Lol, pont leszarom ezt a fos játékot, csak gyökerek játszanak ilyennel, de köztük is te vagy a legnagyobb lúzer, anyád is inkább vett volna kutyát
- sajnos nincs olyan internetfelhasználó és játékos, aki ne találkozott volna már hasonló bejegyzésekkel. A trollkodás jelensége olyan régi, mint maga az internet. Már a szövegalapú virtuális világokat (MUD) tanulmányozó Richard Bartle számára is feltűnt, hogy a játékosok egy része mások dominálása, zaklatása és sértegetése révén szórakoztatja magát.
Kicsit szélsőségesen, mégis igen találóan "gyilkosoknak" nevezte ezeket a játékosokat. A helyzet sajnos az internet és a játékvilág fejlődésével egyáltalán nem javult. Bár ma már nem gyilkosokról, hanem (a skandináv mitológiából ismert) trollokról beszélhetünk, a jelenség változatlan. A kérdés pedig, ami legtöbbünkben felmerül, amikor a fentihez hasonló bejegyzéseket olvasunk, hogy mégis mi motiválja a trollokat, miért futunk bele minduntalan valakibe, akinek mások megsértése és megalázása okoz örömet.
Online nincsenek gátlások
A pszichológiai irodalmat olvasva három különböző (de egymást nem kizáró) magyarázatra bukkanhatunk. Az egyik az online gátlás nélküliség elmélete (online disinhibition effect). John Suler pszichológus egyik régi tanulmányában amellett érvel, hogy az internetes közeg sajátosságai miatt az emberek másképpen viselkednek online, mint offline. Ez egyaránt lehet pozitív változás (könnyebben nyílunk meg, őszintébbek vagyunk), de negatív is: sokkal könnyebben ragadtatjuk el magunkat, és mondunk olyasmit, amit szemtől szembe soha nem mondanánk.
Gondoljunk csak bele: míg társaságban igyekszünk a lehető legilledelmesebben megtörölni az orrunkat, otthon, amikor senki sem lát, előfordul, hogy önfeledten beletúrunk. Valami hasonló játszódik le velünk az online környezetben is. Nem ismernek és nem látnak bennünket, ahogy mi sem látunk másokat, így aztán tetteinknek nincs akkora súlya, és rendszerint a felelősségre vonástól sem kell tartanunk. Ha megbántunk valakit, nem, vagy csak sokkal kevésbé szembesülünk ennek következményével: nem látjuk a másik szenvedését, megalázottságát vagy dühét, és mások rosszallását, elutasítását sem érzékeljük.
A betört ablakok elmélete
Egy másik elmélet szerint azok a városrészek, ahol megjelennek az elhagyatottság és a vandalizmus nyomai (például sok a betört ablak), rövid időn belül valóban elgettósodhatnak. Az arra járók ugyanis azt érzékelik, hogy ennek a környéknek nincs gazdája, és nyugodt szívvel rongálnak ők is "ennek már úgyis minden mindegy" alapon (akár olyan emberek is, akikben egyéb körülmények között fel sem merülne a rongálás mint lehetőség).
Ugyanezt az elméletet az online világra vetítve arra a következtetésre jutottak, hogy a fórumokon elszaporodó rasszista, homofób vagy egyéb módon sértő megjegyzések további hasonló megjegyzéseket vonzanak. Gondoljunk csak bele: valószínűleg magunktól eszünkbe sem jutna ilyen jellegű viccek elsütése, de amikor azt látjuk, hogy egy bizonyos videót, posztot mindenki durva poénokkal illet, mi magunk is sokkal kevesebb mérlegeléssel engednénk meg magunknak hasonlót. Egyébként itt is valami olyasmiről van szó, mint az előzőekben: egyrészt nem érvényesül az offline világban megszokott társadalmi kontroll, másrészt névtelenségünk és láthatatlanságunk folytán nem vonhatnak minket felelősségre tetteinkért. Így aztán nyugodtan kipróbálhatjuk, hogy milyen kimondani (leírni) azt, ami elsőre az eszünkbe ötlik.
A sötét tetrád
Míg az első két elmélet arra próbál választ adni, hogy miért lehet eltérés online és offline viselkedésünk között, egy régebbi kutatás eredményeit is érdemes megemlíteni, amely arra volt kíváncsi, hogy különböznek-e valamiben a rendszeresen trollkodók az átlagos felhasználóktól. Az eredmények az előző elméletek tükrében kicsit meglepőek, ám annyira mégsem. A kutatók ugyanis azt találták, hogy a trollok az átlagfelhasználókhoz képest magasabb pontszámot értek el a következő négy vonás (a sötét tetrád) tekintetében:
Szadizmus: a trollok örömüket lelik mások provokálásában, megalázásában, sértegetésében, becsmérlésében.
