A Nintendo 64 platform már réges rég a múlté, ellenben a kilencvenes évek végén bőséges játékarzenált köszönhettünk neki, melyek megelőzték a rivális Sony Playstationt sok tekintetben. Gondoljunk csak a Golden Eye-ra, a Conker's Bad Fur Day-re, vagy a Banjo And Kazooie-ra.
Az első Banjo játék nagyon sok tekintetben hasonlított a Super Mario 64-re, de sokak szerint fejlettebb és változatosabb volt annál. A Rare-t nem kell bemutatni senkinek, hiszen nagyon régóta a szakmában vannak és azóta is ontják a jobbnál jobb játékokat. A Banjo X360-as epizódja ugyan nem lett annyira jó, hogy rögtön az egekbe emeljük, azért még nagyon poén kis gém, amivel érdemes kütyürészni, ha szereti az ember a járműtervezgetős őrületeket.
Csavaros történet
A sztori annyira bugyuta, hogy nem érdemes szinte beszélni sem róla. Banjo és madár társa olyan zsírtömeg hízókocák lettek (noha nem malackák), hogy csak na. Nem is csoda, az elmúlt években csak játszottak és pizzát ettek. A korábban kétszer már elnáspángolt boszorka újra megjelenik és úgy gondolja itt az ideje, hogy végre ő nyerjen. Banjoék már éppen összezsíroznák őt is, mikor megjelenik a "Játékok Lordja" aki úgy dönt, gépesített összecsapás döntheti csak el, hogy ki a jobb. Ezért ad egy szuperjó tankot az ellenfélnek, a főhősöknek pedig egy tragacsot, aminek "Trolley" a neve, sejthetitek, mennyire gázos.
Nyilván ilyen szinten esélye sincs a duónak, hogy ellenálljon, ezért hosszú, repetitív, de nagyon szép környezetben történő puzzle darab vadászat következik, mint a játék fő része.
Showdown falu az, ahol a legtöbb időt fogjátok eltölteni, de nem is baj, mert gyönyörűen megcsinálták. A legutolsó falevél is olyan kidolgozott, hogy nehéz nem csak a város ritmusát és helyszíneit csodálni, le-leugrálva a toldozott-foldozott járművetekről. Sajnos a platform elemek sokkal kevésbé szerepelnek a játékban, mint a hardcore Banjo fanok ezt szeretnék, érdekes módon a játék külön fel is hívja erre a figyelmet a töltőképernyők közötti egyik információs ablakban. „Már játszol pár órája, és nem tetszik a jármű alapú játékmenet? Akkor töltsd le az xbox live arcade Banjo verziót, az biztos jobban fog tetszeni!"
A humor jelenléte már az első pillanattól kezdve adott, bár ezt az elborultabb Rare játékokban már jóideje megfigyelhettük. A Conker Reloaded, a Viva Pinata, mind vizuálisan ultraextrém kontrasztos színeket és helyszíneket tartalmaz, nem is beszélve a rengeteg elrejtett easter egg és fiatalok mozi-játék-zene kultúrájához tartozó utalással.
Gurul, de minek?
A járművek építgetése poén, de messze nem annyira, mint szerettem volna. Gyakorlatilag 15 perceket kell építgetni egy kasztnit ahhoz, hogy egy épp adott feladatot megoldjatok vele, aztán építhető át újra, ha már nem falat kell átszakítani vele. Noha a fizika remekül megvalósított, hála a HAVOK motornak, néha túlságosan is realisztikussá teszi a mozgást a négykerekűekkel (vagy épp levegőben repülőkkel), így többször adódik majd billentyűzet csapkodós metagame a valóságban.
A hangok ennek ellenére dícsérendők, bár nehéz olyan AAA kategóriás, nívós fejlesztőtől érkező játékot mondani manapság, ahol ne véégeznének legalább jó iparosmunkát ezen a téren. A zenék pedig egyenesen bájosak, a szokásos Banjo univerzum félék.
Multiplayer
Lehet versenyezgetni online más tákolmányokkal, meg lökdösődni, meg lövöldözni, de nem akkora élvezet, mint elsőre esetleg hangozhat. Többnyire azért fogjátok igénybe venni az online rendszert, hogy feladatokat oldassatok meg más játékosokkal, esetleg letöltsétek a visszajátszását annak, ők minként csináltak meg valamit, ami nektek nem sikerült.
Az apró dolgokon kívül, ha a hosszú és iszonyatosan bugyuta elvezetést és tanító részt túlélitek, érdemes eltölteni pár órát a játékkal, hátha megtetszik. Amennyiben igen, nagyon hosszú és részletgazdag játékmenet vár rátok, amiben jó pár könnyekre fakasztó poén is lesz. Bárcsak szinkronizálták volna a karaktereket és nem csak ilyen gagyogós SIMS nyelvet beszélnének... Sóhaj....
GameStar
