Éjjel befutott az ArmA II próbaverziója, így aztán nem tehettem mást, mint hajnali négyig teszteltem, hogy valami okosat tudjak róla mondani.
A torkolattűz megpillantása, és annak folyománya bizonyára kellemes - vagy éppen kellemetlen - pillanatokat idéz fel minden Operation Flashpoint rajongóban. Helyes a következtetés, az ArmA II ugyanis az Operation Flashpoint folytatása kíván lenni. Az ArmA amolyan kitérő volt, és bár segítségével sokat tanultak a Bohemia Interactive fejlesztői, az igazi folytatás az ArmA II.
Papa Bear! This is Alpha
Az Operation Flashpoint egyik legjobban sikerült része a nagyszerű egyjátékos kampány volt. A főszereplők gyorsan a szívünkhöz nőttek, szerintem mindenki büszke volt, amikor Armstrongot kinevezték hadnaggyá. Az ArmA II is erősen koncentrál az egyjátékos üzemmódra. A sztori jóval hangsúlyosabb lesz, és dinamikusan alakul döntéseink, valamint ügyességünk függvényében. Ezt úgy kell érteni, hogy eleinte például az sem tiszta, ki is itt az igazi rosszfiú. Főhősünk, és csapata egy NATo kontingens részeként érkezik Cernarus földjére, hogy megakadályozza a különféle etnikai csoportokat egymás kiirtásában. Hogy a végén melyik brigád lesz győzedelmes, az már rajtunk áll. Az első misszióban mindjárt nagyszerű példáját láthatjuk ennek a dinamikus kampánynak. El is mesélem részletesen, mert így azonnal érthetővé válik, miről is beszélek.
Civil a pályán
Az első küldetés egy éjszakai bevetés. Az ötfős kommandó - ezek lennénk mi - feladata behatolni egy kis faluba, ahol egy kommunikációs központot kell megsemmisíteni. A terv szerint belopódzunk, lézerrel megfestjük a célpontot, aztán a légierő ripityommá bombázza az egész miskulanciát. El is indultunk szépen lassan. Éjjellátó szemüveg fel - atomjó effekt, ahogy a szemünk alkalmazkodik a megváltozott fényviszonyokhoz - bokorról bokorra surranunk hősiesen. Ahogy beértünk a falucska házai közé, az egyik udvarról hangos szóváltás hangja ütötte meg fülünket. Hason csúszva megnézem mi is a helyzet. Az udvaron a helyi dokit kérdezgette néhány agresszív katona, igen közvetlen módon. Rádió a főnöknek, aki áment mondott a spontán mentőakcióra. Néhány ügyes fejlövés után - könnyebb mondani, mint megtenni - az ellenség fűbe harapott, a doki pedig hálálkodva elmesél mindent, amit csak tud a környékbeli őrhelyekről, a támadók kilétéről és hasonlók. Ezek után elkísértük haza a szimpi orvost, majd irány a küldetés igazi célpontja, ami hála a doki infóinak, már „bejelölődött" a térképen. Ahogy sunnyogunk ügyesen, az egyik istállóból újfent gyanús hangokat hallunk. Itt bizony csirkefogászat van! Néhány pimasz katona a helyi hölgyekkel próbál ismeretséget kötni, méghozzá minden áron. Ezt ugye nem hagyhatjuk - vagyis elméletben igen - szóval mentőakció #2. A hölgyek sajna nem hálálkodtak, de akkor is megérte. Ezek után nagy nehezen elérkeztünk a célponthoz. Két három teherautó, néhány unatkozó őr, és a közelben parasztházak. A légierő ilyen pontos csapást nem tud megoldani, ergo ha csak simán megfestjük a célpontot, bizony a civil lakosság is megsínyli az akciót. A hadnagy szabad kezet ad, és mit ád isten van is nálunk egy jópofa satchel. Egy villámgyors tűzpárbaj után a légierő mellőzésével oldottuk meg a feladatot, és nagy büszkén elrohantunk a várakozó helikopter felé. Útközben ugyan találkoztunk egy teherautónyi ellenséges bakával, de mondanom sem kell, mekkora eséllyel szálltak szembe velünk. Mission Complete. Ez csak egy misszió volt a sok közül, de a Bohemia Interactive ígérete szerint minden küldetés során hasonló élményekben lesz részünk. A fentiekhez még annyit, hogy sem a doki, sem a hölgyek megmentése nem kötelező, simán ellopakodhatunk mellettük, szóval teljesen rajtunk áll, segítünk-e.
Six, target machine gunner!
