Ahogy az örökérvényű igazság is tartja, egyszer minden jónak vége szakad, így eljön az ideje annak is, hogy kifullad egy sokáig jól futó videojátékos franchise. Általában két opció közül választhatnak ekkor a lépni kényszerülő stúdiók: fogva a korábban megszerzett tapasztalataikat és tudásukat, egy teljesen friss IP hegesztésébe kezdhetnek, vagy a másik, általában nehezebb és komplexebb utat választva, új alapokra helyezhetik a megfáradt játékukat, ezzel is próbálva fenntartani a cím által korábban kiépített hírnevet, és az ahhoz kapcsolódó rajongótábort.
Számunkra az utóbbi formula lesz az érdekesebb, ugyanis ebben az esetben alkalomadtán tényleg egészen elképesztő átalakulásoknak lehetünk a szemtanúi. Már korábban összegyűjtöttünk nektek 10 olyan folytatást, ami jobb volt az eredeti játékoknál, de ezen a listán most kifejezetten olyan felvonások kaptak helyet, amik kivétel nélkül, teljesen új alapokra helyezték az adott franchise-t. Természetesen láthatunk majd ezek között gyönyörű, de kifejezetten csúfos átalakulásokat is, de persze ezeknek a megítélést teljes mértékben rátok bízzuk majd.
A gyűjtésünk éppen ezért, mint egyébként mindig, most is teljesen szubjektív, a szerepeltetett játékokkal csupán arról szeretnénk megemlékezni, hogy milyen drasztikus átalakulásoknak is lehettünk szemtanúi az elmúlt évek során. Ezzel egy időben pedig biztatunk titeket arra, hogy bátran írjátok meg, hogy szerintetek mik voltak azok a videojátékos-folytatások, amik drasztikusan átalakították a sorozatukat.
God of War (2018)
Még 2005-ben, a PlayStation 2 rendszerein került először összetűzésbe Kratos az Istenekkel, akinek haragja a Ready at Dawn jóvoltából később két rész erejéig még a Sony kézi konzoljaira, a PSP-kre is eljutott. Sok részt megélt a bemutatkozása után a széria, azonban a 2013-as előzménytörténet, az Ascension után nem sokat hallottunk róla, a sorozat jövője egy ideig a levegőben lógott. Cory Barlogék ekkorra már vélhetően érezték, hogy eljött az ideje a megújulásnak, így három év hallgatás után végre megtörték a csendet. A 2016-os E3 konferencián, a valaha volt egyik legepikusabb leleplezés keretein belül mutatták be az időközben jócskán megöregedett, apa szerepben tevékenykedő Kratos és fia, Atreus északi kalandjait.
Szakítva a korábbi agresszív, dinamikus kamerás hack and slash játékmenettel, egy sokkal komolyabb hangvételű történetet, ezzel pedig egy váll fölé helyezett nézetet kaptunk, amit ráadásul sikerült a játék narratívájával is tökéletesen összehangolni. A Santa Monica Studios a 2018-as God of Warral megmutatta, hogy miért, és hogyan is érdemes hozzányúlni, és újból életet lehelni egy már megfáradt franchise-ba.
Alan Wake 2
13 év telt el az első Alan Wake megjelenése óta, így nyilvánvalóvá vált, hogy az akkor bevezetett, mostanra már kissé megkopott mechanikák mindenképpen újragondolásra szorulnak majd az esetleges folytatás során. Sam Lake-nek és csapatának azonban még így is sikerült meghúzni a váratlant, elvégre az Alan Wake 2-ben Saga karakterével nem csak egy új főhőssel mélyítették a mostanra már egyszerre két szálon futó történetet, de a korábbi, olykor már-már meglehetősen repetitív akciójátékból egy sokkal kimértebb, hátborzongatóbb atmoszférával megspékelt túlélőhorrort szállítottak.
A Remedy pedig nem ódzkodott attól sem, hogy a műfaj legjobbjaiból merítsen inspirációt: több, a Resident Evil remake-ek és a The Evil Within játékokból ismeretes mechanikát véltünk felfedezni a kaland során. A mentési pontok, a cipősdobozok, az erősen korlátozott muníció, a lassabb fegyverkezelés és sebeink kötözése mind-mind a túlélőhorror műfaj nagyjait idézték, akik között méltó helyet foglal el az Alan Wake 2 is, kipróbálása nem csak a rettegésre vágyóknak ajánlott.
