Nem a legdicsőségesebb időszakát éli most a Rockstar Games. Boldogtalanok a Red Dead Online vadnyugati kalandorai, akik messze nem kapnak annyi törődést, amennyit elvárhatnának egy live service-es játék vásárlóiként, és nem vidámak a GTA-rajongók sem, akik tavaly egy minősíthetetlen, mára azért lényegesen játszhatóbb remastercsomagban voltak kénytelenek nagyot csalódni, most pedig a Grand Theft Auto V megúszós újrakiadását tette eléjük a csapat, ami néhány éve még minőségi munkáiról volt híres.
Amikor az eredetileg Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra kiadott Grand Theft Auto V-öt átültették PlayStation 4-re és Xbox One-ra, nem spóroltak az energiákkal: a játék egyebek mellett egy komplett, kidolgozott, ha nem is tökéletes, de használható belső nézetet kapott, aminél olyan apróságokra is figyeltek, hogy az autókban a műszerfal aktív legyen. Tipikus, a Rockstarhoz méltó, aprólékos munka volt, olyan extra, amiért simán benyeltük, hogy újra megvetetik velünk a játékot, amiért egyszer már fizettünk.
A PlayStation 5-ös és Xbox Series X|S-es újrakiadás azonban semmivel nem tudja megindokolni az árát, még úgy sem, hogy most épp néhány hónapig extra akciósan lehet beszerezni. Kizárólag olyan újítások érkeztek hozzá, amiket más fejlesztők ingyenesen belepatchelnek alkotásaikba, és külön fájó, hogy azok, akik már egyszer vagy kétszer teljes árat adtak a GTA V-ért, nem kapnak semmilyen kedvezményt.
Úgy még inkább kellemetlen az egész, hogy egy két generációval korábbi játékot pofozgattak, amit a háttérben futó kód jelentős részének újraírása, a textúrák teljes újrarajzolása nélkül csak egy darabig tudnak módosítgatni, és ezen korlátozás miatt nem adja azt az élményt, amit egy jelenlegi generációs játéktól elvárhatunk. Tény, hogy annak idején meghaladta a korát, és ma sem nevezhető rondának, de kilenc évvel később már más a sztenderd, mást tartunk lehengerlőnek.
Ó, a franyóba, itt megyünk megint
Az nem változott, hogy a Grand Theft Auto V még mindig egy fantasztikus játék, érdekes karakterekkel, bizarr szituációkkal, de legfőképp egy olyan életszerű, izgalmas és részletesen kidolgozott világgal, amilyet nagyon kevés fejlesztő képes megalkotni. Akit valahogy elkerült az elmúlt 9 évben, az mindenképp vagy ezzel, vagy a PC-s változattal vágjon bele a kalandba, hiszen nyilván rengeteget fejlesztettek rajta, vannak olyan funkciók, amik korábban nem voltak, és 60 fps-sel játszani mégis csak jobb élmény, mint 30 fps-sel beérni. Néhány poén, gag már nem ül úgy, mint 2013-ban (őrültebb világot élünk, mint amilyet a Rockstar elképzelt), de azért még mindig érthető és értékelhető.
Az új változatban nincsenek új tartalmak (a GTA Online-ban igen, de arra mindjárt kitérünk külön), csak és kizárólag technológiai oldalon történtek előrelépések. Ezek közül leginkább a töltési idő lerövidülésének tudunk örülni: nem nulla, amit nem is vártunk el egy ilyen részletes játéktól, de mégis csak elviselhetőbb a 20-30 másodperces várakozás, mint a korábbi másfél perces, és gyorsabban válthatunk a főszereplők között is.
Általánosságban jobb lett a textúrák minősége (amit persze csak az vesz észre, aki konkrétan hasonlítgatja az előző változatokhoz), valamivel tényleg élesebbnek tűnik minden, mint ezelőtt... amíg a kamera rá nem közelít egy tárgyra vagy a talajra, és meg nem látjuk a PS3-as játékok grafikáját idéző, elnagyolt mintákat. Bekerült a HDR támogatás, ami szebb bevilágítást és élethűbb árnyékokat eredményez az ezzel kompatibilis megjelenítőkön. Ez éjszaka igazán lenyűgöző, még úgy is, hogy akármelyik módot válasszuk az alábbiak közül, itt-ott látszik, ahogy betöltenek a pályaelemek - ezt viszont nem azért nem érzem súlyos hiányosságnak, mert ugyanígy volt a Horizon Forbidden Westben és számos más, mai, kimondottan modern platformokra készült játékban is. A karaktermodellek már egészen elavultak, az arcmozgáson és az animációkon látszik igazán, hogy a játék letűnt korokból maradt itt.
