A következő előzetes egy hárompályás demóverzió alapján készült és helyenként kisebb spoilereket is tartalmazhat, de amint azt hamarosan megtudjátok, nem számít, ha kikotyogunk valamit.
Az interaktív dráma egy olyan fogalom, amivel egyelőre csak a PlayStation-tulajdonosok találkozhattak, hiszen az új műfaj művészei, a Quantic Dream és a Naughty Dog az élmény teljességének megtartásáért - és a hosszú fejlesztési ciklusok miatt - az egyplatformos fejlesztésre szorítkoznak.
Pedig a filmszerű, történet- és karakterközpontú játékoknak nagyon fontos szerepe van az iparban, mert nem csak egy teljesen új élményt adnak a játékosoknak, hanem egy sokkal tágabb közönséghez beszélnek. A Fahrenheit és a Heavy Rain még csak az előhírnökei voltak annak, amit jövő még tartogat számunkra, de a 2012-es E3-on bejelentett Beyond: Two Souls-szal David Cage egy új szintre emeli a maga alkotta zsánert, amiben már nagyon otthonosan mozog.
A Beyond: Two Souls egy lány különleges életének történetét meséli el, gyermekkorától, a problémás tini-időszakon át egészen a kaotikus fiatal felnőttkorig. Jodie nem egy mindennapi lány. Születése óta egy szellemlény társaságában éli a mindennapjait, ami miatt a normális élet luxusáról le kellett mondania. Jodie Aidennek nevezte el ezt a spirituális lényt, aki ezer szállal kötődik hozzá és gyakran túlságosan is óvja őt. Milyen lehet így élni? Amikor semmit nem akarsz, csak egy normális tinédzser életét élni, akkor mindenki csodabogárként tekint rád, majd gonosz fiatalok szorításából egyből a kormány karjai közé kerülsz? Erről mesél nekünk a Beyond: Two Souls.
Ellen Page zseniálisan formálja meg Jodie ellentmondásos karakterét az életéből kivágott pillanatképekben, az összes valódi érzelem átjön és ezzel a Beyond egyszerre szomorú, izgalmas és gyakran félelmetes is.
A Beyond egy természetfeletti, valóságosnak ható mese, amiben Cage fantáziája szabadon kalandozhat. Jodie történetét váltakozó interaktív részletenként ismerjük meg és ezeken keresztül kapunk képet a személyiségéről és annak alakulásáról is. Azaz saját magunkról.
A játék folyamatosan jelentéktelennek tűnő döntések elé állít minket, amik itt soha nem egyértelműek. Nincsen fekete, vagy fehér, a saját értékrendünknek megfelelően dönthetünk és ez alapján alakul a történet; észrevétlenül és folyamatosan, mert gyakran csak akkor tudjuk meg, hogy hogyan is alakulhatott volna az adott szituáció, amikor egy másik játékossal beszélünk róla - aki akkor és ott máshogy reagált.
Az egyik jelenetben a fiatal Jodie egy születésnapi bulin vesz részt (amire csak az édesanyja miatt hívták meg), ahol a többi gyerek rá akarja venni, hogy mutassa be Aiden képességeit és szívjon füvet. A játékos dönthet, de amikor megindul a látszólag elkerülhetetlen élcelődés, a szegény lányt ért szitkok szíven ütik a játékost is. Átérezzük Jodie fájdalmát és a végén dönthetünk úgy, hogy Aidennel bosszút állunk a gonosz gyerekeken, vagy csak elsétálunk.
Egy másik jelentben Jodie egy randira készül egy sráccal. A lakás egy merő kupleráj és még ő sem készült el, a játékos dönthet úgy, hogy felfedezi a lakást és nem csinál semmit, veszélyeztetve, hogy a srác kifordul az ajtón, vagy rendet rakhat megadva az esélyt a sikerre. Az egész folyamat organikusnak hat, ilyen az, amikor valóban mi vagyunk a főszereplők.
A játékmenet hasonlatos a Heavy Rain QTE-s megoldásaihoz, viszont a Jodie és Aiden irányítása közötti váltás egy egész más élményt hoz a játékba. Amikor a háromszöggel Aidenre váltunk teljesen megváltozik a játék képe; minden jelenetben más tárgyakkal léphetünk kapcsolatba, átvehetjük emberek felett az uralmat, vagy akár hatalmas káoszt is okozhatunk. Aiden félelmetesen erős és féltékenyen őrzi Jodie-t ezért folyamatosan vigyázni kell rá, hogy ne dühödjön fel túlságosan, mert nem uraljuk őt teljesen.
A Beyond nem csak egy érzelmi hullámvasút, hanem egy akciójáték is, ami néha még túlélőhorrorba is fordul. A természetfeletti hozzáadásával rengeteg lehetőség nyílt meg a Quantic előtt, az egyik későbbi jelenetben - ahol Jodie már egy fiatal felnőtt - a CIA őt küldi, hogy bezárjon egy átjárót, amin keresztül gonosz csápos lények szivárogtak be a világunkba. Mert ugye ebben neki van tapasztalata. Amikor már egyelőre még ismeretlen okokból menekül a kormány elől akkor egy vonaton találkozik a rendőrökkel és menekülnie kell.
Ez a jelenet is többféleképpen játszható, ha sikerül észrevétlennek maradni, akkor kislisszanhatunk a vonatból, de ha konfrontációra kerül a sor, mert benézünk egy mozdulatot, akkor egész máshogy zajlanak majd a történések. A játék mindkét részének megvan a varázsa és a kettő alapvetően eltérő aspektus okos vegyítése és váltogatása lehet majd a Beyond sikerének záloga.
A Beyond akkor a legerősebb, amikor Jodie belső harcát mutatja. Ellen Page színészi játéka életre kelti az érzelmeket, a játékos együtt érez, együtt szenved és együtt fél Jodie-val. Nekünk fáj az, amikor a többi gyerek szörnyszülöttnek hívja, vagy amikor a szülei magára hagyják őt, pedig Jodie aztán semmiről sem tehet; nem ő választotta ezt az életet. A karakterek megformálása és a köztünk és köztük lévő, szinte azonnal kialakuló erős emocionális kapocs kulcsfontosságú lesz a játékban.
A Beyonddal töltött pár óra sokat ígér. Voltak pillanatok, amikor azt érezheti a játékos, hogy a fejlesztők túl messzire mentek, de a túlnyomó többségben zseniálisan komponált jelenetek ezeket egy pillanat alatt elfelejtetik velünk. Ez még csak egy rövid demó volt (valószínűleg ugyanaz, amit majd mindenki kipróbálhat október 1-én), egy kis ízelítő abból, ami ránk vár, de éppen elég okot adott arra, hogy nagyon várjuk az október 8-at és a Beyond: Two Souls megjelenését.