Ejtsünk néhány szót a játékmenetről is, mert itt is van újítás bőven. A legfontosabb, hogy ezúttal is nagyon realisztikus tűzharcokban vehetünk részt, mégis egy kicsit könnyebb a helyzetünk az OF-hoz képest. Bizonyára mindenkivel megesett, hogy a küldetés felénél kapott egy pompás comblövést, és ha nem akarta visszatölteni az előző mentett állást, akkor bizony laposkúszásban kellett közlekednie. Szerencsére ez most nem így van, egy egy súlyosabb találat után társaink fedezékbe vonszolnak minket, majd pár másodperc alatt össze is fércelnek. Ezt mi is megtehetjük, és bizony meg is kell tegyük sokszor. Csapatunkban ugyanis mindenki nélkülözhetetlen. Amennyiben például lelövik oroszul tudó társunkat, nem tudunk majd kommunikálni a helyi lakosokkal. A mesterséges intelligencia is nagy fejlődésen ment keresztül. Marek Spanel szerint az OF egyik legnagyobb hibája az volt, hogy az AI globális ütközetekben gondolkodott, ezért kisebb összecsapások során néha tehetetlenné vált. Ezúttal ennek nyoma sincs. Az ellenség nagyon ügyesen használja a közvetlen környezetet. Azonnal fedezékbe vonul, a géppuskás elkezd minket szórni, mint állat. A tiszt gyorsan valami magaslat felé veszi az irányt, hogy átlássa a csatamezőt, míg a katonák megpróbálnak bekeríteni bennünket. Ez a rész még fejlesztés alatt áll, de már most is látszik, hogy a Rambo lelkületű egyének nagyon hamar fűbe harapnak majd az Arma II kampánya során. Embereink is viszonylag ügyesen harcolnak, fedezőtüzet biztosítanak számunkra, és a gránátokat sem sajnálják. A fedezőtűz amúgy igen nagy szerepet kapott. Az ellenség hajlamos megszórni mindent, ami mozog, embereink pedig ilyenkor jóval óvatosabbak lesznek. Hogy mi is érezzük a hatást, a Bohemia érdekes megoldást alkalmazott. Amikor golyók fütyülnek a közelünkben, célkeresztünk remegni, kóborolni kezd, ezzel érzékeltetve, hogy be vagyunk rittyentve.
Go to bush, 100 meters
Az ArmA II grafikáját, és hangjait vizsgálgatva kettős érzés keríthet hatalmába. Egyrészt az OF feeling nagyszerűen visszajön. A fakó színek teljesen realisztikusak, a terepruhás katonákat nehéz észrevenni, a hangulatos kis falvak, árnyas völgyek, hegyoldalak igazán pompás hangulatot biztosítanak. A hatalmas bejárható terep elég részletesen van kidolgozva, de mivel egy küldetés alatt válthatunk gyalogosból akár helikopterpilótára, a részletesség elmarad a szokványos FPS színvonaltól. Az élek néhol bizony recések, a textúrák sem túl nagy felbontásúak. Szerencsére a karakterek azért nagyon jól néznek ki, bár a mozgásuk még kicsit darabos. A mozgás és a hangok, a tesztverzióhoz mellékelt levél szerint még korántsem véglegesek. A fegyverek hangjai már most is tökéletesek, a járművek azonban néha igen érdekesen zörömbölnek. A rádióüzenetek sem a végleges formában szerepelnek a tesztelt verzióban, mert csak a felük készült el. Néhány katona már most is nagyon profi hangon szólal meg, szóval ha ez lesz az általános, akkor semmi baj nem lehet. A gépigénnyel sem lesz probléma, a tesztverzió "high" beállításokkal 1680*1050-es felbontáson nagyon szépen futott egy Core 2 Duo 6400/ATI 4870 gépen, és még optimalizáják ezerrel.
Fedezz Béla, vazze!
Az Operation Flashpointban megismert nagyszerű multiplayer sem maradhat ki természetesen. Az új elsősegély rendszernek hála nem kell attól tartanunk, hogy társaink seperc alatt elhullanak, és madárként nézegethetik csak a csatamezőt. A rengeteg vezethető jármű, a nagyszerű új - néhány modként indult az ArmA-hoz - játékmódok, hosszú hosszú hónapokra leköthetik a játékosokat. Az egyjátékos kampányt is végigtolhatjuk majd kooperatív módban, ami igazán már csak hab a tortán. Mindent összevetve az ArmA II egy nagyon profi harci szimulátornak ígérkezik, ami minden Operation Flashpoint rajongónak kötelező. A „megyeklövökmészárolok" fanok sajnos nem fogják annyira élvezni, de szerintem érdemes egy próbát tennie mindenkinek, nagyon pöpec kis játékot alkotnak a Bohemia Interactive-os arcok.
