Tekintve, hogy az Amazon időközben számokkal is alátámasztotta, most már talán az sem vonja kétségbe az élőszereplős Fallout sorozat sikerét, akit nem tudott magával ragadni Lucy, Maximus és Cooper története, és ezért nem érzett rá késztetést, hogy utána más posztapokaliptikus sorozatokkal csillapítsa étvágyát, vagy fejest ugorjon a Fallout játékok valamelyikébe. Az utóbbiakból akad jó néhány, amit PC-n, konzolon vagy akár mobilon nyúzhatunk, ám félő, hogy hamarabb végzünk velük, mint hogy megérkezne a második évad, vagy elkészülne a Fallout 5.
Aggodalomra azonban semmi ok, mivel az elmúlt évtizedek játékipari termése számos emlékezetes alkotással szolgálhat a téma szerelmeseinek, ráadásul az Interplay és a Bethesda sorozatával szemben nem mindegyik korlátozza cselekménye színhelyét az Egyesült Államok területére, ahogy a civilizáció romba dőléséért sem minden esetben atomháború felelős. Ezek közül mutatjuk be szerkesztőségünk kedvenceit, amelyeket szubjektív szempontok alapján válogattunk össze a teljesség igénye nélkül, mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy objektíven szemlélve is a posztapokaliptikus játékok legjobbjai közé tartoznak. Ha nincs köztük a favoritod, vagy lenne még ötleted arra, hogy miként bővüljön a lista, ne tartsd magadban, hanem írt meg kommentben.
Days Gone
Senki és semmi sem tökéletes, még a Sony sem, azt ugyanis a PlayStation-tulajdonosok jelentős hányada a mai napig nem tudja megbocsátani a cégnek, hogy nemet mondott a Days Gone folytatására csak azért, mert a kritikusok nos… kritikusan álltak hozzá. Pedig a motoros életérzést a posztapokaliptikus Oregon kulisszáival és a zombiszerű fertőzöttek hordáival vegyítő játék eladásaira nem lehetett panasz. A fejlesztőket más projektre állították rá a második felvonás helyett, és gyaníthatóan sosem kap teljes lezárást a feleségét kereső Deacon St. John története.
Mindennek dacára olyan élményt nyújt a Days Gone, amitől hiba lenne megfosztani magunkat. Aki esélyt ad neki, készüljön fel rá, hogy a játékidő tekintélyes részét tölti majd egy fejleszthető motorkerékpár nyergében, és számtalan olyan pillanatot él majd át, amit nem titkoltan a Z világháború hullámzó nyaktörő tempóban rohamozó zombijai ihlettek. A kergetőzés az ember nyomában lihegő hordával rendkívül feszült helyzeteket teremthet, ám aki bírja idegekkel, és rájön, hogyan fordíthatja az előnyére a környezetében található természetes és mesterséges akadályokat, és felismeri, hogy egy golyó a benzintartályba többet és, mint egy golyó a fejbe, az pokolian jól fog szórakozni.
Dying Light 2
Míg az első rész egy pusztító, a fertőzötteket zombivá változtató járvány kellős közepébe dobta a játékost egy karantén alá helyezett török városban, addig a Dying Light 2 azt mutatja meg nekünk, mi maradt a világból a megfékezett, ám később globális pandémiaként visszatért ragály dúlása után. Aiden, a testvérét kereső zarándok bőrébe bújva fedezhetjük fel az egyik utolsó várost a Földön, a falakkal körülvett Villedort, amely felett több frakció is szeretné megkaparintani az irányítást. Az már a mi döntéseinken múlik, hogy melyik csoportot hozzuk helyzetbe, és kinek teszünk keresztbe a végigjátszás során.
Bár túlélőkkel is gyakran meggyűlik a bajunk, elődjéhez hasonlóan a Dying Light 2-ben is a zombik jelentik a legnagyobb fenyegetést ránk nézve. Nappal könnyebb elbánni velük a rendelkezésünkre álló, javarészt közelharcban alkalmazható, ám idővel sajnos elhasználódó fegyverekkel, bátrabban kalandozhatunk, de sötétedés után felélénkülnek, agresszívabbak lesznek, amitől kockázatosabbá válik kimerészkedni az utcára. Itt jön képbe a Techland sorozatának legegyedibb vonása, parkourözés, Aiden gazdag mozgáskultúrájának hála olyan természetességgel közlekedhetünk a magasban a háztetőkön maradva, mintha csak a parkban sétálnánk.
Frostpunk
Amennyiben semmi sem jön közbe, idén nyáron már a játszhatunk is a Frostpunk folytatásával. Az 11 bit studios 2018-ban megjelent alkotása sikerrel ötvözte a túlélőjátékok és a városépítésre fókuszáló címek legjobb tulajdonságait, megspékelve morális döntések hosszú sorával. Például feltehettük magunknak a kérdést, hogy jó ötlet-e bevezetni a gyerekmunkát, kockáztatva a gondjainkra bízott város lakosságának fellázadását, vagy bánjunk a kicsikkel kíméletesen abban a tudatban, hogy minden szorgos kézre szükség van a túlélés zálogát jelentő generátor karbantartásához és szénnel való etetéséhez. Amennyiben ugyanis a gigantikus szerkezet, mely köré a település épült, leáll, mindennek vége, és egy lépéssel közelebb sodródik az emberiség a kihaláshoz.
