Mivel az Assassin’s Creed Rogue már tavaly megjelent, csak nagy vonalakban vázolnám az alapfelállást, és inkább a játék fogadtatásáról ejtenék pár szót, illetve inkább a PC-s verzió sajátosságaira térnék ki. A modern szálban az Abstergo épületében kezdődik a történet, egy évvel a Black Flag eseményei után, és ha végigjátszottuk azt a kalandot is, tudhatjuk, hogy okoztunk némi kavarást a rendszerükben legutóbb. De persze az élet nem állhat meg, új alkalmazottat vettek fel (akit mi irányítunk), hogy további értékes templomos/asszaszin emlékeket tudjanak feltérképezni.
Az epizód főszereplője egy Shay Patric Cormac nevű asszaszin, aki a történet elején az észak-amerikai térségben tevékenykedik, a francia-indián háború alatt (1754–1763). A sorozat keményvonalasabb rajongóinak kész orgia az epizód, mivel a harmadik-negyedik rész mellett az új generációs Unityhez is ezer szállal kapcsolódik, felvonultatva többek között Haytham mestert, Achillest, és még sorolhatnám. Aki a játékmenet bővebb elemzésére kíváncsi, annak ajánlom Chavalier nagyszerű kritikáját; sok minden nem változott: ismét hajózhatunk, ládákat és Artifactokat keresgélhetünk, egyértelműen a Black Flag nyomdokain.
Ebben az epizódban inkább az az érdekes (és itt rátérnék az azóta már ismert fogadtatásra is), hogy ez a történet a korábbiakkal ellentétben rávilágít arra, hogy asszaszin barátaink cselekedetei sem mindig annyira emberbarát dolgok, mint ahogy azt sok részen át hittük. Persze eddig is gyakran éreztették a templomosok – különösen a sorozat ikonikussá vált jeleneteiben, amikor ellenfeleink halála előtti pillanatokban még folytatunk némi eszmecserét –, hogy ők aztán csak jót akartak, és mi gondoltuk rosszul; de ennyire konkrétan ritkán ábrázolták, hogy egy templomos is járhat a jó úton, illetve egy asszaszin a rosszon. Épp ezért történhetett meg az a furcsa helyzet is, hogy bár a régi generációs motorral megáldott Rogue kicsit talán eredetileg a „szegény ember” Assassin’s Creedjének indult a hiper-szuper gyönyörű Unity mellett, mégis sok régi rajongónak ez tetszett jobban. Azt is tudjuk már, hogy ettől függetlenül egyik tavalyi epizód sem lett a sorozat legjobbja, a Unity bugproblémái sokáig fennálltak, a Rogue pedig már kissé elavultnak tűnt a jó öreg 360-on vagy PS3-on. De a Szerencsekerék óta tudjuk, „hol szeret a cápa” (keressetek rá a YouTube-on – a szerk.), úgyhogy inkább koncentráljunk a lényegre: a PC-s verzió dob-e pár százalékot Chava barátunk ítéletén?
Tűéles világ
A „régi” grafikus motor tökéletesen hozza a kalózos rész színvonalát: napsugarak, mozgó köd és az óceán hullámzó vize. A tesztgépben egy GTX780-as kártya dolgozott egy régebbi i7-es és 8 giga RAM mellett. Minden lehetőséget maximumra állítva, full HD-ben egyedül New Yorkban esett 50-re az fps-számláló, minden egyéb helyen stabil 60-on futott a játék (Vsyncet természetesen bekapcsolva, teljesen röccenésmentesen). Meg merem kockáztatni, hogy a tengeren még a Black Flag sem volt ennyire folyamatos; persze azt nehéz megítélni, itt vagy ott volt-e népesebb a tenger, de nem hinném, hogy számottevő különbség lenne ilyen szempontból a két játék között.
Természetesen a Unity alatt dolgozó új motor technikai értelemben sokkal meggyőzőbb dolgokra képes, egyértelműen övé a jövő, de lesz olyan, akinek egy (nem is annyira) csúcs-PC-n jobban tetszik majd a Rogue látvány- és színvilága. Hiszen bár Dorian francia kalandjainak helyszínei is monumentálisak, az ottani városok kékes-szürkés stílusával simán felveszi a versenyt a tűéles PC-s Rogue, gyönyörű jeges tájaival és sarki fényeivel. A karakterek mozgása és a textúrák szempontjából persze messze egyértelmű a Unity fölénye.
Sajnos mostanában az Assassin’s Creed játékok kapcsán a bugok rendre előkerülnek, de szerencsére ezúttal jó hírekkel szolgálhatok, ugyanis az eredeti konzolos megjelenés óta hasznosan töltötték az időt a programozók. A teszt órái alatt nekem mindössze egy bugot és egy furcsaságot sikerült találnom, amivel azt hiszem, minden kiadó kiegyezne: egy őrületes menekülés alkalmával beragadtam a kormánykerékbe, illetve furcsa módon a kisebb hajók káprázatosan gyorsan elsüllyednek, ezért iszonyú nehéz elfoglalni őket. Ez utóbbi a Black Flagban nem volt probléma, de lehet, hogy itt csak én nem voltam elég kifinomult.
Templomosok leszünk vagy szabadok?
Itt az idő, válasszatok – mondhatnánk. De válasszuk-e vajon a Rogue-t? Amennyiben a sorozat rajongói vagytok, szerintem nyugodtan, és az sem kétséges, hogy a PC-s verzió messze a legtökéletesebb. A korábbi mellékepizódhoz, a Liberationhöz mérve ez a játék többet ad hozzá a fősztorihoz, de az is tény, hogy ez játékmechanikai szempontból még mindig „csak” egy Black Flag 1.5; a történeten kívül semmi újdonságot ne keressetek benne. Ugyanakkor kétségtelenül magasabb pontot érdemel, mint a konzolos verziók.
