Szada - Tekintve, hogy a Mass Effect: Legendary Editionbe több mint 120 órám csúszott bele, kár lenne tagadni, hogy Shepard parancsnok megszépített trilógiáját imádtam a legjobban 2022-ben, de voltak azért más nagy kihívók is a szimpátiámért vívott bajnokságban. A Grounded például életem talán legjobb túlélőjátékává lépett elő, az Obsidian zseniálisan formálta a maga képére ezt a műfajt, valamint a Far Cry 6-ban is örömmel kentem el El Presidente száját, és kifejezetten szórakoztatónak találtam a crossover tartalmakat.
Ezeken kívül a Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder's Revenge-et egyedül és kooperatívan is nagyon szerettem, a Coffee Talk segített lecsendesíteni az agyamat és relaxálni a hétköznapi rohanásban, a Pentiment rövid időn belül a szívem csücskévé vált az egyedi hangulata miatt, a Marvel Snap pedig több szabadidőmet vette el, mint amennyit be mernék vallani. Utóbbi igaz a Vampire Survivorsre is, amely már mobilokra is elérhetővé vált. Még próbálok ellenállni egy ideig.
Hunter - A 2022-es év nekem a Dragonflighton túl (amiről áradoztam eleget, nem is untatnálak benneteket ezzel) a verekedős címekről szólt. Mindig is nagyon érdekelt a műfaj, de tavaly valami elkapott és úgy igazán belecsúsztam az FGC-be: napi 6-7 óra gyakorlást szántam nyáron a Guilty Gear Strive-ra, agyonverettem magam a veteránokkal a Street Fighter III 3rd Strike-ban, és kitanultam a Tekken alapjait a 7. részben. Még mindig nem vagyok elég jó játékos ahhoz, hogy egy versenyen megállhassam a helyem, de a helyi FGC partikon bárkit leverek, amíg nem Street Fighter V-ről van szó. A harcos ösvényem végén egyébként a Street Fighter 6 béta várt, ami egyértelműen az évem csúcsa volt.
Az a játék már most közel tökéletesen hoz mindent, amire csak vágynék egy 2023-as verekedős címtől: a lobbiban megvan a közösségi hangulat, a játékélmény pörgős, az irányítás precíz és a harcélmény utánozhatatlan. Nagyon izgatottan várom az előttünk álló hónapokat, mert az Street Fighter 6-ban biztosan nem fogok csalódni, és ha mellé a Tekken 8 és a League of Legends Fighting Game is befut majd, akkor 2023 egy legendás év lesz.
Zs - A tavalyi szezont nyilván az Elden Ring nyerte, engem viszont inkább a Knights of Honor 2: Sovereign nyűgözött le azzal, hogy a 18 évnyi szünet ellenére is remek érzékkel alkotta újra azt a hiánypótló, megközelíthető grand stratégiázást, ami miatt páran a világon a mai napig óriási becsben tartjuk az egyébként nem túl jelentős első részt. Ez persze azt jelenti, hogy a Sovereign nem is lépett ki az előd kissé egyszerű árnyékából, de én személy szerint nem is vágytam többre, a többiek pedig a Crusader Kings III páncélos vállain sírhatják el a bánatukat.
2022-ből kiemelném még a Pentimentet is, amely az Obsidian hírnevét öregbítve ismét bebizonyította, hogy milyen csodás történetmesélő médium is a videojátékoké. Évbúcsúztató soraimat pedig az Iron Marines Invasion méltatásával zárom, pár önfeledt órát ugyanis ebbe a prémium mobilos stratégiába is sikerült beletolnom. Ha viszont elengedhetem a szigorúan vett 2022-es megjelenéseket, akkor nálam bizony az Xboxra és beköszönt Deathloop aranyozta be az évet, amit a fa alatt (na jó, attól kicsit távolabb, néhány fallal odébb) is tolni fogok.
