Tény, hogy bármelyik évre visszatekintve megállapíthatnánk, akár sokkal jobban is alakulhatott volna, ha nem halasztják el több fontos cím premierjét, ám ebben a tekintetben 2022 toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből. A Hogwarts Legacy-től a Starfieldig, a The Legend of Zelda: Tears of the Kingdomtól a S.T.A.L.K.E.R 2: Heart of Chornobylig és a Company of Heroes 3-tól a Suicide Squad Kill the Justice League-ig több mint egy tucat sikervárományossal lett szegényebb a tavalyi játékkínálat. Amennyiben mind időben elkészültek volna, könnyen meglehet, hogy most ezeket az alkotásokat méltatnánk azok helyett, amelyekről a továbbiakban olvashattok.
Hagyományainkhoz híven felidézzük tehát a mögöttük hagyott tizenkét hónap meghatározó videojátékos élményeit, ám nem szorítkozunk kizárólag a 2022-ben debütált játékokra, miközben eláruljuk, mely alkotások gyakoroltak ránk igazán mély benyomást, és mely címeknek szorítunk majd garantáltan helyet emlékeink képes albumában.
HP - Nagyon sok játékot szerettem tavaly, mindegyiket más-más okból, számomra 2022 is remek év lett játékélmények terén, még így december végén is, mivel a High on Life olyan magas szintű humorral kényeztet, hogy nem győzöm habzsolni a világát. És bár nagyon szeretném a Stray élményét kiemelni, mert lenyűgözött, végül mégis csak a Pentimentet nevezném az elmúlt év legnagyobb kellemes meglepetésének.
Nem azért, mert ez a legjobb játék, de kétségtelenül olyan alkotás, és olyan zsáner, ami képes volt egészen új módokon megszólítani, magával ragadni, pedig csak passzív szemlélője vagyok, mivel alapvetően ezt éppenséggel a feleségem játssza. Szóval kicsit bizonytalanul, kezemet tördelve a Pentimentnek adom a képzeletbeli serleget, hátha nektek is kedvet tudok csinálni vele a játékhoz. Szerintem nagyon megéri kipróbálni, ha újszerű művészeti élményre vágytok.
mazur - Sokféleképpen lehetne rangsorolni a 2022-es játékélményeket, de ha arra gondolok, hogy melyek voltak azok, amik a legmélyebb, legkedvesebb emlékeket hagyták, akkor egyértelműen az Elden Ring, a God of War: Ragnarök és a Stray a három válasz. Az első kettőt biztosan nem kell magyarázni, ami pedig a Strayt illeti… nos, nagyon szeretem a cicákat, de nem ez volt a fő ok: sokkal inkább izgalmas, egyedi atmoszférája - de ugyanezért akár a Tunicot is mondhattam volna. A számomra is legmeglepőbb tavalyi élmény viszont a Vampire Survivors volt, ha nem is mondanám okvetlenül felhőtlennek a közösen eltöltött… hagyjuk is, hány órát.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen levakarhatatlanul ráfüggök egy játékra, World of Warcraftban töltött éveim legsötétebb időszakát juttatta eszembe - szörnyű volt. (És mivel ez egy játékajánló, gyorsan le is szögezném: senkinek sem ajánlom.) Hasonlóan sok időt töltöttem a Tiny Tina's Wonderlandsszel is, de érdekes módon szintén kevéssé maradt meg pozitív emlékként, szóval… gondolom a folyamatos jutalmazással tarkított parttalan mészárlás hosszabb távon azért nem tesz hozzá sokat az emberhez. Egyediségével kiemelkedett még a Pentiment, a Neon White és a Cult of the Lamb, ismerős flow-jával a Call of Duty: Modern Warfare II multis része és a Dying Light 2, humorával a Return to Monkey Island, a The Stanley Parable: Ultra Deluxe Edition pedig… hagyjuk is, azt majd egy külön cikkben megírom valamikor. Talán még 2023-ban.
Paca - Rengeteg tavalyi játék várja sorát befejezetlenül (vagy elkezdetlenül), de nem hiszem, hogy bármelyik annyira a szívembe lopná magát, mint a Horizon Forbidden West. Imádom a világot, a karaktereit, többé-kevésbé tetszett a története, de igazán a látványvilága varázsolt el, emiatt élvezettel kalandoztam a játékban annak befejezése után is.
Ritkán állok neki a mellékküldetéseknek, mert sok játékban ötlettelenek és unalmasak, de itt nem. Kedveltem a harcrendszerét is. Imádtam a Strayt is, több ilyen különleges, ötletes játék kellene, amiből amúgy 2022-ben nem volt hiány. Jól szórakoztam emellett a Need for Speed Unbounddal, ami még mindig nem közelíti meg élményben se a Most Wantedet, se a Forza Horizon 5-öt, de csak ritkán volt idegesítő, és ez a Ghost Games-féle NfS-ek után önmagában felüdülés. Vár még rám a God of War: Ragnarök, a Pentiment, a High on Life, meg egy rakás egyéb, de legalább lesz mivel kitölteni a január elején lévő űrt.
Csirke - Nemcsak a tavalyi évben, hanem videojátékos fronton teljesített fegyveres szolgálatom alatt úgy összességében is a legkedvesebb élményeim közé tartozott az Elden Ring és a God of War Ragnarök végigjátszása. Személyes kis toplistám összeállításakor nagyon nehezen tudtam kettejük közül győztest hirdetni. Végül aztán úgy határoztam meg, melyikük lesz nálam az abszolút első helyezett, hogy feltettem magamnak a kérdést: mi az a játék, amiben életem végéig hajlandó lennék elmerülni úgy, hogy soha többé nem indíthatok el egyetlen más alkotást sem.
Ez pedig egyértelműen az Elden Ring, melybe az ember szempillantások alatt belepakolhat több száz játékórát, közben ráadásul mindig ott van a lehetőség egy teljesen új build összepattintására és a játékélmény drasztikus átformálására. Hiába pucoltam már ki rég Lands Between minden apró zegét-zugát, pár hetente azért még visszanézek ide.
Kaci - A GameStar évértékelők kapcsán most már sokadik alkalommal kell számot vetnem az elmúlt 12 hónappal és realizálnom, hogy messze nem játszottam annyit, mint szerettem volna, és a backlogom nemhogy nem lett kisebb, de felkerült rá újabb 10 cím, amiket talán sosem fogok elővenni. Már a top 10-es listámat is nehezen raktam össze, mert nem volt ennyi játékban releváns tapasztalom. Úgyhogy ahelyett, hogy megénekelném a Ragnarök tökéletességét, inkább az As Dusk Fallst emelném ki.
Nemcsak azért, mert én remekül szórakoztam vele, hanem azért is, mert amikor videojátékokkal korábban sosem játszó családtagokat ültettem le elé, akkor egy lendületből végigtolták, és azóta is azt kérdezgetik, hogy van-e még hasonló. Az ünnepek alatt meg is ismertettem velük a Telltale-féle The Walking Deadet.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!
