Változó, hogy a szerkesztőségben kinek mennyi ideje jut játékra - főleg olyanokra, amiket kikapcsolódásként játszik, nem azért, mert írnia kell róla. Az őszt ugyanakkor már csak azért is izgatottan várjuk minden évben, mert menetrend szerint érkezik az új Call of Duty, ami mindig össze tud hozni minket, és a lelkesedésünk még a gyengébben sikerült részek esetén is legalább tavaszig kitart. Nem vagyunk elvakult rajongók, látjuk a hibákat, hiányosságokat, de nincs még egy olyan FPS, ami pont ugyanazt a pörgős, nem túlbonyolított élményt kínálná, mint a CoD-ok.
A God of War: Ragnarök novemberben biztosan elviszi majd sokunk figyelmét, és lesz még pár újdonság, amiben szívesen merülünk el, de úgy gondoljuk, egy kis puffogtatás bármikor, akár pihenésképp is belefér, így hát a Call of Duty: Modern Warfare 2-t is érdeklődve várjuk. Elmélyültünk a bétában, hogy megnézzük, mivel nyújt többet, miben más az idei CoD, mint elődei.
Vissza a jelenbe
A Call of Duty: Black Ops Cold War jelentős visszalépés volt a Modern Warfare-hez képest, és bár a Vanguard jobban sikerült, az sem pont olyan élményt kínált, amilyet a 2019-es epizód után elvártunk volna, ezért különösen kíváncsiak voltunk arra, hogy ha már a Treyarch és a Sledgehammer az elmúlt két évben nem hozta a színvonalat, az Infinity Wardnak sikerül-e. Persze egy béta változat alapján még nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni, de az tény, hogy amit eddig láttunk, azt eléggé szerettük.
Jelenleg három pályán játszhatunk, és a jól ismert játékmódok (Team Deathmatch, Search & Destroy, Domination, néha meglepetésszerűen Hardpoint) mellett kipróbálható két új, illetve a külső nézetes playlist, ami csak azért kerülhetett be, hogy ha már a Warzone 2.0-ban lehet TPS-módban játszani, lehessen itt is. Kezdjük rögtön ezzel: a külső nézet azért jó, mert csalhatunk és átláthatunk a fedezékek fölött, viszont ha szemhez emeljük a fegyvert, ugyanúgy FPS-módban tudunk célozni. A csípőből tüzelés most még annyira nem hatékony, valószínűleg olyan stukkerekkel fog majd jól működni, amiket kifejezetten erre tudunk finomhangolni - jelenleg nagyon szegényes a fegyverkínálat, és ami elérhető, azok közül sem lehet mindent tuningolni. Fura élmény így játszani egy CoD-ot, és nehezen tudjuk elképzelni, hogy valaki ezt részesíti majd előnyben a hagyományos nézettel szemben.
Az összességében látszik, hogy az Infinity Ward egy taktikázósabb, lassabb játékot akart alkotni, amiben nem az nyer, aki pontosabban rántja rá ellenfeleire a fegyvert. Az ugrándozásnál célravezetőbb a fedezékre támaszkodás, a nyílt tereken rohangálásnál jobb a szűkebb, eldugottabb járatok használata, és ha aki abban reménykedik, hogy hasra vetődve, majd azonnal tüzelve likvidálhatja ellenfeleit, csalódni fog, mert van egy kis késleltetés, ami ezt a taktikát megnehezíti.
A félig-meddig új módok közül az egyik a Prisoner Rescue, amiben a támadó csapat feladata két túsz kiszabadítása, a védőké pedig ennek megakadályozása. Az elhullott csapattársak fejenként egyszer újraéleszthetők, így egy elég jól settenkedő játékos újra hadba állíthatja pajtásait. Már egy túsz megmentése is pontot ér, de ha ez nagyon nem megy, meg lehet próbálni az ellenfelek likvidálásával megmenteni a helyzetet. A másik, a Knockout is hasonló, ebben ugyanúgy van földre kerülés és újraélesztés, viszont hacsak az egyik félnél nem hal meg mindenki, az a csapat nyer, amelyik egy pénzzel teli táskát hosszabb ideig tart. Mindkettő élvezetes, mindkettő taktikázós és hatékony csapatmunkát igényel - viszont épp ez utóbbi miatt esélyes, hogy nem lesznek túl népszerűek, illetve a meccsek többször végződtek valamelyik fél halálával, mint a kitűzött cél teljesítésével. Az élményt némileg rontja, hogy az újraélesztést és a fegyverfelvételt sikerült ugyanarra a gombra tenni, ami különösen kontroller használata esetén okozhat kellemetlen pillanatokat, felesleges szerencsétlenkedést.
Az eddig próbált pályák izgalmasak, változatosak, és kellően színesek ahhoz, hogy az ellenfelek ne olvadjanak bele a környezetbe. Pont ideálisak 6v6-os csatákhoz, nem túl nagyok, nem túl kicsik, elegendő útvonalat kínálnak ahhoz, hogy bármikor meglepjük a többieket.
