Amikor ezeket a sorokat írom, már csak néhány napra vagyunk a Blizzard következő nagy bejelentésétől. Hamarosan le fogják leplezni a World of Warcraft újabb fejezetét (majdnem biztos, hogy nem Dragonflight címmel, akármit is találtak a kódban az abban turkálók), és ezért úgy éreztük, hogy itt az ideje végigmenni a világ legismertebb MMORPG-jének történetén, és rangsorba rendezni annak kiegészítőit.
Mielőtt elkezdenénk taglalni, hogy miért téved mindenki, és hogy miért nálunk van az abszolút igazság, jobb, ha tisztázzuk a nézőpontokat. Bár a szerkesztőségből sokan WoW-oztunk, és elmondtuk a véleményünket a lista összeállításakor, én magam a World of Warcraft európai indulása óta járom Azeroth útjait. Az is igaz, hogy voltak kisebb-nagyobb kihagyásaim (főleg mert taknyos kölköknek a bankok nem adnak dombornyomott bankkártyát), az accountom még sosem kapott egyszerre 6 hónapnál hosszabb pihenőt.
A progresszív raidelős karrierem véget ért a Wrath of the Lich King első fele után, azóta pedig maximum Normal nehézségű raideket és 10-es alatti M+-okat futok. A felszerelésem értékeinek növelése számomra messze nem olyan érdekes, mint karaktereket szintezni, a lore-t bújni, mókás melléktartalmakat kergetni vagy ritka mountokat gyűjtögetni.
Ahogy megyünk végig a kiegészítőkön, tartsátok szem előtt, hogy én mit tartok szem előtt, aztán a kommentek között majd összeveszhetünk.
8. Shadowlands
Tudom, hogy ez nem teljesen fair, tekintettel a keserű emlékek közelségére, de a Shadowlandsszel szembeni gyűlöletem személyes. Nincs kiegészítő, ami annyira meggyötörte volna lelkesedésemet az univerzum iránt, mint Steve Danuser és írócsapatának amatőr szerencsétlenkedése.
Az új lore szerint ugyanis Arthas, Sargeras, Ner'zhul és a többi jól ismert Warcraft-szereplő tetteiért nem ők maguk feleltek, hanem a félmeztelen Jailor, és kollégája, Denathrius. A túlvilág aranycsapata ugyanis szétküldött egy sereg Dreadlordot az anyagi létsíkon, ők pedig beépültek mindenhová, hogy manipulálhassák a Warcraft I óta történt (és azt megelőző) eseményeket. Erre még jött Sylvanas amatőr karakterdrámája, Elune és a többi istenség mítoszának teljes lerombolása, és meg is kaptuk az eddigi legszánalmasabb fanfictiont, amit valaha olvastam (és én hűséges Tumblr-tag voltam 2015-ig).
A borzalmas sztori mellé kaptunk egy vállalható, de nem túl izgalmas túlvilágot. A Shadowlands lényege az lett volna, hogy felderíthessük a halál utáni élet titkait, és bár bejárhattunk 2 érdekes zónát, a nagy része unalmas és jellegtelen régiók összessége volt. Ugyan a 9.0 alapvetően kellemes élményt adott, az azt követő frissítések nagyon lassan érkeztek, az általuk hozott tartalmak sablonosak, felejthetők, üresek voltak.
Véleményem szerint ez a legnagyobb hibája a Shadowlandsnek. Tudnék itt most listázni izgalmas pillanatokat (kezdve az Ysera küldetéssor-átvezetőjével), de az igazság az, hogy az elmúlt 1,5 évben csak a szokás tartott bejelentkezve. Lesznek, akik a Warlords of Draenorra vagy a Battle for Azerothra mutogatnak majd, mint legrosszabb WoW kiegészítőkre (nem alaptalanul), de az én szememben nincs nagyobb bűn annál, mint hogy valami ennyire szemtelenül unalmas legyen. Most, a kiegészítő végén csak abban reménykedek, hogy a 10.0 után soha többé nem kell majd betennem a lábam a Shadowlandsre, és mind elfeledkezhetünk a létezéséről.
7. Warlords of Draenor
Valahol a végtelen idősíkok csomójában van egy univerzum, ahol a Warlords of Draenor ennek a listának az élén áll. Abban a világban a Blizzard végre hajlandó volt megmagyarázni az alternatív univerzumok szabályait, Shattrath lett az Alliance fővárosa, és a 6.1-nek nem a S.E.L.F.I.E. kamera volt a legerősebb újdonsága. Ott azonban a Legion egy sokkal rosszabb kiegészítő lett, mint a mi világunkban, de erről később.
A Warlords ötlete alapvetően a helyén volt: visszatérünk a múltba, hogy szemtől szemben küzdhessünk az ork nagyurakkal. Egy olyan alternatív világban járhattunk, ahol a horda tagjai nem ittak bele meg a démonok vérébe, és szabad harcosokként tombolhattak ellenünk. Ennek a tetejébe megkaptuk a Blizzard első próbálkozását a housing rendszerrel, egy gyönyörű világot izgalmas zónákkal, és két emlékezetes raid instance-ot is.
