A Ubisoft 2007-ben indította útjára korunk egyik legnépszerűbb sorozatát, melynek első részét a történelemkönyvek csak szimplán Assassin’s Creed néven emlegetik. Maga az alapkoncepció érdekes volt, hiszen a sztori párhuzamosan szólt egy Desmond Miles nevű csaposról a nem túl távoli jövőben, valamint egy Altaïr ibn-La'Ahad nevű orgyilkosról a III. keresztes hadjárat idején, akiket rokoni kapcsolat kötött össze. Játékosként Desmond bőrébe bújhattunk, aki egy Animus nevű gépnek köszönhetően újraélhette őse emlékeit, melyekből fény derült a Templomosok és asszaszinok között zajló, korokon átívelő élet-halál harcra. A játék fogadtatása korrekt volt, de valamiért mégis hiányérzettel küzdöttünk a stáblista után, ami csak 2009 novemberében múlt el: ekkor jelent meg az Assassin’s Creed II.
Új korral, új főhőssel és új játékmechanikai elemekkel támadt a második rész, mely sokkal kiforrottabb volt, mint elődje. A történet főhőse Ezio Auditore, a hedonista életszemléletű fiatal firenzei, akinek egyik napról a másikra kell felnőnie. Egy napon kivégzik családjának férfi tagjait, ő pedig természetesen bosszút fogad. Kis nyomozás után persze kiderül, hogy a Templomosok állnak a háttérben, így Ezio számára nincs más hátra, mint apja nyomdokaiba lépni, aki történetesen szintén asszaszin volt.
Ezio a sorozat legerősebb karaktere lett, akinek sorsával a legtöbben könnyebben tudtak azonosulni, mint Altaïréval, vagy a harmadik részben megismert Connoréval. Ezio népszerűségét meglovagolva a Ubisoft még két részt épített Ezióra, a Brotherhoodot és a Revelationst.
A kis kitérő után térjünk vissza a második részhez, mely nem csak gyönyörű látványvilággal rendelkezett, hanem hangulatos dallamokat is tartalmazott. Örök emlék marad például az, amikor Ezio a játék elején felmászik testvérével egy templomtoronyra, majd felcsendül a Jesper Kyd által szerzett zene, és beúszik az Assassin’s Creed II felirat. Hangulat a köbön, én mondom, ahogy a különböző reneszánsz pompában tündöklő helyszínek is, vagy például az, hogy egyszerre láthattuk Monteriggionit fénykorában és mai, romos állapotában is.
Az első részben nem találkoztunk túl sok emlékezetes karakterrel, a főhősökön (Desmond, Altaïr), a főellenségen (Al Mualim) és egy segítőn (Lucy) kívül nem sokan maradtak meg. A folytatásban viszont nem csak Ezio emlékezetes személyiség, hiszen ott van még nagybátya, Mario, segítője, Leonardo Da Vinci, a titokzatos Machiavelli, vagy a tűzről pattant menyecske, Caterina Sforza. Amit felhozhatunk negatívumként, az a harcrendszer, hiszen túl könnyen verekedhetjük végig magunkat az ellenfeleken, de ez az összes Assassin’s Creed epizód gyengéje, úgyhogy amíg nem találnak ki valami teljesen újat, összeszorított fogakkal kell lenyelnünk ezt a békát.
A játék szerencsére nem igényel atomerőművet, hiszen már közel 4 éves, de sok mai címet még így is lealáz. Az Assassin's Creed IV: Black Flag gépigényével ellentétben szó sincs négymagos prociról, elég neki egy kétmagos is, egészen pontosan egy Intel Core 2 Duo 1.8 GHz vagy AMD Athlon X2 64 2.4 GHz. A memóriát sem fogja zabálni, megelégszik másfél gigával XP-n, kettővel Vista/Win 7 esetén, ezen kívül DirectX 9-es 256MB-os videókártyára, valamint 8GB szabad helyre van csak szükségünk a futtatásához. A kellemes hír után viszont felmerülhet egy kis kellemetlenség is, ez pedig nem más, minthogy a kód beregisztrálását és a telepítést a Uplay rendszerén kell elvégeznünk. No de aggodalomra semmi ok, következzen az új felhasználók számára is érthető és világos Hogyan csináljam? összeállítás. Merthogy Uplay aktiválás következik (ami nem Steam, de azért nem is bonyolult móka).
Elsőként látogassunk el a http://uplay.ubi.com/ oldalra, majd a jobb felső sarokban kattintsunk a „Download Uplay” ikonra. Miután letöltöttük és telepítettük a klienst, indítsuk el.
A kliens kezdőképernyőjén kattintsunk az „Új fiók létrehozása” opcióra.
Töltsük ki adatainkat, majd nyomjuk meg a „Regisztrál” gombot.
A megjelenő Felhasználói feltételek ablakban pipáljuk ki az „Elolvastam és megértettem…” kezdetű sort, majd kattintsunk a „Folytatás” gombra.
Ezek után köszönt minket a Uplay rendszere, itt kattintsunk a „Uplay belépés” gombra, majd a Fontos tájékoztatás résznél a „Bezár” feliratra.
Miután megjelenik előttünk a Uplay kliens kezdőképernyője, kattintsunk a kulcsra, mely alatt a „Termékaktiválás” olvasható.
Ide másoljuk be kódunkat, majd nyomjunk az „OK” gombra, miután megjelenik az Assassin’s Creed II, mint aktiválható termék. Bátran kattintsunk az „Aktiválás” feliratra, majd a következő oldalon a „Játékaim oldala” gombra.
Ezek után a játék már felhasználói fiókunk, ezzel együtt pedig önmagunk tulajdonát képezi, így bármikor letölthetjük és telepíthetjük. Tegyünk most is így: kattintsunk kétszer az Assassin’s Creed II dobozképére, majd a megjelenő ablakban a „Letöltés” feliratra.
Miután a kliens letöltötte a játék telepítőfájljait (ennek időtartama sávszélességtől függően változhat), nincs más dolgunk, mint a „Telepít” feliratra kattintani, innentől pedig minden úgy megy, mint bármely más játéknál. Ugye, hogy nem is olyan nehéz?
Külön öröm, hogy Steve Q, aki elkészítette az első rész szövegkönyvét (tudniillik feliratok nem voltak a játékban, így nem volt mit magyarítani), lefordította a teljes Assassin’s Creed II-t, a magyarítás telepítőjét pedig letölthetitek a Magyarítások Portálról, illetve megtaláljátok az aktuális DVD mellékleten is. Nincs más hátra, mint bepöccinteni a Uplay-t és az AC II-t, aztán indulhat a móka, kacagás és hajtóvadászat Templomosokra. Kellemes szórakozást kívánunk, és ne felejtsétek: "Vittoria agli Assassini!"
