2024 valószínűleg nem úgy vonul majd be a történelembe, mint a videójátékipar legfényesebb tündöklő 366 napja. Sajnos nem volt olyan hónap, amikor ne kellett volna brutális leépítésekről, ígéretes stúdiók bezárásáról vagy érthetetlen kiadói döntésekről beszámolnunk. Az évről évre nagyobb bevételeket termelő, mégis üzleti viszonylatban igencsak fiatal gaming iparág jól láthatóan keresi még az útját, ennek pedig sajnos része az, hogy a cégek nagy pofonokba szaladnak bele.
A pofonok legtöbbször rosszul fogyó játékok formájában érkeznek, ami néha érthetetlen, legtöbbször azonban igencsak megalapozott. Az, hogy egy játék nem váltja be a stúdiók - és nem mellékesen a játékosok - hozzájuk fűzött reményeit, sok mindennel magyarázható: elhibázott vagy egész egyszerűen hiányzó alapkoncepció, tapasztalatlan fejlesztőcsapat, kiadói nyomásra sürgetett megjelenés.
Sajnos az idei év sem volt mentes az ilyen blamáktól, úgyhogy most összeszedtünk nektek néhány játékot, amik szerintünk finoman szólva sem azt kínálták, amit ígértek. Ha esetleg azon gondolkoznátok, hogy mivel üssétek el az időt az ünnepi időszakban, akkor az alábbi játékokat inkább hagyjátok le a bakancslistáról.
Alone in the Dark
A horrorzsánert régóta követők szíve bizonyára nosztalgikus dobbanással üdvözölte, amikor bejelentették, hogy újradolgozzák azt a játékot, ami olyan címeknek ágyazott meg, mint a Resident Evil vagy a Silent Hill. Ráadásul a fejlesztésért az a Mikael Hedberg felelet, akinek az Amnesia: The Dark Descent és a SOMA is ott virít az önéletrajzában.
Sajnos a sok jó előjel végül tévútra vezetett. Bár semmiképp sem hívnánk csapnivalónak az idei Alone in the Darkot, sajnos legjobb indulattal is középszerűnek nevezhető. A játékmenet döcögős, a harcrendszer lomha és suta, no és bugok is akadnak benne szép számmal.
Ráadásul a nosztalgia húrjait is csak elvétve pendíti meg a játék, hiszen az ikonikus tankos irányítást csak egy-egy rövidke szakaszon kapjuk meg és a történetet is teljesen átdolgozták. A játék javára írandó, hogy a fejtörők ötletesek és valódi sikerélményt ad a megoldásuk, és a főszereplő párost alakító David Harbour és Jodie Comer is igyekeznek élettel megtölteni a karaktereiket. Mindennek ellenére sajnos az Alone in the Dark szinte minden szempontból alulról karistolja azt, amit manapság jó horrorjátéknak neveznénk, és egy ilyen ikonikus brand felélesztése esetében ez igencsak kevés, így itt a helye a csalódások listáján.
Avatar: Frontiers of Pandora
Technikailag nem lenne itt a helye, mivel még 2023-ban jelent meg, azonban a tavalyi hasonló listánkra nem kerülhetett fel, mert csak a cikk megírása után volt lehetőségünk tesztelni a játékot. Márpedig a Ubisoft játéka megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, mégha nem is kerül különösebben díszes társaságba. Valószínűleg azok is elismerik, hogy az Avatar filmeknek nem a történetvezetés az erőssége, akik - ahogy e sorok írója - egyébként kedvelik James Cameron mozijait. Egy 2-3 órás mozifilmet még elvisz a hátán az, ha a közönség egy teljesen idegen, rettentően látványos és meglepő részletességgel kidolgozott világban barangolhat, ahol a történet lényegében alibiként szolgál a felfedezéshez.
Egy játéknál ez azonban sajnos már kevés. Márpedig az Avatar: Frontiers of Pandora mindent alávetett a látványnak, így olyan "lényegtelen" dolgokkal nem is foglalkozott, mint a változatos játékmechanikák, kidolgozott karakterek vagy logikus történetvezetés.
Tényleg jó Pandora élővilágában gyönyörködni, és bejárni a lélegzetelállító helyszíneket, de a fent említett hiányosságok miatt erre gyorsan ráun az ember. Ráadásul a kaland során képtelenek voltunk szabadulni attól a gondolattól, hogy egy avatarosított Far Cry-t játszunk, márpedig gamer legyen a talpán, akinek mostanra nincs csömöre a Ubisoft nyílt világú játékaitól.
Az Avatar világ szerelmesei valószínűleg megtalálják a számításaikat a kalanddal, de akinek nem emelkedik meg a pulzusszáma, ha a képernyőn feltűnik egy na'vi, az nyugodt lélekkel hagyja ki ezt a játékot.
Concord
Azután, hogy a címet a Sony brutálisan kivégezte elvitte egy (szerver)farmra, ahol boldogan élhet, szinte már sajnáljuk, hogy meg kell emlékeznünk róla ezen a listán. Főleg úgy, hogy a játék egyébként nem volt rossz. A gunplay élvezetes, a harc pörgős volt, a pályákat jó volt bejárni, az játékmenet átgondoltságról tanúskodott.