Narcizmus: élvezik a rivaldafényt, azt, hogy mindenki velük van elfoglalva, és olyan ellentmondást nem tűrően nyilvánítják ki a véleményünket, mintha az örök igazság birtokában lennének.
Machiavellizmus: dominálni akarnak mindenkit, és céljaik elérése érdekében gátlástalanul felhasználnak bármilyen eszközt: nem riadnak vissza az emberek kihasználásától, a sértő és bántó megjegyzésektől.
Antiszociális viselkedés (pszichopátia): nem élik bele magukat mások helyzetébe, nem gondolkoznak el azon, hogy bántó megjegyzéseik hogyan eshetnek másoknak, vagyis nem empatikusak. Lelkiismeret-furdalásuk vagy bűntudatuk sincs, nem érzik tetteik súlyát.
A négy felsorolt vonás közül azonban a szadizmus bizonyult a legerősebbnek. A kutatók szerint a trollok a "káosz ügynökei", akik élvezettel nyomkodják az áldozatok érzékeny pontjait, és gyönyörködnek az okozott szenvedésben. Ezek alapján az online trollkodás sokkal inkább a mindennapi szadizmus internetes megnyilvánulása, mintsem általános online jelenség. Ez azonban egyetlen, friss kutatás eredménye, így a kép minden bizonnyal jóval árnyaltabbá válik, ahogy több felmérés születik a témában.
A troll-lélek bugyrai
Ha még mélyebbre ásunk a troll-lélek bugyraiban (és itt inkább a komoly trollkarriert befutókra, és nem annyira a hobbitrollokra gondolok), felmerül a kérdés, hogy mit nyernek ebből a kifejezetten sok erőfeszítést és rafinériát igénylő tevékenységből. Először is minden kétséget kizáróan figyelmet, ami nagyon értékes lehet azoknak, akiknek ez a való életükből hiányzik. Mások becsmérlésével és önmaguk felsőbbrendűségének fitogtatásával hatékonyan képesek leplezni (sokszor még önmaguk előtt is) valódi önbizalomhiányukat és kisebbrendűségi érzésüket. A trollkodás ugyanakkor nemcsak mások figyelmét vonzza, de sikeresen el is tereli a troll figyelmét saját életének problémáiról és hiányosságairól. Ráadásul remek módszer arra, hogy a troll önmaga ellen irányuló elégedetlenségét, haragját vagy szégyenérzetét másokra vetítve csillapítsa szorongását.
Hagyjuk a trollt éhen veszni
"Ne etesd a trollt!" - szól a bölcs mondás. És nem véletlenül. A trollnak ugyanis szüksége van a felháborodásunkra, sértettségünkre, nyilvános szenvedésünkre, akár egy falat kenyérre. Ahogy pedig a tűz eloltásának egyik legjobb módja az oxigénhiányos állapot létrehozása, úgy a troll éheztetése is meglepően eredményes. A nehézség sajnos abban rejlik, hogy trollunk mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy reakcióra bírjon minket.
Jól tudja ugyanis, hogy mindegyikünknek megvannak a maga érzékeny pontjai, amelyekre gondolkozás nélkül ugrunk. Ilyenkor álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk bele, hogy ez csupán egy csapda. Az üzenet nem is személyesen nekünk szól, hiszen a troll rendszerint nem is ismer minket. Ha ennek ellenére mégis mély fájdalmat érzünk, gondolkozzunk el azon, hogy mennyire vagyunk elégedettek saját magunkkal és saját életünkkel, nem hiányzik-e valami, ami miatt a kelleténél érzékenyebbek vagyunk a minket ért támadásokra. Vagyis használjuk fel mi is a trollt önmagunk mélyebb megismerésére és gyenge pontjaink tudatosítására.
A cikket eredeti formájában még 2015-ben Király Orsolya szociológus és Nagygyörgy Katalin pszichológus írták, akik az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának Ph.D. hallgatóiként néhány éve Dr. Demetrovics Zsolt vezetésével vizsgálják a videojátékok pszichológiai vonatkozásait.
Az Extra Life a GameStar társadalmi felelősségvállalásként indított rovata, célja az, hogy a fiataloknak és a szülőknek szakemberekkel közösen segítsünk, beszéljünk olyan kérdésekről, amik éppen téged is érinthetnek.