A WoD helyét listán azonban a kihagyott lehetőségek sora betonozta be: talán egyik kiegészítő sem hagyott ott annyi tartalmat a vágóasztalon, mint a Warlords. Ennek ugyan meglett az eredménye, de a 6.2 után egy hosszas és fájdalmas várakozás következett, míg a Legion meg nem érkezett. Mindnyájan csak ültünk és vártunk a Garrisonjainkban hónapokig, mígnem Gul'dan végre felkelt a hátsójáról és elindította a Warcraft új aranykorát.
6. Cataclysm
Biztosan vannak listák, amiken Deathwing dicsőséges kitörése előkelőbb helyen szerepel, de a helyzet az, hogy a Cataclysm több gondot okozott, mint hasznot. A World of Warcraft a Wrath of the Lich King után belépett egy átalakulási fázisba: rengeteg korábbi játékelem tűnt el, a kasztokat és a talent-rendszert jelentősen letakarították, a világ pedig hatalmasat változott.
Sajnos a tartalom mennyiségén is látható volt, hogy a Blizzard rengeteg erőforrást költött a régi világ rendezésére. Deathwing érkezésével a korábbi zónák nagyban átalakultak, mindenhova új questek kerültek, és minden egy kicsit szebb és csillogóbb lett. Ez lehetővé tette, hogy mindenhol repülhessünk, de kevés erőforrás maradt az új tartalmak leszállítására. A Cataclysm a másik olyan kiegészítő, ami rengeteg vágást szenvedett el, így végül egy sovány csomag lett.
Ettől függetlenül azért a sárkányos téma megnyert minket, a kasztjainkat élvezettel fejlesztgettük, és a raidek és dungeonok sokáig elszórakoztattak minket. A minőséget eltekintve egy átlagosan "jó" csomag volt, de időről-időre keserűen gondolunk vissza a rengeteg kimaradt ziccerre.
5. Battle for Azeroth
A Battle for Azeroth számtalan hibája mellett még hátrányból is indult: a Legiont kellett követnie, ami még úgy is nehéz lett volna, ha a stúdión belül minden rendben van, és a csapatnak rendelkezésére áll a világ összes pénze. Ez persze nem így volt.
Ettől függetlenül a kiegészítő első fele kifejezetten izgalmasra sikerül. A Blizzard többféle játékrendszerrel is kísérletezett, ráadásul felfedezhettük végre Kul'Tirast és Zandalart, melyek a Warcraft történelmének kezdete óta létező régiók voltak. Mindemellett beleáshattunk Jaina Proudmoore traumájába, és a Horda identitászavaros politikai helyzetébe.
A problémát ebben a kiegészítőben a számtalan, kevésbé izgalmas endgame játékrendszer és a zavaros narratíva okozta. A napi küldetések, a Heart of Azeroth, az Island Expedition grind, a félresikerült Warfronts, az Essence-ek, az Azerite gyűjtés, és a 8.3-as patch egésze kellemetlen szájízt hagyott az emberekben. Mindenki csak azt várta a folytatástól, hogy kevesebb kötelező feladatot adjon a kalandozóknak, és hát ezt végül is megkaptuk a Shadowlandstől. Vigyázz, mit kívánsz...
4. Wrath of the Lich King
A BfA után nagyon nehéz sorrendet állítani, mert az ötödiktől a második helyezésig tulajdonképpen bárhogy rendezhetnénk a kiegészítőket. A Wrath of the Lich King is csak azért ül a negyedik helyen, mert a többi kiegészítő valami különlegesebbet nyújtott.
Aki a tinédzserkora nagy részét a Warcraft III-mal töltötte, akárcsak én, bizonyára hatalmas lelkesedéssel várta Arthas sztorijának folytatását. Az ígéret, miszerint Northrendre megyünk, és ott lépten-nyomon belefutunk majd a bukott hercegbe, elég volt ahhoz, hogy a gyűjtői doboz mellett döntsünk. Nem bántuk meg a vásárlást: amint a hajónk megérkezett Howling Fjordba, és felcsendült a háttérzene, már tudtuk, hogy a következő 2 évben sok baj nem érhet.
A szintezési élmény izgalmasabb volt, mint bármi, amit a World of Warcraft addig leszállított: koherens, összetett sztoriszálakat játszottunk, melyek során vagy maga a Lich King, vagy a csatlósai bukkantak fel. A Blizzard már itt éreztette velünk, hogy Arthasnak sokkal fontosabb szerepe lesz itt, mint Illidannak volt a TBC-ben. Később a dungeonök és raidek során is látható volt, hogy ő keveri a kártyákat a háttérben, a narratívát pedig a játék első, komolyabb átvezető videója is emlékezetessé tette. A Wrathgate-et követő események máig a közösség kedvencei.
A végjátékot itt még nem bolygatta fel túlzottan a Blizzard: reputációs mérők, dungeonok és raidek várták a legmagasabb szintig eljutó kalandorokat. Minden kicsit könnyedebb, minden kicsit pörgősebb és minden kicsit látványosabb volt, mint az alapjátékban. A WoW nagyot változott a Lich King bukása után, de az Icecrown tetején történtek sokak szemében játéktörténelmi pillanatot, és egy legenda végét jelentették.
