Nagy bajban lett volna a Ubisoft, ha egymás után két Assassin's Creed is a süllyesztőben végzi - de ez a veszély valójában nem fenyegetett. Na nem mintha hónapokkal ezelőtt borítékolható lett volna, hogy a Syndicate játékmenete hibátlan, sztorija emlékezetes és megismételhetetlen élmény lesz; a szeptemberi EGX-en még egy komoly problémákkal küzdő változatot tudott csak villantani a stúdió. Az Assassin's Creed franchise azonban akkorára nőtte ki magát az évek alatt, amekkora méretekről Jade Raymond valószínűleg álmodni sem mert tíz évvel ezelőtt, és a Ubisoft marketingosztálya úgy lapátolja a szenet (na meg persze a dollármilliókat) a hype-vonatot vontató mozdonyba, hogy azt a viktoriánus London bármelyik kazánmestere megirigyelné.
Sokat akar a szarka
A Unity minden platformon egyszerre rajtolt, de nem volt benne sok köszönet. Hogy megnyugtassák a rajongókat, idén már jó előre bejelentették, hogy a Syndicate PC-s portja csak egy hónappal a konzolos megjelenés után kerül fel a boltok polcaira, ami azonban sokakban épp a nyugalom ellenkezőjét váltotta ki. Nem is csoda, hiszen a Batman: Arkham Knight PC-s megjelenését követően több embernél jelentkeztek a poszttraumás stressz tünetei, mint a vietnami háború veteránjai között. Ők már elkönyvelték, hogy ha októberre nem sikerült kipofozni ezt a portot, akkor abban az egy hónapban már semmi nem változik. Különösen rémisztő volt a helyzet annak fényében, hogy a Unity óriási gépigényére még egy "hát vegyetek jobb gépet" beszólással is sikerült rátromfolnia tavaly a kiadónak. A Syndicate-nek nemcsak az Assassin's Creed sorozat, hanem en bloc a PC-s portok becsületéért kellett megküzdenie. A konzolos megjelenést követően megnyugodhattunk egy kicsit, hiszen a kihívás első felét sikerült abszolválni, már csak arra voltunk kíváncsiak, vajon szükség lesz-e egy újabb ipari forradalomra, hogy működésre bírjuk a játékot.
Majd azt én tudom
Az a fajta játékos vagyok, aki minden játékot a beállítások alapos tanulmányozásával kezd, még konzolon is. Nyilván lesz tutorial, amely megtanítja az irányítást, de én szeretek előre felkészülni; bekapcsolni a feliratot, na meg benézni a grafikai beállítások közé. A játék a hardvert felmérve azonnal mindent a legalacsonyabbra lőtt be, aminek következtében úgy jött kifelé a szemem, mint a csigának. Itt valami nem oké - gondoltam, és egy gyors driverfrissítés után át is álltam high grafikai beállításokra. Biztosan ezt akarod? Nem véletlenül állítottuk be így - ugrott fel a kis ablak, de én tudtam, hogy nem lesz baj. Legalábbis reméltem.
A fejlesztők egyébként már ezen a ponton is kitettek magukért. Viszonylag sok mindenhez hozzányúlhatunk, ráadásul az egyes pontokról részletes leírást kapunk, ami kifejezetten hasznos lehet azok számára, akik nem túl járatosak még ezen a terepen. Ha nem tudod, mi az az ambient occlusion, akkor itt egyrészt elmagyarázzák, másrészt egy kis csúszkának köszönhetően azonnal látod, hogy az mennyi memóriát próbál majd lezabálni a videokártyádról - így az ember eldöntheti, mit hajlandó feláldozni azért, hogy ne akadozzon a játék. Ha valakinek erőműve van, az akár 4K-ban is megpróbálhatja felfedezni London poros utcáit, ebben az esetben érezhető lesz a különbség a konzolos változatok 900p-jéhez képest.
Az előző rész már alapjáraton sem kínált túl sok képkockát, a problémát azonban főleg az fps-érték folyamatos leesése okozta, ezért kíváncsian vártam, hogy a stabilan 45-ön álló zöld szám a sarokban vajon mikor csökken 20-25 környékére.
Legnagyobb meglepetésemre sem a harcok nem tudták különösebben megizzasztani a gépet, sem akkor nem volt gond, amikor a legmagasabb tornyok tetejéről néztem végig a lenyűgözően részletgazdag kerületeken. Egyetlen visszatérő játékelem miatt esett jelentősen vissza az fps, a fogathajtás közben, azonban mivel a zsúfolt utcák és a picit béna irányítás, na meg a szigonypuska felsőbbrendűsége miatt nem is nagyon jártam szekérrel, ez nem zavart különösebben.
De ne oda!
Ha valakinek nem felel meg az egér-billentyűzet kombináció, nyugodtan csatlakoztathatja Xbox 360, Xbox One vagy Dualshock 4 kontrollerét, hiszen azok natív támogatást kaptak. Bár elsőre úgy tűnik, hogy ezeknél is megváltoztathatjuk a gombkiosztást, sajnos erre nincs lehetőség, nem úgy, mint egy billentyűzet esetében. Az agyam picit nehezen állt rá arra, hogy egyik gombbal lefelé, a másikkal fölfelé mászhatunk, így előfordult, hogy Jacob értetlenül állt a háztetőn, mert amerre én nyomtam a gombot, arra nem lehetett menni.
Az útkeresés továbbra sem hibátlan, és ha küldetést nem is buktam el emiatt, néha elég bosszantó volt, amikor teljesen érthetetlen okokból felszaladtam egy kéményen vagy átugrottam oda, ahova épeszű ember soha nem akarna.
Annak ellenére, hogy a harcrendszer már nem kizárólag a sok epizódon keresztül tökéletesített "kivédem, aztán agyonszúrlak" kombóra épít, még mindig elég messze van a Rocksteady elegáns rendszerétől, úgyhogy ha valaki csak az egér gombjának eszeveszett kattogását hallja, nem feltétlen tudja megmondani, hogy a Syndicate vagy épp a Dota 2 van-e a monitoron. A korábban már említett szigonypuska szerencsére feldobja az egészet, így Batmanként ugrálhatunk fel-alá. Már amíg erre szükség van, hiszen idővel olyan tápos lesz karakterünk, hogy sunyi trükkök nélkül is simán összecsomagolja azokat, akik az életére törnek.
Akkor ez most jó?
Természetesen az Assassin's Creed Syndicate sem hibátlan. Vannak apróbb bugok (a mesterséges intelligencia néha bekattan), és olykor-olykor előforduló komolyabb dolgok is (a teleportáló NPC-k például elég izgalmasak tudnak lenni), de a játék méretéhez és összetettségéhez képest ezek elenyészőek, és a Ubisoft fejlesztői minden bizonnyal hamarosan ki is javítják őket. Ha alapjaiban nem is állították a feje tetejére a játékot, az új megoldások szinte kivétel nélkül jól sültek el. Kétség sem fér hozzá, hogy a Black Flag óta ez a legjobb Assassin's Creed epizód. Remélem, hogy ez majd nemcsak a játékosok szériába vetett hitét adja vissza, hanem a fejlesztőkét is, és nem futószalagon gördülnek majd elénk a további részek.
