Megtippelni sem merem, hányan vették komolyan a Ubisoftot, amikor bejelentette az Eagle Flightot. Sokan csak legyintettek, hogy "rendben, repkedhetünk majd Párizs felett sasként, és biztosan ezt is tök jó lesz egyszer kipróbálni", de kevesen tudták elképzelni, hogyan építhet bárki a koncepció köré teljes értékű játékot. Egy kicsit én is szkeptikus voltam, de szerencsére nem nekem kellett ezt a problémát megoldanom, a Ubisoft Montréal srácainak pedig voltak jó ötletei - bár lehetett volna belőlük több is.
Szelek szárnyán
A játék nem titkolózik, már címével elárulja, miről van szó: sasok vagyunk, és repülünk - a fejlesztők olyannyira nem aprózták el, hogy még a csőrünk is látszik. A sztorimódban(!) az a feladat, hogy Párizs lekicsinyített, rajzolt mása felett repkedve hajtsunk végre feladatokat, a multiban pedig öt másik játékossal együtt, két csapatban vadászhatunk döglött állatok tetemeire - aki gyorsabban megszerzi és beviszi őket a fészkébe, az vacsorázhat.
Az egyjátékos szegmens teljesítéséhez körülbelül négy óra kell, kicsit több, ha össze akarjuk gyűjteni a városszerte elszórt tollakat és a vízből kiugráló halakat. A posztapokaliptikus Párizs, amelyet már teljesen visszafoglalt a természet, nagyon hangulatos; élvezet körberepülni, látni az élővilágot (egyebek mellett zsiráfok, elefántok, őzek költöztek be), felszállni az Eiffel-torony tetejéig, és onnan lenézni a Notre Dame-ra. A barna szín erősen dominál, ami ha távolról nézelődünk, egy idő után kissé unalmas, de a házak között, a hidak alatt szállni mindig élvezet.
Külön plusz pont jár azért, hogy nem szédültem annyira, mint vártam (valószínűleg a mindig fix csőrnek köszönhetően). Amikor karikákon kell átrepülni, gyors mozdulatokra van szükség (fejünk döntögetésével kanyarodunk; könnyű, és többnyire nagyon jól működik, csak vigyázni kell, hogy ne húzzuk meg a nyakunkat), viszont még ekkor sem éreztem hányingert. Egy kicsit izzadtam, de volt már sokkal rosszabb is.
A madár az ász
A karikakergetős küldetések mellett sok más aktivitást kipróbálhatunk. Az egyikben például a vízből kiugráló halakat kell elkapni, egy másikban elkísérjük megsérült madártársunkat, és rikoltásokkal (nem valódiakkal, gombnyomásra működik) elkergetjük a támadó keselyűket. Minden játékban utáltam a kísérgetős küldiket, de ez kivétel volt.
Az Eagle Flight áll a legközelebb ahhoz, amit nemcsak techdemónak, hanem szinte teljes értékű VR-játéknak hívhatunk. Ha esetleg végigjátsszuk a sztorit, akkor is visszatérhetünk megküzdeni a jobb eredményekért, úgyhogy négy óránál azért több játékidőt kínál. Pár multis mód még elférne, de talán idővel bővítik a felhozatalt.