3. The Burning Crusade
A vanilla verzióban a játékosok szinte már mindent láttak, és mindenki a közelgő kiegészítőről pletykált, amikor eldördült Liam 'O Brian felkiáltása:
"YOU ARE NOT PREPARED"
A The Burning Crusade intrója bemutatott nekünk két új fajt, és egy új világot: a korábbi Warcraft játékokból megismert Outland várt ránk, ami az évek óta csendesen hümmögő Dark Portal túloldalán bujkált.
A Hellfire Peninsulába való megérkezésünkkor már tudtuk, hogy a Blizzard valami egészen újat hozott nekünk. A tompán kongó zenei taktusokat, az égen tekergő mágikus orkánok és a Dark Portalt ostromló démonok látványát sosem feledjük el. Ebben az időszakban a WoW egy jóval egyszerűbb játék volt, jól körülhatárolt fejlődési rendszerrel: lépj szinteket, pörgess questeket, grindolj reputációt, aztán mehetnek a raidek és a nehezebb dungeonok. A loot izgalmas volt, és bár sztorinak híján volt a játék, az atmoszféra mindenért kárpótolt.
Az Aldor és Scryer frakciók, az első repülő hátasok, és a csatáink a legendás Kael'Thas Sunstrider és Illidan Stormrage ellen olyan pillanatok voltak, melyek örökre bevésődtek az emlékezetünkbe.
2. Mists of Pandaria
A Cataclysmet követő kiegészítőt legalább annyian gyűlölik, amennyien imádják. A Mists of Pandaria egy teljesen új vizuális stílust hozott a Warcraft világába, ami rengeteg érdeklődőt eltántorított. Sokan felháborodtak, amikor meglátták a Pandaren faj bemutatkozóját, és a fórumok "ÓH KUNG FU PANDA LESZ A WOW-BÓL?" felkiáltásokkal voltak tele. Ami azonban a ködön túl várt ránk, az a játék első életszakaszának legizgalmasabb kiegészítője volt.
Pandaria földje filozófiai leckéket rejtett, új karaktereket mutatott be nekünk, és beindította a World of Warcraft legjobb frakcióháborúját. Az Alliance és a Horde vérgőzös csatákat vívott az új világ minden négyzetméteréért, a hadjáratnak pedig mi is részesei lehettünk. Az ütközetek között persze meglátogathattunk egy rakat kisebb csoportot és a napi küldetések alatt a legkülönbözőbb feladatok vártak ránk: itt horgászgattunk, ott sárkányt neveltünk, amott bogarakat irtottunk. A játékélmény színes és változatos volt, a történetmesélés pedig rengeteg új sztoriszállal és mitológiai alakkal bővítette Azeroth történelmét.
A Mists végén befutott Timeless Isle annyira jól sikerült, hogy a Blizzard azóta is próbálkozik minden kiegészítőbe becsempészni egy újabb változatát, de Argust leszámítva nem tudta lemásolni annak varázsát.
1. Legion
Valahol egy kaliforniai kávézóban eldőlt, hogy a fantasy történelem legfontosabb orkjait elföldelik, és jelöletlen sírjaikra felhúzzák Sargeras oltárát. Látva, hogy a Warlords of Draenor nem aratott osztatlan sikert se a játékosok, se a kritikusok körében, a későbbre tervezett tartalmi bővítéseket a kukába dobták, és minden erőforrást a Legionre csoportosítottak. Az eredmény egy olyan kiegészítő lett, amit a stúdió valószínűleg sosem lesz képes megismételni.
A Demon Hunter karakterosztály, az Artifact fegyverek, a kasztbázisok, a kaszt-specifikus tartalmak, és a 77 naponta érkező frissítések a World of Warcraft aranykorát hozták el. A Mythic+ és a World Quest rendszerek biztosították, hogy a szintezés után is mindenkinek legyen tennivalója, az olyan mellékes tartalmak pedig, mint a Chromie-küldetéssor, az Artifact horgászbot vagy az Illidan történetéről mesélő missziók az alkalmi játékosok tömegeit is elszórakoztatták.
A Burning Legion visszatérése megmutatta a Blizzard történetíróinak igazi erősségét is: csak egy egyszerű központi konfliktus kell, amire mindenféle extra történetet fel lehet aggatni. Szembenézhettünk Gul'dannal, Kil'jaedennel és elutazhattunk a Legion otthonára, Argusra is. Régóta fennálló kérdések kaptak választ, és hosszú ideje forrongó konfliktusok végére került pont. Mi pedig ott lehettünk az első perctől az utolsóig.
Szinte biztos, hogy a következő kiegészítő nem fogja tudni visszahozni a Legion fénypontjait, de nem is ezt várjuk tőle. A Blizzard 2016-ban rengeteg újfajta megoldással és tartalomtípussal újra érdekessé tette a világ legismertebb MMO-ját. Mi azt szeretnénk látni, hogy a stúdió ismét lép egy nagyot, és felborítja az asztalt. Hogy ez megtörténik-e, az napokon belül ki fog derülni.
