalan felsorolásuk azonban szinte lehetetlen lenne.
Kevés olyan sorozatot láttam eddig (pedig nézek jó párat), ahol mind a forgatókönyv, mind a színészek alakítása ennyire profi, általában vagy az egyik, vagy a másik erősebb, a Breaking Badnél viszont minden klappol, egyben van. A sorozat atyja, Vince Gilligan korábban az X-aktákon és annak spin-off sorozatán, a The Lone Gunmenen dolgozott. Gilligan és írócsapata nem csak egy történetet írt meg, aminek van eleje, közepe és vége, hanem rengeteg apró utalást is elrejtett a Breaking Badben, legyen szó a sztori korábbi, vagy későbbi momentumairól, vagy a sorozathoz csak kevésbé kapcsolódó jelenségről. És éppen ez az átgondoltság, megszerkesztettség a BrBa egyik nagy előnye versenytársaival szemben: manapság kevés az igazán jól átgondolt, érdekes, mégis hihető történet a tévében. Plusz párjukat ritkító karakterfejlődéseket láthatunk az évadok folyamán, és itt ne csak Walter White-ra tessék gondolni, szinte kivétel nélkül mindenki változik körülötte.
A Walter White-ot alakító Bryan Cranston, valamint a Jesse Pinkman-t alakító Aaron Paul rengeteg sorozatban és filmben játszott, mielőtt megkapták volna Breaking Bades szerepüket, a premier óta pedig szinte összeforrtak karakterükkel - legalábbis nézői szempontból biztosan. Tuti, ha ezek után valamelyik filmben, vagy sorozatban meglátjuk őket, rögtön Walt és Jesse fog beugrani róluk, de ismerve színészi képességeiket, ki tudnak majd bújni ebből a skatulyából. Igaz ami igaz, AP a sorozat elején kicsit túljátszotta a szerepet, de a végére remekül belerázódott, és engem például a sokak által emlegetett "folyamatos rinyálása" sem zavart, de ez már tényleg csak ízlések és pofonok kérdése. A főszereplőkön kívül a mellékszerepekben is parádéztak a színészek, gondoljunk csak a korábban kiemeltekre: Skyler, Hank, Saul, Gus és Mike karakterei mind-mind sokáig emlékezetesek maradnak, és ez nem csak a forgatókönyv érdeme, hanem Anna Gunn, Dean Norris, Bob Odenkirk, Giancarlo Esposito és Jonathan Banks alakításának is köszönhető.
Amikor azt írom, hogy a Breaking Bad az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb alkotása, egyáltalán nem túlzok, viszont ennek ellenére voltak kisebb-nagyobb hibái is a sorozatnak. Az egyik legismertebb, hogy lassú volt. Tudom, tudom, ez is a hangulat- és feszültségfokozás egyik eszköze, ilyen a sorozat stílusa, stb., de lássuk be, nem mindenhol volt indokolt a lassúság. Jól példázza ezt az ötödik évad második felének tempója, amikor már tudták a készítők, hogy nem lesz hatodik évad. Breaking Bades mértékben kifejezetten pörgött az utolsó nyolc rész, de az első nyolc sem fulladt unalomba, ezzel szemben a korábbi évadokban ilyenre is akadt példa. A legyes részt például kínszenvedés volt végignézni, tudom, hogy metafora, és fontos rész, mert Walt majdnem lebuktatja magát Jesse előtt, de akkor is. Éppen ezzel a résszel kapcsolatban jutottunk el odáig, hogy remek történet ide, badass jelenetek oda, de valószínűleg nem tudnánk egy ültő helyünkben újra végignézni az egész sorozatot. Pedig valamikor mégiscsak meg kéne ejteni, főleg most, hogy kapott egy korrekt lezárást, így alkotva kerek egészet.
A Breaking Bad legelső részét 2008. január 20-án sugározták, a sorozatfinálé pedig (hazai idő szerint) ma hajnali 4 körül került adásba. Több, mint 5 éven keresztül izgultunk érte, szerettük, vagy épp gyűlöltük Walter White-ot, aki a kezdetben családjáért küzdött, később viszont egyre inkább megrészegült a pénztől és hatalomtól. És itt jön be a főszereplő értelmezésének szabadsága. Nincs fekete, nincs fehér, nincs jó vagy rossz, mindössze szürke szamár van meg a köd, az egyszeri nézőnek ebben a környezetben kell ellavíroznia morálisan.
Köszönjük ezt az öt évet a készítőknek, viszontlátásra Breaking Bad, légy üdvözölve Saul Goodman spin-off!