Még azt is a javára írnánk, hogy egyszeri vásárlás után semmilyen mikrotranzakciót nem erőltetett, ha nem ez lett volna az egyik oka, hogy két hét után dicstelenül lelőtték a játékot.
40 dolláros árcímkével kevesen voltak, akik bizalmat szavaztak egy újoncnak, amikor ebben a ligában olyan játékok érhetők el teljesen ingyen, mint az Apex Legends, a Valorant vagy az Overwatch 2, amik mögött évek csiszolgatása áll. Márpedig kizárólag PvP módot kínáló játékot nehéz fenntartani játékosok nélkül, ami már az első napokban megmutatkozott.
Érthetetlen, hogy a játékra 200 millió dollárt költő Sony nem próbálta meg átalakítani, ingyenesen elérhetővé tenni a játékot, hogy ezzel játékosokat csábítson a Concord táborába. Talán majd egy évtized múlva megtudjuk, hogy mi állt emögött a döntés mögött, addig azonban nem marad más számunkra, mint a keserű szájíz, amit a Concord emléke hagy maga után.
EA Sports Madden NFL 25
Mit várunk azoktól a sport franchise-októl, amik évről évre teljes áron igyekszenek ugyanazt a játékmenetet eladni a játékosoknak? Azt, hogy a mérkőzések legyenek látványosak, a ligák naprakészek, a mozgásanimációk gördülékenyek és az sem hátrány, ha egy kis sztorin keresztül győzelemre vezethetjük a saját csapatunkat egy bajnokságban. Röviden: adják vissza azt az élményt, amit a sportszurkolás ad, kiegészülve némi interaktivitással.
A Madden NFL idei felvonása sajnos ezt sem képes maradéktalanul megugrani. Az animációk gyönyörűek, amikor épp működnek és nem valami teljesen helyzethez nem illő mutatványba fognak bele a játékosok, vagy felejti el a játék, hogy a fizika törvényeinek minden bajnokságban illik engedlemeskedni. A félidei összesítők kurták, egyáltalán nem adják azt az érzést az embernek, hogy itt most egy jó mérkőzés zajlik. A csapatok örömujjongása teljesen esetleges, mindegy, hogy a Super Bowlt vagy egy előszezonbéli felkészülésmeccset nyertünk meg épp. A kommentátorok monoton hangon közölnek totális általánosságokat, ráadásul a Franchise-ban és a Superstar módban már nem is költöttek a szinkronra, a játékosok, edzők, riporterek is csak felirattal kommunikálnak.
Mindezt öntsük még nyakon az Ultimate Team mikrotranzakciós poklának pofátlan, kikerülhetetlen, folyamatosan az ember arcába nyomott promózásával.
Aki nem veszi meg minden évben a legújabb verziót az EA amerikai focis játékából, hanem csak akkor költ rá, ha valami tényleg újító kerül a játékba, az az idei felvonást nyugodtan kihagyhatja, nem éri majd nagy veszteség.
Harry Potter: Quidditch Champions
A Hogwarts Legacyval tavaly a Harry Potter élményre vágyó játékosok évtizedes várakozása végre kifizetődött. Valami azonban fájdalmasan hiányzott az igazi Roxfort élményből: a quiddich. A jelek szerint a Warner azon az állásponton volt, hogyha egyszer nekiállnak kidolgozni az ikonikus sport digitális verzióját, akkor az ne csak egy minijátékként kerüljön bele egy másik kalandba, hanem önálló játékként is legyen elérhető (és monetizálható).
A helyzet azonban az, hogy nem volt ebben a sportban annyi, hogy erre egy önálló cím épüljön. Pedig jó a seprűket irányítani, és élvezetes a hajtó, terelő, őrző és fogó szerepkörök megismerése. Gyorsan rááll az ember keze a röpködésre, ráadásul az egyjátékos módban bőven akad lehetőségünk gyakorolni, mielőtt élő ellenfelek ellen vennénk fel kesztyűt. Még a könyvekben leírt szabályokon is sikerült úgy változtatni, hogy az játékmenet javát szolgálja.
Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy hosszútávon elköteleződjön az ember a seprűlovaglás mellett. A mérkőzésekre hamar rá lehet unni és nincs elég játékmód, ami változatosabbá tenné kicsit az élményt. A fejlődés nem ad elég motivációt, hacsak valakinek nem okoz földöntúli örömet, hogy különböző seprűkért és ruhákért grindolhat.
A Quiddich Champions egy jól összerakott játék, ami ideig óráig élvezhető is, a csalódásunk inkább annak szól, hogy nyilvánvalóan látszik, hogy egy Hogwarts Legacyból kikerült, felduzzasztott minijátékot játszunk, amiért a Warner szeretett volna még extra 30 dollárt legombolni a játékosokról. Ettől függetlenül mi azt tanácsoljuk, hogyha szeretitek a Harry Potter világot, akkor várjatok ki egy combosabb akciót, és akkor húzzátok be a játékot.
A cikk folytatásához lapozz a következő oldalra!
