Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a Batman és Robin mozifilmben az Arnold Schwarzenegger által megformált Fagy úr tetszett a legjobban. A tragikus hős, aki bármit hajlandó megtenni azért, hogy szeretett feleségét megmentse, és ebbe a bármibe az is beletartozik, hogy összekülönbözik magával a Sötét Lovaggal is.
Jég veled
Az Arkham Origins első (és utolsó) nagy DLC-je is ezt az összecsapást állítja a középpontba, ráadásul egészen elfogadható módon. Az elmúlt hét hónapban ezen dolgozott a Warner montreali kirendeltsége, s nem szegte a kedvüket, hogy közben a sajtó és a játékosok az alapjáték hiányosságain köszörülték a nyelvüket. Ezzel a mai napig nem értek egyet, mivel a fejlesztők mindent elkövettek annak érdekében, hogy hűek maradjanak az első két játék szellemiségéhez. A Cold, Cold Heart is ezt a vonalat követi, egészen élvezetes formában. Az egész játék olyan két óra alatt végigtolható, de persze aki szeretne kicsit barangolni szilveszter éjjelén Gotham városában, az ennek a többszörösét is eltöltheti az utcákon. Míg az Arkham Origins karácsony éjjelén játszódik (bérgyilkosok igyekeznek eltenni láb alól a Denevért Black Mask parancsára), addig a Cold, Cold Heartban éppen a szilveszteri mulatságra készülnek Gotham jóravaló polgárai.
A történet elején Mr. Freeze-t láthatjuk, amint éppen lefagyasztja szeretett felesége, Nora testét, hogy a gyilkos kór ne tudjon továbbterjedni benne. Ezután a Wayne család kastélya kerül a képbe, ahol épp az év emberbarátja címet adományozzák a város egyik leggazdagabb emberének egy puccos estélyen. Bruce Wayne lelkesen magyarázza a kissé szkeptikus Alfrédnak, hogy Gothamnak még több ilyen derék polgárra lenne szüksége. Na itt azonnal felkapjuk a fejünket, mivel a legtöbb ilyen alakról az esetek többségében gyorsan kiderül, hogy jó néhány gaztett szárad a lelkén, amit nagyon szeretne valahogy eltussolni (később persze kiderül, hogy mint mindig, most is a fején találtuk a szöget, kár, hogy ennyire kiszámítható karakterek kerültek a játékba).
A bulinak gyorsan véget vet Fagy úr belépője, aki Pingvin embereivel az oldalán átveszi az irányítást. Bruce Wayne feltűnés nélkül eloldalog, de csak azért, hogy magára öltse legendás öltözékét, és nekilásson felgöngyölíteni ezt a meglehetősen zavaros ügyet.
Megszokott mederben
Túlzás lenne azt állítani, hogy a DLC-t zsúfolásig megtöltötték vérpezsdítően új ötletekkel. Maga a történet sem teljesen ismeretlen az animációs sorozat rajongóinak, szinte egy az egyben lemásolja a Heart of Ice epizódot. A dolog érdekessége az, hogy a Rocksteady által készített Arkham Cityben is volt egy pontosan ilyen nevű mellékküldetés, ahol Mr. Freeze feleségének testét kellett biztonságba helyezni. A kiegészítő több új területet kapott, köztük a már említett Wayne Manorral, Pingvin egyik éjszakai klubjával, illetve egy titkos kutatóközponttal, ahol csúcstechnológiával készült fagyasztófegyverekkel kísérleteznek. A bejárható területek nagysága nem túl jelentős, de a DLC végigjátszása után tetszés szerint bepótolhatjuk az alapjátékban kimaradt mellékküldetéseket.