The Legend of Zelda: Breath of the Wild
Megérdemelten vált a játéktörténelem ékes darabjává a The Legend of Zelda sorozat, ami kezdetben egy felső, majd nem sokkal később egy oldalnézetes játékként törte magának az utat. A technológia fejlődésével, először az 1998-as, Nintendo 64-re kiadott Ocarina of Time során figyelhettünk meg egy komolyabb ugrást a szériában, ami első alkalommal helyezte 3D-s környezetbe Link kalandjait, ezzel frissességet injektálva az akkorra már kissé kimerült szériába. Idővel azonban ez a formula is megfáradni látszott, amit a japán vállalat éppen időben ismert fel, ezzel pedig a lehető legjobbkor helyezhette teljesen új alapokra a következő felvonást.
Olyannyira jól sikerült a művelet, hogy 2017-ben a The Legend of Zelda: Breath of the Wild megjelenésével megkaptuk a nyílt világ fogalmát újraértelmező (vagy éppen megteremtő?), valaha volt egyik leginnovatívabb akció-kalandjátékot. A Nintendónál ismételten mertek nagyot álmodni, ezzel pedig jó pár évre be is biztosították a sorozat jövőjét. A mostani formula ugyanis a kellő újításokkal garantáltan működni fog, elvégre a Tears of the Kingdom is pont annyival lett több és jobb, hogy egy közel tökéletes folytatásként üdvözölhettük a The Legend of Zelda játékok sorában.
Assassin's Creed Origins
Teljesen új időszámítás kezdődött a Assassin's Creed játékok életében a 2017-es Origins-zal, ami a korábbi lopakodásra és parkourozásra kihegyzett gameplayt, egy RPG-elemekkel erősen átitatott játékmenetre cserélte. A keményvonalas rajongók tetszését érthető módon nem nyerte el különösebben a vérfrissítés szellemiségében fogant változás, míg a kitartóbbaknak csak valamivel később, a 2020-as Valhallánál telt be a pohár. Ettől függetlenül az Egyiptomba kalauzoló eredettörténet, avagy az Origins, tényleg kifejezetten üdítően hatott az akkora már jócskán megfáradt szériára, viszont szépen fokozatosan korunk videojátékainak leggyakrabban jelentkező tünetegyüttesei mutatkoztak rajta, amik elsősorban az érdektelen, unalomba fulladó, gyűjthető elemekkel felduzzasztott nyílt világ fogalmában eresztettek gyökeret.
Ennek ellenére a játék azonban messze nem volt rossz: a homok fújta piramisok látképe lenyűgöző volt, a történet is egészen emlékezetesre sikeredett, a rengeteg tennivaló közül pedig tény, hogy mindenki találhatott magának valami érdekeset. A mostani formula azonban érezhetően közel sem lesz majd olyan időtálló, mint a korábbi (éppen ezért tudott kifejezetten üdítően hatni a tavalyi, gyökerekhez visszatérő Assassin's Creed Mirage is), így remélhetőleg a jövőben nem egy nagyobb térképpel és több gyűjtögethető aprósággal próbálják majd feldobni a franchise-t, hanem valamilyen számottevőbb változásnak is a szemtanúi lehetünk majd.
Tomb Raider (2013)
Történelmi évnek mondható a 2013-as a videojátékok szempontjából: nem csak a Grand Theft Auto 5, hanem olyan címek is ekkor jelentek meg mint a The Last of Us, a Bioshock Infinite, az Assassin's Creed IV Black Flag, vagy éppen a Batman: Arkham Origins - és ez még tényleg csak a jéghegy csúcsa. Így talán annyira az sem meglepő, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni olyan remek alkotásokról, mint például a Tomb Raider reboot, ami a 2008-as Underworld után teljesen új alapokra helyezte a szériát. A Crystal Dynamics hozzáértő kezeivel a lehető legszebb formájában tárta elénk a franchise-t, ami nem csak Lara különböző testrészeinek az eddigi legrészletesebb kidolgozottsága mentén volt tetten érhető.