Mookid - Ha szigorúan a minőséget és az ár-érték arányt nézném (bármit is jelentsen ez a videojátékok esetében), valószínűleg én is az Elden Ringgel és a Ragnarökkel jönnék, ám egyrészt úgyis tele lesz AAA-címekkel a lista, másrészt a szívem is másmerre húz. Az év játéka címet ezért emberi és szakmai kötelességem a Cultic című csodálatos alkotásnak ítélni.
A végtelenségig tudnám sorolni az indokokat a grafikától a játékmenet flow-ján keresztül a meglepően komoly világépítésig, de most csak azt szeretném kiemelni, hogy az egész retró FPS-t egyetlen ember, egy bizonyos Jason Smith alkotta a két kezével. A textúráktól, animációktól kezdve a pályákon át a zenéig minden az ő műve, ami egészen elképesztő teljesítmény, csak ezért az 5-6 órás élményért (vagy hívjuk inkább tapasztalásnak) ott a helye a legnagyobbak közt. A Cultic emlékeztet arra, hogy minden szarság ellenére csodálatos korban élünk, és ha van egy ötleted, hiszel benne és beleteszed a munkát, minden lehetséges.
Tonight - Nem tudtam minden játékot kipróbálni 2022-ben, amit szerettem volna, de szerencsére azért így is jutott különleges alkotásokból. Még anno a kétezres években megjelent PSP epizódokkal ismertem meg a God of War-sorozatot, aminek azóta is nagy rajongója vagyok, így nehéz megfogalmaznom, hogy mennyire nagy hatást gyakorolt rám a God of War Ragnarök, különös tekintettel a játék befejezésére.
Mindig is úgy tartottam, hogy Kratos története többet rejt magában, mint amennyi a felszínen látszik, így hatalmas élmény volt látni, hogy mennyire árnyalt és érett karakter lett a története végére és mennyi mondanivalóval sikerült megtölteni az eposzi utazását. Szintén nagyon tetszett az egy fokkal talán kevésbé ambiciózus Stray, ami leginkább bájával és hangulatával tudott megragadni.
Chava - Noha korábban is elő-előfordult, hogy valamely aktuális slágerjáték helyett inkább a korábban megtapasztalt élményeket kívántam felidézni, tavaly ez a sóvárgás minden korábbinál erősebbé vált. Így fordulhatott elő, hogy lényegesen több időt töltöttem a Dragon Age, a Mass Effect és a The Witcher szériákkal, mint bármilyen más játékkal. Ismerős közegükben megnyugvásra leltem a minket körülvevő világ őrülete elől menekülve. De azért kellemes meglepetésekkel is tudott szolgálni az iparág 2022-ben: sokat vártam az Amicia és Hugo történetét folytató A Plague Tale: Requiemtől, és ezt szinte maradéktalanul meg is kaptam, továbbá élvezettel navigáltam át újra és újra élete legrosszabb napján Colt Vahnt a Deathloopban.
Szintén a mérleg pozitívumoknak fenntartott serpenyőjében kapott helyet az As Dusk Falls, a Grounded és a Pathfinder: Wrath of the Righteous, ám a legnagyobb hatást rám az Obsidian különleges kalandjáték-RPG hibridje gyakorolta. Kiskorom óta rajongok a történelemért, azon belül is a középkorért, aminél csak a régi könyvek iránt érzett vonzalmam erősebb (időnként el is töprengek azon, hogy miért is nem lettem könyvtáros), ezért aztán a korabeli illusztrációk és fametszetek képi világát fordulatos krimivel házasító Pentiment nálam tökéletesen betalált. Még a csupán alfaként létező, de már most roppant ígéretes - be is szippantott rendesen - Warhammer 40,000: Rogue Trader sem tudta megszorongatni.
Viszont ennyi elég is rólunk, inkább ti meséljetek lent a kommentek között azokról a játékokról, amelyek 2022-ben mélyen megérintettek, amelyekkel a legtöbb időt töltöttétek, és amelyekre mindig jó érzéssel fogtok visszaemlékezni.