Grafikai módok tekintetében három opció áll rendelkezésünkre: aki valamiért beéri 30 fps-sel, az a Fidelity móddal natív 4K-s felbontást kap ray tracinggel, aki hajlandó a picit nagyobb csillogásról lemondani, többé-kevésbé folytonos 60 fps mellett játszhat felskálázott 4K-ban a Performance módban, vagy dönthet a kettő közti Performance RT mód mellett. Az fps-szám látványos növekedésén kívül nehéz észrevenni a különbségeket, hacsak nem teszteljük direktben, alapvetően a Performance RT a leginkább optimális minden szempontból - a Fidelity nem nyújt annyival többet, hogy megérje a 30 fps-es kompromisszumot vállalni, a Performance és a Performance RT között pedig nincs akkora különbség, hogy a kevésbé megterhelő mellett döntsünk. Legalább a recés élek szinte teljesen eltűntek.
Emlékszem még, mennyire imádtam PS4-en azt, amikor egy rendőri üldözés közben a DualShock 4 light barja piros-kéken villózott. Mivel a DualSense-en csak egy fénycsík van, ezt az élményt nem kapjuk meg, viszont a szokásos funkciókat itt is alkalmazták: a haptikus visszajelzés reagál a világ történéseire, az adaptív ravaszt kihasználva ha a jobb oldalit félig húzzuk meg, célozhatunk, ha teljesen, lőhetünk, és vezetés közben is kapunk némi visszajelzést, érezhetjük a pedálok ellenállását.
Az újrakezdés ideje
Nem kevés órát pakoltam a Grand Theft Auto Online-ba, de egy ideje elengedtem, így rengeteg tartalomból kimaradtam - úgy döntöttem, most a nulláról kezdem újra (aki szeretné, átviheti korábbi karakterét, de a költözés végleges, nem lehet visszafordulni és nincs cross-play sem). Ebben az is közrejátszott, hogy a bevezető szakaszt egyszerűsítették, négy, korábbi frissítésekkel bekerült karrierút közül választhatunk az elején, és a játék végigvezet az első lépéseken.
Aki főleg egyedül játszana, annak az Executive pálya ajánlott, önállóan is könnyen cégvezetővé válhat, a lövöldözés és a fegyverkereskedelem kedvelőinek a Gunrunner szól, az éjszakai életben elmerülni kívánók számára a Nightclub Owner a tuti (kidolgozott, történetközpontú küldetésekkel), a motorokat szeretőknek pedig egyértelműen a Biker út a nyerő, de ezt haverokkal együtt érdemes kipróbálni. Akárhogy is, kapunk kezdésnek 4 millió GTA$-t, ami segít beindítani a vállalkozást, szerezni néhány ingatlant, járművet, fegyvert rögtön az elején, aztán ki vagyunk engedve a szabadba, hogy felfedezzünk mindent, amit San Andreas nyújtani tud. Szuper újítás ez, jó érzés volt újból nekivágni mindennek - kár, hogy csak azok élvezhetik, akik kifizetik a felárat, és next-gen konzolra váltottak már.
Persze a játék ezen kívül is rengeteg tennivalót kínál, és nem korlátoz minket kezdeti döntésünk. A menüből egyből elérhetünk néhány többjátékos módot, de nem mindent, van, amihez továbbra is a játékbeli menüből vagy a térképen jelölt pontok valamelyikéhez utazva férhetünk hozzá. Valamivel kényelmesebb ez így, mint eddig volt, viszont lehetett volna még fejleszteni ezen a téren, hogy aki belépéskor tudja, mit szeretne játszani, még gyorsabban elnavigálhasson vágyott módjához.
Van egy vadonatúj tuningbolt, a Hao's Special Works, ami kizárólag az új platformokon érhető el, és olyan fejlesztéseket ad az autókhoz, amikhez állítólag szükség volt az új konzolok erejére. Nem érződik forradalminak, de szomorú jövőt vetít előre: attól tartok, hogy a Rockstar hamarosan el fogja engedni a PS4-es és Xbox One-os változatot, és csak az újabbak fejlesztésére koncentrál, ami valahol érthető, de mivel a PS5 és az Xbox Series konzolok is kompatibilisek a korábbi verzióval, joggal érezhetik ezt a játékosok kiszúrásnak. Egyúttal ha ez kell a fejlődéshez, ám legyen; kíváncsian várom, a Grand Theft Auto VI megjelenése után még mindig ezt fogják-e pofozgatni, vagy jön a "GTA Online 2", teljesen modernizált rendszerekkel és technológiával. (Utóbbira tippelek, de már semmiben nem lehetünk biztosak.)
Akinek van PlayStation Plus előfizetése, három hónapig ingyen behúzhatja a GTA Online-t PS5-re, amit mindenképp érdemes megtenni (nyilván), és most Xboxon is viszonylag olcsó - el kell fogadnunk, hogy ez a helyzet, aki játszani akar, arról a Rockstar megint legombol néhány ezrest. Jobban örültünk volna, ha az újítások ingyenesek, és a kiadó 120 millió eladott példány után már úgy érzi, eleget fejte a GTA-rajongókat, de ha nem, hát nem - mindenki saját lelkiismerete és morális gátjai szerint eldöntheti, fizet-e újra.