A kaland ugyanis egy friss Lara-történettel rukkolt elő, miközben a korábbiaktól eltérően jóval nagyobb hangsúlyt fektetett a túlélésre, amit az olykor kifejezetten kreatív fejtörők, illetve barkácsolási mechanikák tettek még változatosabbá. Mindeközben pedig egy akcióval erősen megspékelt, és ami a legfontosabb, a Tomb Raider gyökereihez ízig-vérig hű élmény maradt. Egy erőszakos, olykor kihívásokkal teli kalandban lehetett részünk 2013-ban, ami mindamellett, hogy még több mint 10 évvel a megjelenése után is megállja a helyét, sikeresen helyezte vissza a franchise-t a térképre, izgatottan várjuk a folytatást.
Grand Theft Auto III
Elképzelhető, hogy a szériával csak később megismerkedők nem is tudták, hogy a Grand Theft Auto anno még egy felső nézetes akciójátékként kezdte a pályafutását, egészen pontosan 1997-ben, amit fővonalas játékként a két évvel később érkezett folytatása csiszolt valamivel finomabbra. A valódi áttörés azonban az ezredforduló után érkezett, amikor a GTA is átlépett a 3D-s környezetbe. Ennek első üdvöskéjeként pedig a hatalmas sikert arató, 2001-es Grand Theft Auto III szolgált, amire még a mai napig is szívesen gondolunk vissza.
A GTA 3 nem csak a mai modern részek alapjait fektette le, de a piac egészét megreformálta: a korábban még soha nem látott elbűvölő grafika, a bejárható nyílt világ, az ikonikus néma főhős és a történet mind egy következő szintre emelték az élményt, ami a későbbiekben aztán egyre nagyobb, szebb, és jobb lett. Mostanra pedig a jócskán elhúzódó fejlesztési ciklusok gondoskodnak arról, hogy a formula mindig kellőképpen, számottevő finomságokkal újuljon meg, ezzel pedig hosszú ideig működjön. 2025-ben már a hatodik számozott rész következik a sorban, várhatóan ez is minden rekordot megdönt majd.
Fallout 3
A korábbi izometrikus nézetet leváltva, egy teljesen új szemszögből fedezhettük fel a Fallout posztapokaliptikus világát a 2008-as harmadik felvonás során, ami a lehető legjobb döntésnek bizonyult a Bethesda részéről. A korábbi, sötét humorral megfejelt, CRPG műfajában induló játék helyett, a Fallout 3 immáron egy 3D-s környezetbe ültetett, akcióval tűzdelt játékmenettel várta a széria rajongóit. Sokak szerint azonban az átalakulás levét az írás, ezek mentén pedig a történet és a mellékküldetések itták meg, amik így sokkal felejthetőbbre sikeredtek. A kritikus hangok ellenére viszont azért bőséggel kerültek be, a Fallout-játékok szerves részét képező alkotóelemek is a folytatásba, amik gondoskodtak arról, hogy összességében egy szórakoztatóbb, közben pedig ízig-vérig Fallout élményben lehessen részünk.
Megtartották például az ikonikus S.P.E.C.I.A.L. rendszert, amivel továbbra is lehetőséget kaptunk arra, hogy feltornázhassuk hősünk egyes karakterpontjait, de korábbi fegyvereket és ellenségeket is viszontláthattunk a modern köntösbe burkolt folytatásban. A játék összességében pozitív fogadtatásban részesült, és bár mostanra némileg azért megkopott, sokan még a mai napig is a valaha volt egyik legjobb belső nézetes RPG-nek, annál többen pedig a legjobb Fallout-játéknak tartják, ami talán megjelenésekor még nem is sejtette, hogy több évtizedre alapozza majd meg a széria (olykor igen hullámzó) jövőjét.
