Részben Vint Cerfnek köszönhetjük azt, hogy a TCP/IP protokoll létzik, úgyhogy ha valaki, ő tudja, milyen jövő várhat a digitális világra.
Világunk már közel teljesen átállt arra, hogy képeinket, dokumentumainkat, tulajdonképpen emlékeinket digitális formában tároljuk. Ez rövidtávon persze működő dolog (amíg tönkre nem megy az ezeknek otthont adó adattároló), Cerf szerint viszont a jövő történészei bajban lehetnek, ha a mi múltunkban akarnak kutakodni. Úgy véli, pár évtized, évszázad múlva már teljesen más számítógépeken dolgoznak, melyeken a mai szoftverek képtelenek lesznek futni.
Az úriember szerint egy hardverből és szoftverből álló, archiválási célokra kifejlesztett eszközre van szükség, mellyel áthidalhatóvvá válna a probléma, és a jövőben ennek segítségével könnyedén meg lehetne nyitni a ma még problémamentesen futó szoftvereket. Azt javasolja, hogy
Példaként hozta fel a ZX Spectrumhoz írt programokat, amiket magnókazettáról lehetett futtatni, és még ha a kazetta maga nem is sérült, az, hogy szinte lehetetlen a lejátszáshoz szükséges eszközöket beszerezni (és ha sikerül is, nem tudjuk egykönnyen összehangolni mai számítógépeinkkel), gyakorlatilag használhatatlanná teszi. Mint azt bizonyára ti is tapasztaljátok, lassan az optikai meghajtók is elvesztik létjogosultságukat, és ha így haladunk, pár év múlva már a működő DVD-lejátszó is kincsnek számít majd. De ez még a távolabbi jövő.
Mit gondoltok, tényleg kell ettől félnünk, vagy a tudósok már most is előre gondolkodnak, és ami fontos, az megmarad a jövő emberei számára?
