Mindig is megosztó téma volt a közösségben a játékok nehézsége, legfőképpen azért, mert nem egyszerű eldönteni, hogy mikor válik egy kihívás kellőképpen izgalmassá és motiválóvá, vagy éppen csap át indokolatlanul frusztráló akadályok sorozatába. Mindezek mellett azt is látnunk kell, hogy egyes játékosok a sikerért folytatott küzdelemben találják meg az élvezetet, míg mások - teljesen érthető módon - a könnyed, szórakoztató élményeket keresik, amikor egy fárasztó nap után kontrollert ragadnak.
Az elmúlt évek során rengeteg olyan videojáték látott napvilágot, amelyek még a tapasztaltabb játékosokat is rendesen megszorongatták, komoly kihívás elé állították - egyes címek éppen emiatt váltak ikonikussá. Az alábbiakban összegyűjtöttünk tíz olyan játékot, amelyek bár brutálisan nehezek, mégis teljesíthetőek, végigjátszásuk pedig garantáltan katartikus élményekkel ajándékozza meg az elkötelezett játékosokat.
Sekiro Shadow's Die Twice
Több szempontból is elmozdulást jelentett a Sekiro Shadow's Die Twice a FromSoftware korábbi alkotásaitól. Kétségkívül érezhetők voltak az akció-kalandjátékos jellemvonások, ugyanakkor a már jól ismert souls-komponensekkel fűszerezték meg ezeket, a csapat korábbi alkotásaihoz hasonlóan egy bénázás esetén büntető, ám az ügyességet bőséggel jutalmazó élményt szállítottak le Miyazakiék. A 2019-es év abszolút legjobb játékának választott Sekiro középpontjában a ritmusjátékokat idéző harcrendszer, illetve elsősorban a pontos hárítások és jól időzített támadások kitanulása áll, amely elengedhetetlen feltétele az előrehaladásnak.
Ennek hiányában még az egyszerű közellenfelek is komoly akadályokat jelenthetnek, amelyekkel még a souls műfajon edződött játékosoknak is könnyen meggyűlhet a bajuk. A Sekiro folyamatos tanulást, önreflexiót, és ami talán a legfontosabb, végtelen türelmet igényel, de éppen emiatt képes olyan szintű eufóriát kiváltani egy-egy boss legyőzése után, ami még a legkeményebb küzdelmeket is szép emlékekké varázsolja.
Super Meat Boy
Első ránézésre egészen ártalmatlan platformernek tűnhet a Super Meat Boy, a felszín alatt azonban egy izzasztó, brutálisan nehéz élmény rejtőzik. A játékban egy húskockát irányítva kell végigverekednünk magunkat az olykor teljesen elborult, különféle halálos szerkezetekkel és ellenfelekkel megspékelt pályákon, amelyek bár elképesztően nehezek, minden szempontból a fejlesztők kimeríthetetlen kreativitásáról árulkodnak.
Őrületes tempót diktál a Team Meat 2010-es alkotása, és ennek egyenes következménye, hogy elég gyakran landolunk majd a húsdarálóban. A precíz irányítás és a gyors reflexek elengedhetetlenek a sikerhez, de persze az sem árt, ha kötélből vannak az idegeink, ugyanis nem egyszer fogjuk azt érezni, hogy tudatosan szívóznak velünk a fejlesztők. A Super Meat Boy az évek során a hardcore játékosok és a speedrunnerek egyik egyértelmű kedvencévé vált, de ettől függetlenül a kihívásra szomjazó alkalmi játékosok is bátran tehetnek vele egy próbát. Manapság már fillérekért bezsákolható és lényegében minden platformon játszható; nincs kifogás.
Crypt of the NecroDancer
Nehéz elképzelni, hogyan illik össze két szervesen eltérő, stílusjegyeiben különböző műfaj, azonban a Brace Yourself Games nagy adag kreativitással megáldott fejlesztői bebizonyították, hogy a ritmusjátékok és a roguelike dungeon crawlerek igenis képesek együttműködni. A Crypt of the NecroDancer egészen különleges hibridnek tekinthető, amelyben minden mozdulatunkat a zene üteméhez kell igazítanunk, máskülönben pillanatok alatt elpatkolunk.
Hozzánk hasonlóan az ellenségek is ritmusra mozognak, viszont eltérő motívumaik - különböző ütemes támadásaik és mozdulataik - kezdetben szinte kiismerhetetlenek, ez pedig kifejezetten izzasztó összecsapásokat eredményez. A véletlenszerűen generált kazamaták tovább fokozzák az izgalmakat, és bár a nehézségi szint elképesztően magas, a precízre csiszolt irányításnak és a fülbemászó dallamoknak köszönhetően nagyon könnyen rá lehet csavarodni.
Cuphead
Kezdetben az egészen különleges, 1930-as és '40-es évek rajzfilmjeit idéző látványvilágával hívta fel magára a figyelmet a Cuphead, amelyről hamar kiderült, hogy pont annyira elbűvölő, mint amilyen nehéz. A bájos külső mögött ugyanis egy nehézség tekintetében egészen extrém, run and gun stílusú, javarészt bossokból álló platformer húzódik. A Cupheadhez szükséges koncentráció és precizitás teljesen mást szintet képvisel, amit leginkább a sokszínű, olykor egészen váratlan formát öltő bossok elleni küzdelmek során fogunk érezni. Előfordul, hogy konkrétan a teljes képernyőt beterítik az életünkre törő, szélsebesen felénk haladó lövedékek, melyeket közel lehetetlen kikerülni.
Öröm az ürömben, hogy három életponttal rendelkezünk, bár a játék végéhez közeledve - az egyre betegebb bossharcoknak köszönhetően - ez elég gyakran fog nullának érződni. A játék során elengedhetetlen továbbá a stratégikus gondolkodás, nem beszélve a "többet ésszel mint erővel" elvről, amely sok esetben célravezetőbb lesz a fékevesztett gombnyomkodásnál.
Amennyiben nem kenyered a szenvedés, van egy alternatíva is: ha elbűvöl a Cuphead világa, de megkímélnéd az idegrendszered, akkor érdemes a Csészefej és Bögrearc sorozat (The Cuphead Show!) felé venned az irányt, ami sokkal barátságosabb formában tálalja az univerzumot.
Sifu
Elsősorban innovatív harcrendszerével és játékmenetével keltette fel a játékosok érdeklődését a Sifu, az önálló stúdióként működő Slocap 2022-es beat 'em up játéka. Bár a verekedős bosszúhadjárat kétségkívül lenyűgözte a kritikusokat, a játékosok körében már sokkal megosztóbb fogadtatásban részesült - köszönhetően a csúcsra járatott nehézségének. Nem meglepő, hogy nem sokkal a teljes verzió megjelenése után többen is panaszkodni kezdtek arra, hogy a játék már-már élvezhetetlenül nagy kihívást jelent, amit a fejlesztők a nehézségi szintek utólagos bevezetésével igyekeztek kompenzálni.
Az összetett harcrendszer elsajátítása már önmagában is komoly kihívás a Sifuban, nem beszélve a kombókról, amelyek egyenletes összefűzéséhez elengedhetetlen a pontos időzítés és a gyors reakció. Kiemelten fontos ez a bossok és a minibossok esetében, ahol a támadási mintázatok felismerése is hangsúlyos szerepet kap. Ha egy egészen egyedi, tanulásra ösztönző, pörgős, ugyanakkor kemény kihívást jelentő verekedős játékkal feszegetnéd a határaidat, akkor érdemes lehet a Sifunak adnod egy próbát.
A cikk még nem ért véget, lapozz a következő oldalra!