A Frostpunk különleges zamatához a témaválasztáson túl az is hozzájárul, hogy a játék kronológiája szerint a Földet hatalmas hógolyóvá változtató katasztrófára a 19. század végén kerül sor, miáltal az akkori technológiára és annak továbbgondolására támaszkodva kell szembenéznünk az előttünk tornyosuló kihívásokkal. És mivel a leküzdendő akadályoknak látszólag sosincs vége, minden egyes napot, ami nem vezetett a város széthullásához, sikerként fogunk megünnepelni.
Gears of War: Ultimate Edition
Ha nem tévednek a szivárogtatók, akkor június 9-én leleplezi a Microsoft a Gears of War széria legújabb, immár Unreal Engine 5-re épített felvonását. A fedezékharcos lövöldék csúcsragadozójának alapjait még az Epic Games fektette le Xbox 360-on, felvázolva egy olyan sötét jövőképet, melyben a Sera bolygót benépesítő emberek évtizedekig tartó háborúskodás lezárása után váratlanul egy új, a föld alól támadó ellenséggel találták szembe magukat. A folyamatos harctéri kudarcok hatására a kormányzat tömegpusztító fegyverek bevetését rendelte el a saját városai ellen, alig adva idő a civileknek az evakuálásra abban a reményben, hogy így megfékezheti a sáskáknak nevezett lények előrenyomulását.
Egyebek mellett ennek a pusztító csapássorozatnak a következményeivel is szembesülünk, miközben ellenséges vonalak mögött megpróbálunk végrehajtani egy öngyilkossággal felérő küldetést az első rész új kiadásában. Bár a látvány korszerűbbé vált, az élmény ugyanolyan zsigeri és nyers, mint amikor 2006-ban először fűrészeltünk ketté egy sáskát a veterán katonát, Marcus Fenixet irányítva. Sok rajongó örülne annak, ha a Gears of War jelenlegi gazdája, a The Coalition visszaterelné a szériát a Pitch Black - 22 évente sötétség jeleneteit is sikerrel megidéző játék által képviselt komorabb, horrorisztikusabb ösvényre.
Horizon Zero Dawn
Oké, hogy emiatt nem maradt már házon belül fejlesztett, exkluzív FPS-ből egy sem PlayStationön, mégis azt kell mondanunk, hogy remek ötlet volt a Sony részéről levenni a láncot a Guerilla Games nyakából. A Killzone szériát jegyző holland stúdió meghálálta a bizalmat, és a PlayStation 4 egyik legjobb és legszebb játékát tette le az asztalra az időközben PC-re is megjelent Horizon Zero Dawn képében. Az árvaként felcseperedő, a törzse szemében kívülállónak számító vadász, Aloy szerepében a távoli jövőben járunk, amikor a természet visszahódította a Földet, ám megdöbbentő módon mindenfelé gépállatok és robotdinoszauruszok csordái vonulnak. Arra, hogy ez miként lehetséges, illetve miért omlott össze a civilizáció, a Guerrilla nem ad választ rögvest a kaland kezdetén, hanem ehelyett az okok megismerését beleágyazta a történetbe, így mi sem tudunk többet a világról, mint az általunk irányított fiatal nő.
Ha az elsősorban az íj használatára épülő, mégis kellően változatos és szórakoztató harcrendszerrel megtámogatott akció-RPG végigjátszását követően az elégedettség érzésétől eltelve bámulod a stáblistát, akkor van egy jó hírünk: már PC-n is fejest ugorhatsz Aloy történetének második felvonásába, a Horizon Forbidden Westbe, amely óráról-órára közelebb visz az Egyesült Államok nyugati partjához.
Mad Max
George Miller 30 év kihagyás után 2015-ben tért csak vissza az általa létrehozott Mad Max univerzumhoz egy reboottal, amelyben az egykori rendőrből lett országúti harcos, Max Rockatansky bőrszerkóját Mel Gibson helyett már Tom Hardy öltötte magára. A technikai kategóriákban hat Oscar-díjjal jutalmazott Mad Max: A harag útja premierjét nem sokkal lemaradva követte egy nyitott világú akciójáték is a Just Cause széria mögött álló Avalanche Studios jóvoltából, amelynek végül kevesebb figyelem jutott, mint amennyit megérdemelt volna. Pedig a PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra kiadott Mad Max erősen épített A harag útjában bemutatott lore-ra, mi több, még ki is bővítette azt. Ugyancsak a javára írhattuk, hogy a sivatagi környezet változatosabb volt, mint gondoltuk volna, a harc pedig kifejezetten szórakoztató: már a lövöldözéssel kombinált bunyó sem rossz, a járműves öldökléssel viszont, ami az élmény gerincét alkotja, képtelenség betelni. Nem véletlenül kérte fel a Bethesda később a stúdiót az id Software partneréül egy másik posztapokaliptikus játék, a Rage 2 fejlesztése során.
Még most sem késő pótolni vagy újrajátszani a Mad Maxet, mert hiába telt el a megjelenése óta kilenc év, nem marta meg nagyon sem a rozsda, sem az idő vasfoga, ráadásul kiderült, hogy a kánon része, így tökéletes felvezetőként szolgálhat a Furiosa: Történet a Mad Maxből számára.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!
