A Marvel nem is választhatott volna jobb stratégiát annál, hogy elkezdik a Bosszúállók világát felépíteni afféle hagymaeffektusként a tagok egyesével történő bemutatásával, és ahogyan egyre beljebb haladunk a rétegeket lehántva, úgy kapjuk meg a szuperhősfilmek történetének legnagyobb apropóját. Ha Thor világa lenyűgözött, ha Vasember poénjai és jelleme lehengerelt és Amerika Kapitány történetét látva megdobbant a szíved, a Bosszúállóktól egyenesen adrenalinban és mámorban fogsz úszni! Figyelem! A következő írás spoilereket nem, határtalan ömlengést és piedesztálra emelést annál inkább tartalmazni fog!
A Bosszúállókban olyan szuperhőscsapat áll össze, melyet korábban soha nem láthattunk még együtt mozivásznon. Sokan várunk arra gyermekkorunk képregénygyűjtési szakasza óta, hogy a rajzolt és egekig magasztalt figurákat mozgásban, vásznon láthassuk és méltóan mutatkozzanak be nekünk, ahogyan azt fantáziadús kobakkal elképzeltük.
Hihetetlen módon Joss Whedon szinte időutazóként belelátott agyunk legrejtetebb zugába és felismerte azt, hogy a szemkápráztató és gigászi bevételeket termelő látványvilág és effektorgia mellett (félreértés ne essék, szükség van erre is) meg kell ismertetni a nagyérdeművel a karakterek valóját is. Hiszen gondoljunk csak bele: mindegyik szuperhős valamilyen dráma folytán vált azzá, aki és az életükben drasztikusan bekövetkezett változás okozta erejük forrását. Hulkot gammasugárzás érte, melynek következtében bujdosnia kell és folyamatosan kontrollálnia magát, Thor-nak a szerelme és az otthona között kellett választania, valamint a testvérét is "elvesztette". Nem rózsásabb a helyzet az örök bohém Vasember esetében sem, hiszen a szíve felé száguldó szilánkokat egy olyan fegyver okozta, melyet ő tervezett és forgalmazott és csupán egy erőteljes szerkezettel védheti életét.
A remek értékelést kapott premier kritika folytatása elolvasható a CineStar honlapján.