Minek kapaszkodjak?
A lövöldözés most kifejezetten jó móka, bár a fegyverek nagy mértékű visszarúgása néhányaknak zavaró lehet - azt, hogy ezen mennyit lehet csillapítani, majd akkor fogjuk látni, ha több fegyver és kiegészítő lesz elérhető. Addig javasolt a "pöcögtetés", nem kell azt a ravaszt vadul markolászni. Az öléshez szükséges idő korrekt mind az automaták, mind a sörétesek esetében. A Gunsmith 2.0 rendszerét sem tudtuk jelenleg alaposan megismerni, de alapvetően az az ötlet, hogy ha egy kiegészítőt feloldunk, azt az adott fegyvertípus minden tagjánál használhatjuk, szuperül hangzik, végre nem kell teljesen használhatatlan fegyverekkel szerencsétlenkednünk, hogy pár óra játék után faragjunk belőlük valami értelmezhetőt. A felszerelhető módosítások számát egyébként 5-ben korlátozták, de ez alapvetően elég is, nem baj, ha nem tudunk visszarúgásmentes, 90-es tárral szerelt fegyvereket alkotni. A kütyük közé bekerült néhány a Rainbow Six Siege-ből kölcsönvett a darab, mint a kamera, amit falra tapaszthatunk, és hangjelzést is ad, ha ellenfelet lát, valamint a Drill Charge, ami képes felületekre tapadni és az egy szinttel feljebb vagy a fal túloldalán lévő ellenfelekkel elbánni. Előbbi a taktikázásban segíthet, de több hasznát vehetjük majd a Ground War módokban és főleg a Warzone 2.0-ban.
A perkek rendszere érdekes: négyes csomagokat állíthatunk össze ezekből, és míg kettő az első pillanattól fogva aktív (pl. a két elsődleges fegyver használatát engedélyező Overkill vagy a hullák lőszereinek azonnali felkapását biztosító Scavenger), két másik a meccsek során oldódik fel (ilyen a minimapről minket eltüntető Ghost vagy a fegyverváltást felgyorsító Fast Hands). Kedvünkre válogathatunk, válthatunk akár úgy, hogy az egyes módokhoz más és más passzoljon - a túszmentősben például nagyon jól tud jönni egy pisztoly, míg egy sima TDM-ben a shotgun-SMG kombó lehet a nyerő. A Field Upgrade-ek között vannak érdekes újdonságok, mint a felfújható katona, ami megzavarhatja az ellenfeleket, vagy a Battle Rage, mellyel gyorsabban töltődik újra az életerőnk, és egyéb, ideiglenes bónuszok járnak. A Killstreakek esetében eldönthetjük, hogy ölések vagy pontszám gyűjtésével oldhassuk-e fel őket, így két teljesen különböző játékstílus tud érvényesülni. Sajnos ezek között elérhető a Juggernaut is, ami teljesen kinyírja az új módokat, a minigunnal közlekedő, nehezen kinyírható ellenfelek értelmetlenné teszik a küzdelmeket, úgyhogy ha a hagyományos módokban meg is hagyják, reméljük, az újaknál deaktiválják.
Az egyik újdonság, aminek nehéz értelmezni a létjogosultságát, az a kapaszkodás. Ha fel akarunk mászni egy kerítésre vagy egy háztetőre, a karakterünk felcsimpaszkodik először, ami néha egészen zavaró, egyetlen olyan szituációval sem találkoztunk, amiben hasznos lett volna, inkább csak megtöri a folytonosságot. Talán többen is így látják majd, és talán az Infinity Ward hallgat a visszajelzésekre - elvégre ezek gyűjtése is a béta célja, nem csak az előrendelések ösztönzése.
Valószínűleg nem fognak változtatni a minitérkép működésén, ami továbbra sem mutatja azokat az ellenfeleket, akik hangtompító nélkül lövöldöznek, csak a UAV aktiválása esetén nyerhetünk információt a helyzetükről. Ez már így volt a Vanguardban és a 2019-es MW-ben is, valamiért ragaszkodik hozzá az Infinity Ward is.
Összességében jó élményt ad egyelőre a Modern Warfare 2, az alapok jónak tűnnek, de még nagyon keveset láttunk belőle. Most még csak a PlayStation-játékosok előtt voltak nyitottak a kapuk, de szeptember 22-étől már a PC-sek és az xboxosok is beszállhatnak, szeptember 24-26. között pedig mindenki lehetőséget kap arra, hogy belekóstoljon a Call of Duty: Modern Warfare 2 élményébe. Az a biztos, ha éltek ezzel, és ne féljetek: nem kell 100 GB-nyi helyet csinálnotok neki, 25 GB is elég.
