Nagyon rég nem voltam olyan elégedett egy Assassin's Creed végigjátszása után, mint most, amikor a Syndicate-et befejeztem. Még a kiábrándítóan rossz végjáték ellenére is azt éreztem, hogy a Ubisoft legnevesebb sorozata végre újra a helyes ösvényen jár. Természetesen most is voltak hiányosságok és érthetetlen dizájneri döntések, de a kiadó láthatóan újra felfedezte azokat az alappilléreket, amelyekre érdemes felhúzni a franchise epizódjait. Az egyik legfontosabb ezek közül a főszereplő, mert akármennyire izgalmas is ide-oda ugrálni az összefirkált történelemkönyvek lapjain, a kalandot az erős, jól megírt karakterek teszik teljes egésszé. Tudjátok, mondjuk egy olyan hős, aki egy komolyabb hangvételű, valódi mondanivalóval rendelkező kiegészítő történetét is ki tudja hordani. Evie Frye ilyen. Megkockáztatnám, hogy Ezio óta a sorozat legjobbja, akit Victoria Atkin olyan átéléssel kelt életre, hogy meg sem fordul a fejedben, a Ubisoft csak a női karakterek hiányával kapcsolatos botrány miatt erőltette bele a játékba. Miatta működött a Syndicate sztorija, miatta működött Jacob istenkomplexusa, és miatta működik a Jack the Ripper DLC is.
Whitechapel réme
Azt nyilván senki sem gondolta komolyan, hogy a viktoriánus Londonban el lehet úgy mesélni egy történetet, hogy abban nem szerepel valamilyen formában Anglia leghíresebb sorozatgyilkosa. Sokan fájlalták, hogy a kampány során nem találkozhattak vele, viszont ahogy azt a játék kreatív rendezője, Marc-Alexis Côté is elmondta, időben nem feltétlenül illeszkedett volna a történetbe.
Hasfelmetsző Jack körülbelül húsz évvel az alapjáték történései után tevékenykedett, ezért érthető, hogy a Ubisoft egy külön kiegészítőben akarta elmesélni történetét, amelyben egy, már sokkal érettebb Evie Frye játszhatja a főszerepet. Evie az elmúlt időszakot Indiában töltötte Henry Green mellett, ahol a megfélemlítés nem halálos módozatait tanulmányozta - a kiegészítőben bemutatkozó új játékmechanizmusok is ebből táplálkoznak. Hősnőnk pontosan ugyanolyan meggyőző, mint amilyen az alapjátékban is volt, de itt már egy érett nő, aki kötelességének érzi, hogy megvédje nemét egy pszichopata gyilkostól. Hasfelmetsző Jack története végtelenül brutális, és ennek megfelelően meglehetősen kényes is, de a Ubisoftnak sikerült többnyire ízlésesen tálalnia.
Félelem és rettegés
A kiegészítő majdnem teljes egészében Whitechapelben játszódik, London többi kerülete zárva van a játékos előtt. A fő küldetési szál három-négy órája alatt oda-vissza ugrálunk Evie és a Jack karaktere között; a játék rákényszerít, hogy a gyilkos szemén át is nézzük a világot, ami segít megteremteni a kiegészítő egyedi hangulatát. A történet alapvetően erős, és még erősebb is lehetne, ha a Ubisoft nem akarta volna mindenképpen beleerőltetni mindezt az Assassin's Creed világába. A különböző stílusú sztorimissziókat jó érzékkel pakolták egymás után a fejlesztők, és sikerült az alapjátékból már ismert mellékküldetéseket is hozzáigazítani a kiegészítőhöz; gyerekek helyett például prostituáltakat kell kiszabadítanunk, illetve nyilvánosan megszégyeníthetjük azokat a férfiakat, akik rosszul bánnak ezekkel a nőkkel. Ahogy a sorozatgyilkosnak, úgy Evie-nek is a félelem a legerősebb fegyvere, de Jackkel ellentétben ő csak nem halálos módszereket alkalmaz, és ezekhez az új képességekhez természetesen egy új fejlődési fa is társul.
A Jack the Ripper DLC valódi tartalom; jelentőségteljes és intelligens módon épít a Syndicate erős alapjára, és egy olyan történetet mesél el, amit érdemes végighallgatni.