A fejlesztők három új gyűjtögetős mellékszálat is betettek a játékba, ezeket viszonylag kis időráfordítással teljesíthetjük. Anarky barátunk ismét nem fér a bőrébe, kódolt üzenetekkel festi tele a várost, ezeket kell megtalálnunk, illetve le kell állítanunk az általa szervezett zendüléseket, majd egy nagy erejű bombát is hatástalanítanunk kell a végén. Ezalatt Pingvin bandája sem unatkozik, a fagyfegyver prototípusaival egy egész osztag rendőrt lefagyasztanak, őket csak a játék közepétől elérhető hőkesztyű segítségével tudjuk kiolvasztani. A gyűjtögetős részek teljesítése után végre nem valami béna achievementet kapunk, hanem ténylegesen használható képességeket (a már meglévő képességeink vagy tárgyaink kicsivel továbbfejlesztett változatát).
Friss hó
A DLC egyik legnagyobb újítása, az új Batman ruha csak a játék közepétől érhető el. Ez tulajdonképpen egy spéci öltözet, ami képes megvédeni a Denevérembert az extrém hidegtől. Mivel a maszk már teljesen zárt, Batman hangja kicsit hasonlít Darth Vaderéhez, de ez egy percig sem volt zavaró játék közben, kifejezetten tetszett, hogy a készítők odafigyeltek még az ilyen apróságokra is. Új ellenfelek terén nem nagyon erőltették meg magukat a készítők, igazából csak egy gazfickót tudok kiemelni Pingvin bandájából, aki a jégfegyver prototípusával van felszerelve. Nem különösebben nehéz őt legyőzni (sajnos fegyverét tudjuk elvenni tőle), viszont ügyesen manőverezve elérhetjük azt, hogy befagyassza társait. A XE (Extreme Environment) öltözékhez tartozó thermokesztyű segítségével nemcsak fagyott barátainkat olvaszthatjuk ki, de a jégfalakat is meggyengíthetjük. A felmelegített batarang pedig kiválóan alkalmas arra, hogy kiolvassza a kapcsolókat, illetve megszüntesse a jegesedést. Új taktikai elemként megjelennek a jégcsapok, ezeket ügyes időzítéssel az ellenfél fejére tudjuk dobni.
Sajnos a játék egyik erősségeként számon tartott bossharcokból csak egyet pakoltak bele a Cold, Cold Heartba, Mr. Freeze-t kell melegre tennünk. Ez a harc zavarba ejtően hasonlít az Arkham City küzdelmére, de mivel még a jobbak közé tartozik, elnézzük a készítőknek. Nagyon tetszettek viszont az új detektívfeladatok; sok agymunkát nem igényelnek, viszont profin és látványosan vannak kivitelezve.
Grafikailag nem sokat változott a játék, PC-n szerintem még mindig gyönyörű, persze csak akkor, ha egy megfelelően erős gépen nézzük, és bekapcsoljuk az Nvidia által beépített grafikai nyalánkságokat (tesszelláció, PhysX, dinamikus árnyékok, 4K-támogatás…). Nekem kifejezetten tetszettek a a jéggel kapcsolatos részek, teljesen jól illettek a december végi hangulathoz. Sajnos az ismert főellenségek közül egyedül Pingvin bukkant elő (mondjuk igaz, csak egy pingvin bírja ki a doktor körül kialakult extrém hideget), ebben lehettek volna kicsit kreatívabbak is a készítők.
Összességében rendben van a Cold, Cold Heart, bár nem fogja forradalmasítani a játékipart. Kétórás, igényes szórakoztatást kínál, mindössze 3000 forintért. A készítők ebbe a két órába okosan bezsúfoltak némi verekedős részt, megspékelték az egészet lopakodással és gyűjtögetéssel, beletettek bossharcot, egy kis nyomozást, és megfejelték az egészet egy keserédes történettel, amiben ugyan győz a jó, de a furcsa nyomás a gyomrunk környékén emlékeztet arra, milyen szimpatikus a főellenség, és hogy mennyire nem érdemelte meg ezt a sorsot.
Ha felkeltette az érdeklődéseteket a DLC, az alapjáték tesztjét itt találjátok.