Guilty Gear 2: Overture
Talán többeknek is egy kevésbé ismert cím lehet a Guilty Gear 2: Overture, ami azonban olyan szintű átalakuláson esett át 2007-ben, hogy vétek lenne lehagyni a listánkról. A sorozat első része még 1998-ban látott napvilágot, és a verekedős játékok műfaját igyekezett színesebbé tenni. Idővel azonban nehéz volt újat mutatni, így az Arc System Works úgy döntött, eljött az ideje, hogy egy kilencven fokos fordulattal teljesen új alapokra helyezzék a szériát. Ennek táptalajául pedig a Devil May Cry és Dynasty Warriors játékok szolgáltak, amiknek keresztezéséből megszületett az a bizonyos Guilty Gear 2: Overture, ami lényegében egy akció elemekkel vegyített, valós idejű stratégiai játékká transzformálódott.
A kombó egy kifejezetten izgalmas végeredményt szült, amiben értelemszerűen nem csak az eszeveszett kaszabolásnak, hanem az erőforrás-menedzsmentnek is jelentős szerep jutott, persze csak akkor, amennyiben igazán hatékonyak akartunk lenni. Figyelemre méltó az egészben, hogy az éles váltás ellenére az Overture folytatta a korábbi részekben felvezetett cselekményszálakat, ezzel tovább bővítve az univerzumát. A látszólag ellentétes műfajok keveredése révén a végeredmény azonban meglehetősen vegyes kritikai fogadtatásban részesült, valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy a későbbiekben mégis inkább a verekedős vonalhoz tértek vissza a fejlesztők.
The Bureau: XCOM Declassified
A sorozat rebootja, az XCOM: Enemy Unknown után közvetlen egy évvel érkezett meg a The Bureau: XCOM Declassified, ami azonban már első ránézésre is jelentősen eltért az előd által bevezetett, stratégiai alapokra építkező, körökre osztott taktikázós játéktól. A The Bureau ugyanis egy TPS nézetbe ültetett lövölde nyomdokaiba lépett, ami okkal váltott ki vegyes érzelmeket a kritikusokban és a rajongókban egyaránt. Elvégre az XCOM pontosan az a franchise volt, amit úgy szerettünk, ahogy van, éppen ezért érthetetlen volt az ilyen mértékű, radikális elmozdulás.
Bár a The Bureauban is próbálták megtartani a korábbi játékok alapköveit jelentő stratégiai elemeket, ezekkel pedig egyfajta valós időben játszódó, taktikázós lövöldeként álmodták meg az élményt, viszont a végeredménynek ezt a víziót aligha sikerült élvezetesen tálalnia. Nem csak a játékmenet, de a fapados fegyverkezelés és a felejthető történet is arra adott okot, hogy mi is, és a 2K is minél hamarabb elengedje a játékot, és visszatérjen ahhoz a műfajhoz, amiben már korábban is sikerült maradandót alkotnia.
Resident Evil 4
Persze a tavalyi remake tükrében most már sokkal nehezebb ódákat zengeni a 2005-ös, túlélőhorrorok és akciójátékok határmezsgyéjén táncoló Resident Evil 4-ről, pedig az alapjaiban változtatta meg a TPS műfajába ágyazott kalandok jövőjét, elvégre sikerült több szempontból is újat mutatnia: a korábbiaktól eltérő, váll fölé helyezett kamera, Leon dinamikus irányítása és mozgása, illetve a lőfegyverekkel történő célzás mind-mind olyan elemek voltak, amik később olyan játékok alapjaiul szolgáltak, mint a Dead Space, a Gears of War vagy éppen az Uncharted.
Ezekhez társult még a korát meghaladó színészi játék és szinkron is, amivel kiegészülve több év játéka címet is sikerült bezsebelnie Leon S. Kennedy spanyol kiruccanásának. Persze nem csak kritikai, de hatalmas anyagi siker is lett a játék: 2023 szeptemberéig több mint 13 millió példányt értékesítettek belőle, míg a tavalyi remake-ből már az első két hétben 4 millió darab talált gazdára, ami remekül mutatja, hogy a Resident Evil 4 öröksége milyen mélyen is ágyazódott be a videojátékos kultúrába az évek során.
Van valami amit esetleg hiányoltok a listáról? Bátran írjátok meg kommentben, hogy szerintetek mik voltak azok a videojátékos-folytatások, amik drasztikusan átalakították a sorozatukat!
